Csák Gyöngyi: Tavaszkezdet
Mit nekünk Isten
terelő botja,
amíg a végszókra
új szavak nyílnak,
csupa virág a szánk…
***
Töredezik, szétesik lassan
megolvad alattunk az idő
sodródó jégtömbje,
érezni a halál
jeges leheletét.
Már nem sétálunk komótosan
bele egy vörös alkonyatba –
mire a lélek még igent mondana
megtiltja az elménk…
Illusztráció: Jégtáblák (pixabay.com)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
