Tillmann Pentele: 13 haiku
azt hitte rólam,
megcsókolnám, holott csak
szájról olvasok
egy leütött hang:
a slágert végletekig
zanzásították
izzót csavartak
a lószobor farába
illumináltak
jól van, de most már
fejezd be a sírást, mert
nem tudok úszni
késő éjszaka
csak a szél élénkült fel:
hosszan pislantok
kiüresedett
vízimalom-imaház
őrli a csendet
lelapult füvön
szunnyad az ott felejtett
gyönyörüvöltés
nem nevettet meg
talpcsiklandozó egóm –
magam alatt vagyok
nyári magányban
ki tudja hol vagy – ágam
irányodba nő
pongyolád alá
suhant a fantáziám
pitypang-pihéje
tavasz szavalta
fecskecsivitelésben
cikázik a csend
tárgyalás nélkül
oltott ki életet az
ítéletidő
vasalás nélkül
csíptették fel az égre
eső függönyét
Illusztráció: Esővíz az ablakon (pixabay.com)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
