A könyvterjesztés reformja (második rész) (Levélfa, 35.)
Javaslatok a könyvterjesztés reformjára
Ács Margit és Suhai Pál levélváltása
2019. március 27.
Kedves Pali! Évtizedek óta rendszeresen szóvá tettem különböző fórumokon, konferenciákon a botrányosan szelektív könyvterjesztés ügyét. Mezey Katalin és Oláh János még hangosabban, még több fórumon folytatott harcot ez ellen. Minden reklamációra az volt a válasz, hogy a piac szabadsága nem kikezdhető. Most is ez a válasz esedékes. A magán-kereskedőt nem lehet kötelezni semmire. Azt sem lehet megkövetelni, ami pedig a Maga írása alapján kézenfekvőnek látszik, hogy azokat a könyveket, amelyeket közpénzből, állami forrásból támogattak, a kereskedők tegyék ki a polcukra. Kötelezni nem lehet, további anyagi előnnyel nem lehet ösztökélni őket (így is irdatlan százalékot szakítanak le a könyv árából), marad egy tárgyalásos megegyezés, „kérés”, amint Maga írta. Ez valójában nevetséges, és alig hozna valamicske eredményt. Évekkel ezelőtt arra jutottam, hogy egy állami terjesztési láncot kéne létrehozni, a vidéki városokra, főleg az egyetemi központokra megkülönböztetett figyelemmel. Valamelyik üzletlánccal vagy a postával lehetne ez ügyben társulni, hiszen külön bolthálózatot kiépíteni, alkalmazottakat felbérelni alighanem nehezebb, költségesebb lenne. A művelődési intézményeknél is lehetne könyvbizományosokat beállítani, szerződéses alapon, ez megint csak a vidéki terjesztés megerősítését szolgálná. E formánál az internetes könyvrendelés nagy segítség lehet, hiszen nem kell a könyvbizományosnak nagy könyvállományt mozgatni, másfelől pedig a vásárlók nagy részének, az idősebbeknek még mindig nehézséget okoz az internet efféle használata. Egyébként az internetes könyvrendelés biztosítása a kisebb kiadóknál már eddig is megkezdődött, ezt kéne megtámogatni propaganda-lehetőséggel, hirdetési felülettel az internetes folyóiratoknál, hírportáloknál, ennek anyagi vonzatát az NKA külön forrásból biztosíthatná, mert a jelenlegi könyvtámogatások összegéből marketingre nem futja.
Hát, kedves Pali, ezek forognak a fejemben, de szerintem Mezey Katit is meg kéne kérdeznie – ha eddig nem tette volna.
Üdv, ÁM
2019. március 27.
Kedves Mara! Köszönöm együttgondolkozását. Magam a „kérést” először nem a nagy könyvterjesztőknek, hanem a kormányzatnak szeretném címezve látni. Az ő kezében a megoldás kulcsa. Érvem: ha a határon védhető, belül is védendő a sajátosan hazai (magyar, magyar nyelvű) kultúra ügye. A „piac szabadsága” és az ún. „értéksemlegesség” gondolata (valójában fantomja) helyébe a nemzeti identitás védelme és erősítése érdekében először állami szinten kell értékalapú gondolkodást és elköteleződést (vagyis kultúrpolitikát) állítani. Az eddigiekkel szemben e téren határozott fordulatot látok szükségesnek. (A könyvterjesztéshez való viszony kérdésében leginkább, hiszen ez minálunk kivételes terep. A szociográfus Szabó Zoltán „irodalmi nemzet” koncepcióját idézve Falusi Márton könyve (Jog és irodalom, haza és haladás a magyar eszmetörténetben, Magyar Művészeti Akadémia, 2018) kiemeli, hogy a kollektív identitás megtapasztalásának folyamatában, a magyar nemzeteszme történetében „a szépirodalom kitüntetett ágens”.)
A fordulatot a kormány kül- és belpolitikájában már rég megtette – tegye meg kultúrpolitikájában is (ezzel, bár támadásokat feltehetőleg éppúgy kivált, megfelelő tájékoztatás mellett mégis csak erősíti pozícióit). Egy ilyen fordulatnak nyilván a jogi szabályozással kell kezdődnie. Visszatérve a könyvterjesztés kérdéséhez: eddig a könyvnek az olvasóhoz való akadálytalan eljuttatásában furcsa módon éppen „a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény” volt a legfőbb gát. (Fölteszem, eme uniós szent tehén.) De az Unió jogrendjébe a szubszidiaritás elve is beletartozik. Tehát másféle szabadságok lehetősége is. Ez az én nyelvemen a szabadságjogok pluralizmusának felfogásában összegződik. Ha pedig így, akkor a hazai jogalkotásban úgy: az imént hivatkozott törvény újabb passzussal való kiegészítése jegyében – a termékek (jelen esetben a könyv) fogyasztóhoz (az olvasóhoz) való eljuttatásának szabadságjoga értelmében. A kereskedelmi vállalkozások versenyszabadsága mellett tehát az olvasónak a könyvhöz (ugyanígy a szerzőnek az olvasóhoz) való joga alapján. Méghozzá elvileg a minden megjelent könyvre való szabad választás lehetősége révén. Tehát először is a meglévő szabályozás ilyen értelmű kiegészítése szükségeltetik. Ha pedig e jogi alap megteremtődik, már „csak” elhatározás kérdése, hogy az állam valóságosan is mellé áll-e (s ha igen, milyen módon) eme írói-olvasói igény kielégítésének.
