Benkő Ildikó: gyilkosomhoz
rég
megbocsájtottam
de gyűlnek még szomjasan
mint narancsra lepkék
rám szabadított poklaid
míg megtanullak úgy szeretni
mint te szerettél
kettőnk helyett is lenni
mint turkált ruhát
tanuljam viselni
mintádra bánik mindenki
jól velem
adjak hálát
szűröm ki nem rakták
vagy hogy kirakták
a minimáldurvaság
nem jár nekem
majd ha fölfénylik
a túlélés csodája
rám gyűlik
sok erők komája
csapra vernek
magukra ürítik
így lesz meg
dicsőséged
Illusztráció: Narancs és lepke (pixabay.com)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
