Faragó Laura: A versmondás Piafja: Pálfy Margit
„Jelentés a szívdobogásról” címmel az Antológia Kiadó Lakitelek, új könyvet mutatott be 2019. május 30-án a Magyar Írószövetségben. Pálfy Margit negyven éves pályafutásának főbb állomásai a hetvenes és nyolcvanas évek szívdobogását őrzi – ama nomád nemzedék üzenetét a történelmi hazába – amikor még a metaforákban is zsarnok élt. Versmondóink erőforrást teremtettek a költők és saját egyéniségük által – hallottuk Lezsák Sándor bevezetőjében – s a tilalmas gondolatokat közvetítve, égették magukat a szavak oltárán. Hogy kimondhassák a kimondhatatlant!
A zsúfolásig megtelt teremben megszólalt ama Dinnyés József „daltulajdonos” megzenésítette költemény is, Szécsi Margit korai verse, a Sanzon, amely Pálfy Margitot – mint a Soproni Óvónőképző akkori hallgatóját – elindította a versmondás felé.
Megrendülten olvasom e gyönyörű könyvet, a Pro Comitatu-díj (Veszprém megye díja, 2004) és a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével (2014) kitüntetett színművész és versmondó művész irodalmi munkásságának naplószerű tükrét, s szinte megakad a torkomban a sikoly: miért mindig utólag?! Miért csak akkor, ha már elmúlóban??
Negyven éves pályafutás mért nem elég ahhoz, hogy a média szeizmográfjának mérő ónja ne csak a csillogás felé, ne csupán a színes üveggyöngyök irányában mozduljon azonnali sebességgel, hanem észrevegye a fekete gyémántot is? Azt az értéket, amely a szellemünket is – s nemcsak a testünket – táplálja?
Az utóbbi negyven év irodalmi múltjának pódiumi beszámolója – Pálfy Margit és az Antológia Kiadó Lakitelek jóvoltából – maga az élő kulturális történelemkönyv! Drámai és gyönyörűséges.
Szemezgetvén az idézetekből, nemcsak kortársainknak, hanem a jövő nemzedékének is ajánlom e kulturális kaleidoszkópot, e megrendítő „szívdobogást”:
Nagy Gábor írja az előszóban: „… bár törékeny madárkának hinné a néző, egyszer csak észreveszi, hogy a nézőtéren mindenki az ő válláról röppen fel. Közösséget röptet. Általa mindenki Pegazussá lehet kis időre.”
Józsa Erika (1999, Sydney helyi lap). „E rohanó világban, mely egyre sekélyesebb, egyre felületesebb, egyre kevésbé fordít figyelmet a valódi értékekre, Pélfy Margit missziót teljesít azzal, hogy elhozza hozzánk az üzenetet.”
Csontos János (Hajdú Bihari Napló, 1990. március 27. /Közelítések a Távol-kelethez): „…ami a színészeket illeti, Pálfy Margit légies, szinte anyagtalan kócsaghölgye és szünet utáni görbehátú öregasszonya olyan impozáns ellentét, hogy mindenképpen mesterségbeli bravúrként könyvelhető el.”
Magyari Imre (Színházi Élet, 1991/4. Lope de Vega: A kertész kutyája): „Dianaként hitelesen mutatta meg egy nő átalakulását, szenvedését és szenvedelmét – s már tavaly is bizonyította A néma levente Zíliájaként, hogy jogosan építhető rá egy előadás.”
Valachi Anna (Magyar Hírlap, 1985. május 29.): „ Szilágyi Domokos és Hervay Gizella verseiből készített Ez a nyár című önálló estjén (…) meggyőzött a színházszerű pódiumjáték létjogosultságáról. (…) Halálosan komolyan hisz a szó hatalmában, a színház erejében és önmagában. Egyénisége szélsőségeit ez a hit mozgósítja, ha kell, tereli a megtartó harmóniába.”
Bogyay Katalin (Film, Színház, Muzsika, 1998. április 9.): „Akárhova is megyek az országban – vallja Pálfy Margit – mint egy jól fölhangolt hangszernek, mindig egyforma tisztán kell szólnom. Nagy Lászlónak Szécsi Margit mutatott be, 1977-ben. A költő magával vitt Vágsellyére. Egy héttel halála előtt még együtt terveztük az országjárás újabb helyszíneit. Igazi kegye a sorsnak, hogy személyesen ismerhettem őt, ahogyan Huszárik Zoltánt is, akivel utoljára a Rádióban dolgozhattam együtt, amikor Szécsi Margit verseiből készült önálló estemet rendezte. Ült az üvegfal mögött, s olyan bizalommal nézett, hogy szinte föltörtek belőlem a versek, s a „röpülés boldogságát” élhettem meg, amelyről Latinovits írt.”
Legéndy Péter (Új Magyarország, 1996. március 20.): „A színész főnixmadár, fölmegy a színpadra, hetven percig él, azután lejön, kész, vége, meghal! (…) De amikor lejön a színpadról, akkor gyakorlatilag tetszhalott, és másnap újra kell kezdenie. Mindent csak arra összpontosít, hogy naponta újra és újra föltámadjon. Iszonyú erő és akarat és hit kell hozzá.”
Böröndi Lajos (Bécsi Napló, 1999): „ Kondor műsorom után született meg Márai-estem, a Szindbád hazamegy, négy tételből álló estem. A premier valódi siker volt, s eddig kilenvenszer adtam elő az összeállítást. Elhangzik benne a két nagy Márai-vers is, a Mennyből az angyal és a Halotti beszéd.”
Jancsó Adrienne /Újra és újra (Nap Kiadó, 1996): „Szécsi Margit verseit Pálfy Margit mondja. Mintegy 40-en gyűlnek össze. P. M. zsenialitása nyilvánvaló, döbbenetes. Az a pár ember tombolva tapsol. Szerencsére felvette a Rádió. Zenei remeklés!”
Szokoly Tamás (rendező) /Kussoltat a sors – Latinovits Zoltán emlékezetére: „Egyszerű, kevés rekvizítummal dolgozó, annál égetőbb belső tűzzel megformált előadás Pálfyé. Legyenek kíváncsiak az átkozottul terhes-édes prófétai Sorsra, s persze Pálfy Margit szuggesztív, apostoli Szolgálatára is! Szolgálatára, ami Küldetés.”
Pálfy Margit (részlet a könyvből): „Én egyedül járom ezt a nagyon göröngyös utat. A körön kívül állok. Az van meg, aminek utánajárok, amiért megküzdök. Igyekszem úgy szervezni – adminisztrálni magam, hogy ne menjen a pódium-munkám minőségének rovására. Minden estemmel – a 777.-kel is! – úgy kell szólnom, mintha először állnék közönség előtt. Nagy bennem a félelem, a felelősségtudat. Rettegek egy-egy fellépés előtt, sikerül-e a „röpülés”?
A „Jelentés a szívdobogásról” DVD melléklettel jelent meg, s az Ünnepi Könyvhéten dedikálja Pálfy Margit könyvét az Antológia Kiadó Lakitelek sátoránál.
Illusztráció: Pálfy Margit (lathatatlansarvar.hu)
Ezek is érdekelhetik!
Kovács katáng Ferenc: Padkára hajt, hogy fölriadjunk →
Ádám Tamás: Halott madarak álmai →
Bene Adrián: A rálátás távlata →
