Rejtő Gábor: Lassú tűz (Két vers)
Magyar migráncs
Magyar migráncs kérni enni
magyar migráncs kérni pénz
magyar migráncs nincsen otthon
magyar migráncs halni kész.
Köhécsel és cuccát tolja
néhány fénykép, rojtos ing
magyar migró négy keréken
kábítják a féldecik.
Magyar migráncs imbolyog már
tányérkája tenyere
kesztyűs urak állják körbe
s azt sziszegik, le vele!
Magyar migráncs levesbe megy
konyhakész a mirelit
tippelnek a magyar legyek
kibírja-e holnapig.
Magyar földön magyar csövi
fáról jön csak levele
olvasatlan kínja-baja
se vége, se ereje.
Magyar lúzer tollvonás csak
magyar migráncs kriminál
van kerítés, nincsen kolbász
és őrt állnak a kapunál.
Magyar ember kiterítve
élethitel elfogyott
földön volt, most földbe kerül
nem kíván több jó napot.
Lassú tűz
Se fájdalom, se gyönyör
nem gyötör.
Csak tapogat a kín.
Megin’. Fogást keres.
A rendszer ez.
Élni kell. Neki is valakiből.
Amíg egyikünk kidől.
De most
se fájdalom, se gyönyör
épp, hogy csak megöl
a pokol.
De nem.
Csak öldögél.
A Semmi küszöbén.
Se itt, se ott.
Ez vagyok
halvajáró teszthalott.
Lassú tűz emészt.
Nem máglya, sem rőzseláng
nem találtam jobb halált.
Se kín, se kéj.
Ha igaz.
Egyszer minden véget ér.
Rejtő Gábor a 2018-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Hajléktalan nő (pixabay.com)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
