Száva Csanád: Egy virág vagyok
Egy virág vagyok. Nagy G. öntöz, forgat, ápol engem. Két ablak közé zárva a Dohány utcában, a sok szép lány és fiú néz engem. És a virágok az utca túlsó oldaláról. Egy virág vagyok. Szeretem, hogy ápolnak, szeretem, ha nézegetnek. Az ablakok tükröződésében sokszor nézegetem magam. Egy virág vagyok. Fiúk, lányok és én, ahogy magamat nézem – a meditáció itt ezen a helyemen arra vezetett, hogy tudatosítsam irányultságomat. Elsősorban magamat szeretem, legyen az fiú vagy lány. Egy virág vagyok. Nagy G. gondoskodik rólam, ebben a világban ez a sorsom, majd egyszer beporozom magam. Egy virág vagyok.
Elgondolkodtam egy nap, amikor a Nap lemenőben volt, de a Hold már feljött, hogy vajon mi marad belőlem, ha már elszárad a testem. Ezek a gondolatok elfelejtődnek vajon? Nem lehet, hogy Nagy G. csak színlelésből öntöz és én csak műanyag vagyok?
Nylontestem molekuláit áramkörök járják át, valamilyen softwer van beépítve a szirmaimba és napelemek a leveleim. És ez az egész, amit gondolok, egy programozó perverziója, amit egy kattintással töröl.
Száva Csanád a 2019-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Tóth Csilla Ilona fényképfelvétele (2019)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Napút-köszöntők (8.) →
Móritz Mátyás: Ismeretlen fogalom →
