Stanczik-Starecz Ervin: Molnár V. József – Kerek Istenfája – Az esztendő körének szokásrendszere
(Budapest, Őskép Kiadó, 2018. – javított, bővített kiadás – 512 old.)
A tökéletesség igényét támasztó könyvek titkos aurájukkal a szellemi embert már messziről megfogják, nem kell azokat még csak a kezükbe venni sem. Fő tájoló gondolata a szerzőnek az alapozó gondolatok mottója: „Semmi sem győz meg, csak az igazság, // semmi sem ment meg, csak a szeretet.” — Szent Ágoston, mint Hyppo püspöke hosszú évekig kereste az igazságot, s az isteni kegyelem segítségével rájött, hogy az igazság a szeretettel osztozkodik. Egyik segít a másikán.
Ugyanúgy, ahogyan Keresztes Szent Jánosnak is évtizedeibe telt, hogy rájöjjön, a Todo (Minden) és a Nada (Semmi) egymással misztikusan korreláns, úgy egészítik ki egymást, hogy közben ellentétes töltetet hordoznak.
Az évkör imamalmozásához úgy iktatódnak be szentjeink élete, mint a kötött fohászok (Miatyánk, Üdvözlégy, Mária vagy a litániák). A szokások, kereszténységünkkel és őskereszténységünkkel kapcsolatos fogalmak jelentőségének magyarázata pedig, mint szabad imák, az individuumhoz és a magyarság közösségéhez.
Schütz Antal és piarista társainak Szentek élete című négy kötetes munkája az év minden napját végigveszi az adott nevet viselő szent életét, hogy így tartsa össze a Kárpát-medence magyarjait – 12 évvel a gyalázatos országcsonkítás után. Trianon után területeket és milliókat csatoltak el, de a Szent István-i gondolatot, eszmét nem vehették el tőlünk.
Manapság is Trianon-féle egyezményt élhetünk meg, de a diktátum ránk erőszakolója láthatatlan, maga diabolosz, a szétdobáló. Nincs semminek rendje: őshagyományok keverednek Warner és Bros zagyvalék mitológiáival. A konzum-idiotizmus, az újgazdagság, Isten-tagadás dúlja a lelkeket. „A megszületett gyermekeket selyembe, bársonyba burkoljuk, nem tanítjuk meg őket a család, a munka és embertársunk tiszteletére…” / Ezt a gondolatot 26 éve egy sashalmi művelődési házban mondta Józsi bácsi. (Nekem már csak erre jár a szám, hisz éppen ennyi ideje ismerem.)
A szerző néplélek-kutatónak vallja magát. Ez rögtön meg is magyarázza, hogyan kerülhet a szentek közé a harang, a szent hely, áldomás, asztal, szék, vérségen túli kapcsolat stb.
A szentek, vértanúk, nevein túl a több évezredes népi megfigyelések is szerepelnek e lebilincselő könyvben. Tibor napja egyben kakukk-és pacsirta szólaltató nap is. Oly meghatóan, lelket vidítóan ír Molnár V. József erről a napról, hogy lehetetlen úgy elképzelni, hogy „Józsi bátyánk” ne lett volna annak idején a rétre futó gyerkőcök között: „Ezen a napon országszerte gyerekek szaladtak ki a mezőre és az erdőszélre, hogy meghallgassák a se nem kicsi, se nem nagy madár, aki éppen akkora, hogy az eget a földdel összekötheti, a pacsirta énekét, hogy lelkük égbe-emelkedve erősödjék; s az erdő madarától, a kakukktól kérdezzék: „ Hány évig élek még?” A pacsirta a kint és a fönt, a kakukk a bent és a lent erejét idézi meg. Szent madaraink közé tartozik a pacsirta is; ő nem a fán fészkel, hanem a földön (rendszerint a szántóföld barázdáit választja otthonául); szárnyalása nem repülés, hanem emelkedés. Emelkedését elvarázsló hangjával, szárnya milliárdnyi rezdülésével, addig csinálja, amíg el nem tűnik szemünk elől, jóllehet, még akkor is látni véljük, mikor már csak hangját halljuk.” A pacsirta emelkedése így lelkünk állapotává válik – az Istentől kapott ősképek szerepe ez: mert az ősképek eszközök – Isten megismeréséhez.
Szentek, vértanúk; hagyományok, népszokások; ősképek, ősjelentések; égi hely, zodiákus; holisztikus magyarázatok: tán efféle szellemi pentaéderként tudnám szembeállítani Molnár V. József írását Schütz Antal Szentek élete művével, melynek gyökerei az ősnyomtatványokig vezethető vissza, nevezetesen a Legendae Sanctorum Regni Hungariae in Lombardica historia non contentae, Strassburg 1486., illetve a Hagenauban 1499-ben kiadásra került /majd ezután még 17-szer újranyomták/ a Sermones Pomerii Fr. Pelbarti de Themesvár divi Ord. S. Francisci de Sanctis , melyek mind egysíkú tükrök, míg a néplélek-kutató különleges könyve ezekhez képest öt oldalú, áttetsző, írott építménynek tűnik, melynek oldalfalait az egységben látás köti össze, teszi eggyé.
