Mindák Dániel: A szavak rendje
– Keresd meg a szavak rendjét, Huang-szi – szólt a császár. – Amíg a vak eunuch volt az írnokom, a szavak rendje irataimban olyan édes volt, mint a méz, és olyan puha, mint a frissen szőtt selyem. Mióta ő nincs, a szavak kuszán következnek egymás után, és olyan érdes a zenéjük, mint a násuhfa törzse. Menj, állítsd helyre a szavak helyes sorrendjét, és meg ne lássalak palotámban, amíg meg nem tetted. Különben vakká tétetlek és eunuchhá!
Útra kelt tehát Huang-szi. Kezében vitte minden szavak könyvét, melybe még a vak eunuch gyűjtötte össze a szavakat jelentésük szerint. Hosszú szakállát négy szolga tartotta kézben, hogy ne érintse az út porát.
Kilenc évig járta a sűrű erdőket Huang-szi. Tigrisek bömbölését és csempészek sustorgását hallgatta. Ám a szavak rendjéhez ez nem vitte közelebb. A kilencedik évben találkozott a Leppentőmadárral, és mondta neki: Leppentőmadár, segíts nekem megtalálni a szavak rendjét!
– Én csak azt tudom – felelte a Leppentőmadár –, hogy amikor dalra fakadok, itt van torkomban az összes hang, már csak ki kell választanom, melyik illik az énekembe. Veled megyek, hogy mindig emlékeztesselek erre.
Második kilenc évig a magas hegyeket járta Huang-szi. Hópihék zizegését és pásztorok kántálását hallgatta. A kilencedik évben találkozott a Vastagfülű Medvével, és azt mondta neki: Vastagfülű Medve, segíts nekem megtalálni a szavak rendjét!
– Én csak azt tudom – felelte a Vastagfülű Medve –, hogy hiába növesztek sok szőrt, alatta ugyanolyan meztelen vagyok. Az ember az egyetlen állat, aki ruhát hord. Veled megyek, hogy mindig emlékeztesselek erre.
Harmadik kilenc évig a fakó sivatagokat járta Huang-szi. Keselyűk sikoltását és a szél süvítését hallgatta. A kilencedik évben találkozott a Kuan-kuan Egérrel, és azt mondta neki: Kuan-kuan Egér, segíts nekem megtalálni a szavak rendjét!
– Én csak azt tudom – felelte a Kuan-kuan Egér –, milyen kicsiny egy porszem a sivatagban, amit a szélvihar észre sem, elsodor, és milyen kicsiny a rágcsáló, aki egy évben háromszor fiadzik, és összes csemetéjét felfalják a keselyűk. Veled megyek, hogy mindig emlékeztesselek erre.
Negyedik kilenc évig a mély tengereket járta Huang-szi. A hullámok morajlását és kereskedők meséit hallgatta. A kilencedik évben találkozott az Ikermakrélával, és azt mondta neki: Ikermakréla, segíts nekem megtalálni a szavak rendjét!
– Én csak azt tudom – felelte az Ikermakréla –, hogy nagyon mély a tenger, amibe naponta belevetem magam, ismerem összes mélységét; mégis mindig a magasság felé igyekszem. Veled megyek, hogy mindig emlékeztesselek erre.
Ötödik kilenc évig ült szobája mélyén Huang-szi, és rendezte a szavakat a vak eunuch könyvében a nap felkeltétől leszálltáig. Amikor végzett vele, kezébe fogta a könyvet, és elment a császárhoz. Szakálla már kihullott az utolsó szálig, nem mentek tehát mellette szolgák, aki óvták volna az út porától. Kísérte helyette a Leppentőmadár, a Vastagfülű Medve, a Kuan-kuan Egér és az Ikermakréla. A császár előtt azt mondta Huang-szi:
– Megtaláltam hát a szavak rendjét. Négyszer kilenc évig kerestem, ötödször kilenc évig rendeztem. Segített nekem a Leppentőmadár, a Vastagfülű Medve, a Kuan-kuan Egér és az Ikermakréla. Ötször kilenc év után azonban megtaláltam a szavak rendjét. Lásd, a kódexből méz csorog, lapjai pedig olyan puhák, mint a frissen szőtt selyem. Itt a könyv, bánj vele tetszésed szerint. A dicsőség, ó, nagy császár, a tiéd. Én pedig vak lettem és eunuch.
Illusztráció: A császár és tanácsadói (kínai tusrajz)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Napút-köszöntők (8.) →
Móritz Mátyás: Ismeretlen fogalom →
