Boldogh Dezső: Egy értékelhetetlen könyvről
(gyors reflexió – füzér Hegyi Botos Attila: In Illo Tempore című kötete kapcsán)
– Elég meglepő hogy ilyen könyveket is kiadnak manapság mint HBA műveit, és különösen ezt az In Illo Tempore -t, hiszen
– Költői szándékai szerint sem nem operál axiomatikus kritériumokkal, de még a nyelvi pluralizmus hatványozott jelenléteit sem találjuk meg a sorai között, mivel HBA lírája eleve híjával van a generációs narratíváknak, sőt, nála még szándékolt retorikai ellenmozgásokat sem tapasztalhatunk
– Mert ez a költészet egyáltalán semmilyen irányban nem mozdul el, és nem érdeklik a szintaktikai határhelyzetek és az ezekhez hasonló sötét dolgok
– HBA nem hívja diskurzusra az olvasót, bármilyen megbocsájthatatlan is ez a gesztusa, pedig különösebben megtagadni sem szeretné költő – kortársait, s még kevésbé a hagyományokat, melyekhez látszólag talán kapcsolódik, noha ezek a hagyományok, úgy tűnik, rég kivesztek a jelenkorból
– Velük diskurálna inkább, de nem ír, értelmez újra át, az efféle modern gesztusoknak, úgy tűnik, számára semmi jelentősége nincs
– Aki a Szaladó Habok Csarnokában járt már, tudja hogyan kell verset felajánlani, de kevés ilyen ember található a vaskorban, aki meg értelmezni akarja ezeket a sorokat, biztos hogy rossz úton közelít, ha még a vaskorban él
– Beszélhetnénk valamiféle hermetikus poézisről, különös, zárt grammatikáról HBA esetében, de Hamvas Béla is nevetve legyintene egy füstáldozat közepén, és egész másra terelné a szót
– Egy valami tilos a versek olvasása közben, bort földre löttyinteni, a föld – istenek itt csak mellékszereplők, a Lant csillagkép Vegája, és a Bikában a Fiastyúk is csak díszletek, de jelzik
– HBA költői ligeteinek égi tájolását, ahol az In illo tempore etűdjei megszülethettek
– Valószínűleg még azelőtt, hogy az ember elveszítette a csillagokkal, növényekkel, állatokkal való közvetlen kommunikációjának képességét
– Az ember feláldozta magát a munka, a haszon és a biztonság oltárain, de még azelőtt hogy szörnyű városokat épített volna, és az „Annak ideje…” valódi idővé változott
– Többek között ezért is nyilvánvaló, hogy az Akkor – ból való verseket, kizárólag stilizált kézírással lehetett csak feljegyezni, HBA is ezt tette, hiszen ez volt az a kor, amikor még éltek néhányan a földön, az utolsó történetmondók, akik kívülről tudták a még le nem írt szentkönyveket, eposzokat
– Azért ajánlották fel a Szaladó Habok Csarnokában a verset, hogy jelenlevővé legyen a világ, mert néha még emlékezni tudtak a másik időre
– Az istenek pedig, bár közönyösek voltak teremtményeik iránt, felfigyeltek erre a magasztos cselekedetre, és a maguk módján jutalmazták is a poétát, tiszta látással némelyeket, másokat részegítő életvággyal, hogy újra megértsék a madarak, füvek, csillagok beszédeit
– HBA-nak egész sorozat ilyen költeményt sikerült lejegyeznie, nem tudjuk milyen technikával, s miféle jutalmakért cserébe, mindez az eredmény szempontjából nem is fontos
– Holmi vulgáris időutazásról pedig szó sincs, az eddigiek alapján ez is nyilvánvaló
– Sajnos már a kötet születésének korában is hajlamos volt az ember megfeledkezni az isteni jótéteményekről, és könnyen a világ – értelmezés rabságába esett
– Pedig, „Annak idején” még se görög kultúra, sem a technika első baljós jelei, sem „irodalomtudomány” nem létezett, elképzelhetetlen volt
– Hogy talán közelebb hozza a mai olvasóhoz a verseket, HBA kéklő, mediterrán nyári környezetbe helyezi sugalmazott feljegyzéseit, Adónisz, kövirózsák, paradicsommadarak, fiúangyalok jelennek meg a színen, és mindenütt a tenger csillanásai
– De csakis azért, hogy a nyelvhálóvá materializált szűkös világ – egészből a vaskori ember is némi tájékozódási pontokat kapjon, noha nyilvánvaló, elsősorban nem számára készült ez a könyv
– A hal – sárkány ura szívesen fogadott vendég volt a Múzsák és holdtündérek ligeteiben, tehetnénk még hozzá
– Ha egyszer esetleg magyarázni próbálnánk a kötet hangulatát, üzenetét, alaptónusait, de ez máris az értelmezés durva látszata volna, amelyhez, az eddigiek alapján belátható, nem lehet és nem is szabad hozzákezdeni
– Csakis akkor, egykor, „Abban az időben”…
Illusztráció: Hegyi Botos Attila (Sal Antal fényképfelvétele)
Ezek is érdekelhetik!
Kovács katáng Ferenc: Padkára hajt, hogy fölriadjunk →
Ádám Tamás: Halott madarak álmai →
Bene Adrián: A rálátás távlata →
