Szilvási Pál: egy őszi nap apámmal
apám rágyújtott egy szivarra az utcán
pedig míg élt soha nem szivarozott
löttyedt, széteső szivar volt csodálkoztam
is hogy mi ütött most belé de
nem szívta végig elnyomta
a nadrágját tapogatta zavartan
mi van becsináltam
jó akkor menjünk haza lassan
araszolgatva mentünk az esőben
aznap lett vége a világnak
isten még utoljára felhívott de persze
megint nem vettem föl
apámat mostam ki a szarból
és már nem emlékeztem semmire
azt is elfelejtettem hogy az OTP-be
indultam eredetileg csak álltam
a fürdőszobában szakadt rám az eső
és hirtelen megvilágosodtam
nem azért felejtettem el mindent
mert vége lett a világnak
nem minden pontosan fordítva történt
Illusztráció: Füstölgő szivar (pixabay.com)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