Elvileg legegyszerűbb módja ennek egy Nemzeti Könyvterjesztő Vállalat létrehozása lenne. Ennek persze pénz az ára, költségvetési keret biztosítása. Ez lenne a legelegánsabb és leghatékonyabb mód, s a magam részéről először ezt is kívánnám. A takaró hossza se mindegy persze (gondolom) – hogy mekkora ez az összeg. Kényszerűségből még mindig lehetne a kis lépések politikáját választani. Először is a kiadók által létrehozandó terjesztői szövetkezetek állami támogatása formájában. Erre azonban még nyilván várni kell: addig is, amíg ezek létrejönnek, természetesen kínálkozik a meglévő könyvterjesztők infrastruktúrájának a föntiek szerinti (tehát az írók és olvasók kölcsönös jogai alapján történő) igénybevétele. Nekik, eme könyvterjesztő vállalkozásoknak is megvan persze a sajátos logikájuk, profitot akarnak, ez igazán érthető. De talán fel is használható. Pl. az infrastruktúrájuk. Ha létezik kormányzati szándék a könyvterjesztés állami befolyásolására (ehhez, mint korábban már utaltam rá, egy értékek alapján politizáló kormánynak szintén elemi érdeke fűződik), kidolgozandó részéről egy ilyen együttműködés technikája. Számtalan hasonlót láthattunk már a multinacionális cégekkel való stratégiai szerződések formájában. Ezeket persze alapítás idején és támogatására a kölcsönös érdekeltség alapján szokták kötni, de talán lehetne már meglévő és működő vállalkozások esetében is (Libri, Líra). Nem vagyok közgazdász, sem jogász, de tudom (!), hogy léteznek ilyen szakemberek, szándék esetén pedig nyilván rendelkezésre fognak állni. Először is talán ama cél érdekében, hogy minden állami támogatással kiadott könyv megjelenhessen (jelenjék meg!) az ő polcaikon is. Ezt sem adják persze ingyen, de „valamit valamiért”. A kultúrába való beruházás haszna ugyan azonnal nem látható, de a nemzeti identitás védelme és megerősítése érdekében egy ilyen beavatkozás nem is halogatható tovább. (Már éppen elég halasztást szenvedett.) Egyelőre ezeket vélem legfontosabbaknak.
Gondolkodtam olyanokon is, amiket levelében fölvetett, kedves Mara. Könyvkiadók: valóban elkezdték az online árusítást (bár én eddig mindössze egyetlen példány eladásáról hallottam – de ez nyilván az én hibám és tájékozatlanságom.) Állami terjesztési lánc. Valóban, közintézmények: múzeumok, művelődési házak (vannak még ilyenek?), egyetemek, könyvtárak, iskolakönyvtárak stb. helyszínein könyv-bizományosi hálózat kiépítése. Jó ötletnek tartom, de a következőkkel kiegészítve. Tájékoztatási központ (valamiféle virtuális központi katalógusterem) létrehozása kellő marketinggel – hogy a reménybeli olvasó a lehető legkönnyebben információhoz juthasson. (S amelyet minden könyv virtuális jelenléte: adatai és elérhetősége mellett böngészhet.) És léteznek kifejezetten irodalmi közintézmények is: MÍ, MMA, PIM. Ezek egy átfogóbb terv megvalósításáig is kapjanak saját könyvesbolt nyitására és működtetésére állami támogatást. S ha már állami: miért ne lehetne az önkormányzatokat is bevonni a könyvterjesztésbe? Ennek jegyében képzelem a szerzőt magát is. Idilli kép: amikor még fölkereshettem könyvemmel az elárusító helyeket. (És még csak nem is maszek kis boltokat.) Ma? A Kereskedelmi Központ tilalma őrzi a bejáratot az ilyen betolakodókkal szemben. Lehetne stratégiai megállapodás tárgya ez is – a szerző számára a szabad bejárás. Mindezt, mondom, az új felfogás eredményeként – az oly kényelmes, de a magasabb rendű (szellemi) értékek célba juttatásának láncolatában nagyon is kontraproduktív „értéksemlegesség” sivár állapotával szemben. Lenne tehát megoldás és teendő is bőven, mint ez a föntiekből kiderül. Javaslataimat megfontolásra ajánlva és szíves üdvözletekkel: Suhai Pali
Illusztráció: Ács Margit (2016)
Ezek is érdekelhetik!
Suhai Pál: Aki jobb önmagánál (Levélfa, 40.) →
Hangosírás (Levélfa, 39.) →
Meg lehet-e javítani a magyar könyvterjesztést? (Levélfa, 38.) →
