Lászlóffy Aladár: Onnan nézek szerteszét (10-11.)
A könyvíró levele Bártfa tanácsához
Ne gondolják kegyelmetek, hogy azért, mert nem itt írom a hangjegyeket, nem dolgozom szorgalmasan… Egyedül a béke van innen számkivetve. Milyen felsőbb törvény akaratából, mely fátum végzéséből, mely csillag erejéből, nem tudom! Elgondolható, ha pásztor fegyverben vigyázza az erdőt, de nem farkasoktól tart, hanem rablóktól, a szántóvető páncélingben jár, s paraszti ösztöke helyett lándzsával noszogatja a vonakodó ökröket, a madarász pajzzsal fedi le hálóit, a halász a csüngő csalétket nem ravasz horogra, de kemény kardra fűzi, s ha vizet akar meríteni a kútból, rozsdás sisakját köti mocskos kötélre. Vagyis itt mindig fegyverben állnak. Őrök süvöltenek éjjel a falakról, kiáltások szólítanak fegyverbe, s e hangok jutnak el hozzám a zengő hangok helyett, melyeket a nyájas húrokból szoktam kicsalni… A népek mintha két művészet vesztére és elpusztítására törekednének: egyrészt a festőkére, mivel arra céloznak, legyen amivel a zarándokok letörölhessék izzadtságukat, többnyire a világon egyedülálló könyveket használják fel. Másrészt az építészekére, mivel azok, akik mészégetéssel foglalkoznak, nehogy a köveket messziről kelljen szállítani, lerombolják az épületeket, hogy a márványból és az élő kövekből meszet égessenek… Kétfelé ágazik előttem az út, s nem tudom, merre menjek inkább. Az egyik keletre, a másik nyugatra szólít, s látható, milyen erős érvekkel szorongatnak innen is, amonnan is… Tudják meg uraságtok, hogy nagyon is serényen dolgozom, ezért kérem, hogy pénz nélkül engem ne hagyjanak. Tartozom ugyanis a festőnek illuminálásért, a pergamenért, és még sok mindenre van szükségem, hogy végére juthassak. Kelt Eperjesen, a Luca utáni kedden, az Úr 1494. évében. Boldizsár, kegyelmetek szolgája.
Paracelsus védőbeszéde vándorlásai igazolására
Bombastus doktor vagyok Svájcból, de sokszor lettem kénytelen lakóhelyet változtatni. Megfordultam Ulmban, Boroszlóban és Szászrégenben, Transsilvániában… Az orvosnak először is csillagásznak kell lennie. Az is szükséges, hogy kozmográfus legyen, na nem azért, hogy a régiókról elmondhassa: miféle nadrágok divatoznak arrafelé, hanem hogy bátran meglássa, miféle betegségeik vannak. Ámbár ha szándékodban áll és szeretnéd annak az országnak, ahol tanultál, a ruházatát is elfogadtatni, idegen országok megismertetésére szabad hivatkoznod hazádban. Mi köze ugyanis az orvosnak benned ahhoz, hogyha szabó is vagy? Mivel a dolgokat, melyekről folyton hírek jönnek, meg kell ismerni, akik ezzel foglalkoznak, mindenütt betegápolásra kész, elszánt emberek, kalandot keresők, akik úgy követik az orvosságokat, hogy elszakítani őket nem lehetséges… Az orvos legyen filozófus is, és a szemei tegyenek erről tanúbizonyságot. Ha így alkar tenni, össze kell szedegetnie a sarkokból és végekről, ahol csak megtalálja ezeket. Mert ha valaki sültet akar enni, lehet, hogy a hús egy másik országból jön, a só is egy másikból, a hozzávaló ismét máshonnan. Ha dolgoknak vándorolniuk kell, amíg hozzád jutnak, hasonlóképpen neked is vándorolnod kell, hogy elérd azt, ami nem tud hozzád menni. Hiszen a mesterségnek nincsen lába, hogy a mészárost utánad hajtsa, sem nem hordják dézsában, de még hordóban sem, hogy csapra lehessen verni. Mivelhogy megvan bennünk ez a fogyatékosság, neked kell megtenned azt, amit tőlük várnál el. Az angolok humora nem azonos a magyarokéval, sem a nápolyiaké a poroszokéval. Ezért oda kell menned, ahol ők vannak. És minél inkább keresed és megtapasztalod őket otthonukban, annál bölcsebb leszel hazádban… Hiszen a királynő is azért ment a tenger végéről Salamonhoz, hogy hallhassa annak bölcsességét! Mi lehetett tehát az ok, amiért egy ilyen királynő más király bölcsességét ment kutatni? Az, hogy a bölcsesség Isten ajándéka, és ahova adja, ott kell azt keresnünk. Ugyanúgy a mesterséget is, ahova helyezte, ott kell nekünk kutatnunk!
(Fenti írások megjelentek a Napút 2008/7. és 8. számában.)
Ezek is érdekelhetik!
A műfordításról (1.) →
Budapesti szegletek (10.) →
Budapesti szegletek (9.) →