Az ősképek a tér-idő rendezői, melyek az ember cselekvéseinek, gondolatainak alapformáit adják. Amint „Józsi bátyánk” is megidézi e helyütt az Újszövetséget, magát Jézust: „ Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet. Senki nem mehet az Atyához, csak általam” (Jn.14,6) — A szerző írja: „A pántok (a Szent Koronáé) kereszteződésében a Teremtő trónol, Krisztus képében, hiszen „Én és az Atya egy vagyunk.” (Jn.10,30)
Természetesen a Magyar Szent Korona hordozza a kitüntetett jelentőségű ősképeket. Ha Szent Koronánkat felülnézetből szemléljük, látható lesz az egyenlő szárú kereszt A magyarság mélyebbik része ezt nevezi Igének, melyet körbeölel a kör. „A kör, mely a Teremtő fényének örök óhajtása és megőrzése, íme betelik az óhajtottal, az Igével.” (…) „A kereszt szabja meg, jelöli ki az irányokat, hozzá képest létező a fent és lent, a jobb és bal, a világ megformálatlan kerek-egészében a kereszt jelenti a rendet, az élet szervező erejét: a kereszt Isten szeretetének legfőbb jelölője.”
Ily módon „…a Szent Korona népünk számára nem tárgy, hanem élő személy, minden földi javak gyökere és birtokosa (Sacra Corona radix omnium possessionum).”
Bizonyos hittételekre és a rendkívüli hősök öröklődő testi-lelki erejére vetíti vissza A név erejét, A karizma öröklését a szerző. Ezért is kerülhetett a szentek sorába Nimród, Álmos, Taksony, Ond, Kond stb. Ne feledjük, a honfoglalók zöme ágkereszttel a nyakában érkezik a Kárpát-medencébe. /Az örmények már 300 körül felveszik a kereszténységet…/ Így gondolkodik a név erejéről a szerző: „…úgy viseli az ember a nevét, mint „lelke ruháját”.”
Hadd idézzem ismét Szent Keresztes Jánost (San Juan de la Cruz), amikor Isten nevéről kérdezték: ”Nem látták se színét, se ruháját” — írja az egyik legnagyobb misztikus egyházdoktor, Nagy Szent Teréz hívőtársa és barátja. A nép körében a név ereje egyszerűbben hangzik: A név kötelez!
Amikor József Attilát Öcsödre adják nevelőszülőkhöz, a családfő nyilvánítja ki, hogy Attila név nincsen. Evvel létezését vonják kétségbe. Ettől kezdve a költőzseni a népek bölcs, igazságos urává változott. Vajkból is István lesz, majd szent.
A karizma kerete a név, melyet viselőjének kell kitölteni a lehető legnemesebb tartalommal.
Az élő állatöv jegyeit, képeit a természeti ember /pásztor, földműves, halász, vadász, vándor stb./ nap, mint nap megbecsülte és használta. Aki kétségbe vonja őstörténetünk efféle megfigyeléseit, hogy például Szent Sebestyén napján /jan.20./ megindul a fák nedvkeringése /vérkeringése/, az sokat nem tudhat a népi tapasztalatokról. Nyilván, nem a honfoglalás utáni időszakból származik, hanem sok száz évvel korábbról.
A vésett, karcolt, festett pásztorbotok tűzre hányásával /1061 után/ őskultúránk irdatlan veszteséget szenvedett. Hasonlatos lehetett ez a kultúrpusztítás az alexandriai könyvtár „tűzhalálához”. Én magam is fogtam a kezembe egy véletlen ránk maradt 1699-es pásztorbotot. A muzeológusok is teóriát teóriára halmoztak, de 10 %-át sem tudták biztosan megfejteni. A jászkun terelőbot több ezer éves műveltség kiforrott igazságait tartalmazhatta…
Elgondolkodtató, hogy a magyarság egyszerű fiai ünnepeikben megemlékeztek az evangélium legfőbb tanításásairól, és Jézus Urunkkal kapcsolatos nagy történésekről. Elővették egyetlen „inneplő ruhájokat, fényesre törlötték a lányok, asszonyok, özvegyek cipőjüket, férfiak csizmájokat…”, gyerekestül misére vonult a falu apraja-nagyja. Így mentek Mária bemutatására, a Szeplőtlen Fogantatásról való emlékmisére, a karácsonyi szent misére, Mária eljegyzésének napjára, és még sorolhatnánk. Manapság konganak a templomok az ürességtől hétköznap is, egyházi ünnepekkor is. Elért minket is a Nyugat istenteledése, pedig hű és állhatatos nép ez vallásában is, de minden tüzet szítani kell, hogy a parázs el ne hamvadjon…
Molnár V. József könyve, melyet 88 évesen fejezett be, több száznyi műből merített, s jegyzeteinek száma is igen nagy alaposságra mutat. Így zárja az író, kutató a Kerek Istenfáját: „Adja Isten, hogy könyvünk a kedves Olvasó segítségére legyen e földi tereken tett utazásban!
Illusztráció: Molnár V. József (rozsavolgyegyesulet.hu)
Ezek is érdekelhetik!
Kovács katáng Ferenc: Padkára hajt, hogy fölriadjunk →
Ádám Tamás: Halott madarak álmai →
Bene Adrián: A rálátás távlata →
