július 12th, 2019 |
0Veress Miklós (1942-2019)
Hetvenhét esztendőt élt a költő. Elhagyta szeretteit, el a barátait, el olvasóit.
Emlékeinkben tovább él, lapjainkon – sok alkotása. Maradandón.
E mondata is: A költészet nem kártyavár, hogy valamire is épüljön, mert nem az összeomlás célja vezényli, hanem az építésé.
Húsz évvel ezelőtt, a Napút második számában írta le kifejtettebb summáját egy költőket faggató körkérdésünkre:
http://napkut.hu/naput_1999/1999_02/077.htm
Ahogy magyar költőn nem csupán azokat értjük, akik talpalatnyilag is a maradék hazában éltek, hanem a négy égtáj minden idetartozóját, akkor potenciális olvasón ugyanúgy kell értenünk a kolozsvári diákot, mint a ruszin falubéli tanítót, a vajdasági péket és szlovákiai hentest.
Olvassuk Veress Miklóst, olvassuk a maradandót – így él tovább: bennünk. (A szerkesztőség)
Illusztráció: Veress Miklós (1970)