Suhai Pál: Kopeczky Péter és a 25 éves Ostinato
Hadd kezdjem a zenei műszóval. Ostinato: a Zenei kistükör (Zeneműkiadó, 1962) meghatározása szerint „állandóan és makacsul ismétlődő motivikus zenei anyag vagy figuráció”. Ezt az elnevezést választotta negyed évszázaddal ezelőtt Kopeczky Péter, a pécsi Babits Mihály Gimnázium tanára, amikor az iskola tanulóiból és tanulói számára megalakította zenei együttesét, melynek „állandóan és makacsul” visszatérő programjául főleg költői művek, klasszikus és kortárs költők általa megzenésített verseinek: dalainak előadását szánta. Az együttesben, ha hangszereiket nézem, többek között basszusgitár, basszusklarinét, klarinét, szájharmonika, koboz, hegedű, fuvola, dob szólal meg igen változatos összeállításban. Dalokról lévén szó legfőbb hangszerük azonban természetesen az emberi hang, az ének. Tekintve, hogy tagjaik zenei képzettsége műfajilag igen változatos (a klasszikus zenétől a dzsesszen, rockon át egészen a népzenéig), az előadások hangzásvilága is ilyen: szivárványosan sokszínű, amelyet esetükben véletlenül sem szabad valamiféle eklektikus megnyilvánulásnak tekintenünk. Az évek során sajátos, csak rájuk jellemző stílust sikerült kialakítaniuk, melyet hunyt szemmel is azonnal fölismer az ember. S ha figyelme a megzenésített versre is kiterjed, tapasztalhatja, hogy a zenei „ráadás” itt a vers egyéniségére épül, ennek belső dallamát szólaltatja meg – persze mindig Kopeczky Péter, a dalszerző sajátos olvasatában. (S gondolom, a próbák gyakorlata során az együttes tagjainak egyéni hozzáadásával, tehát valamiféle kollektív program szerint ugyancsak.)
Ami Kopeczky Péterhez, az együttes vezetőjéhez való viszonyomat illeti, elmondhatom, hogy őt mintegy másfél évtizede ismerem, méghozzá (magam is egykori csataló!), vérbeli pedagógusként, aki növendékeit a szokásos tanári munka mellett (vagy inkább annak részeként) művészi tevékenységével is neveli. A 2000-es évek elején keresett meg azzal, hogy néhány versemet szeretné megzenésíteni és együttesével előadatni. Kívánságát örömmel teljesítettem – az alkalmi felkérésből azóta állandó munkakapcsolat, az egymás iránti kölcsönös nagyrabecsülésből barátság fejlődött közöttünk, melynek legfőbb eredménye persze a zenei produkció, ezek növekvő száma, s több közös műsor, néhány Ostinato-lemez (egy máig ígéretben maradt külön bejáratúval is). S el ne feledkezzem a Napút folyóirat mottójáról, az „egyedül együtt jobb” Szondi György által kitalált, bravúrosan szójátékos, de ugyanakkor jól végiggondolt életfilozófiát és lap-programot tartalmazó jelmondatáról, pontosabban az erre írt versről és a rá komponált dalról, a Kis Napút-indulóról sem (amely egy ideig a Napút Online nyitó oldalát is ékesíthette).
Tudomásom szerint az Ostinato dalai több díjat is nyertek, tevékenységükre a sajtó is felfigyelt, interjút Kopeczky Péterrel a pécsi televízió többször készített. Több versdal fesztivál szereplői voltak, megszólaltak a Gimnáziumnak a pécsi Harmadik Színházban rendezett jubileumi ünnepségén, most pedig, január 28-án, fennállásuk és működésük 25 éves évfordulóján a Kodály Központ saját programjukkal fogadja őket. Magam is írtam művészi tevékenységükről Bábeli adottságok (Napkút K., 2014), illetve Bábeli adósságok (Napkút K., 2016) című levélesszé-köteteimben. Végezetül ezekből álljanak itt jellemző részletek, melyek hitem szerint meglehetős pontossággal utalnak Kopeczky Péter művészi-pedagógusi hitvallására és tevékenységére.
„Kedves Péter! Annak reményében, hogy hamarosan találkozunk, most leginkább csak örömömet szeretném kifejezni afölött, hogy élsz. Mindenféle értelemben mondom és értem ezt. A Csele-lemezt már jó régen megkaptam, s annak idején válaszoltam is rá. Nagyon jó kis együttes az Ostinato, szeretem produkcióitokat (különösen, amikor az én verseimre kerül sor /!/). Szeretek már így, zeneileg gondolni rájuk. (Különben csak »prózák«.) Ezért is külön örülök minden egyes dalodnak.” (Bábeli adottságok) „Kedves Péter! Köszönöm. A Pécs Tv műsora kapóra jött. Az ismerkedéshez. Mert, jóllehet azt hihetné az ember, hogy már ismeri a másikat, mindig kiderül, hogy nem. Én sem benneteket. Állandóan cserélődtök. S mire megtanulnám a neveteket, már jönnek is az újak. De most legalább nem suhantatok el a szemem előtt (elől). Milyen szépen beszélnek ezek a lányok. S Te is. És amit mondtál, az is megragadt (megmaradt) bennem. A szépért (s hozzátehetném: a jóért) történik minden. S ebből jön (jöhet) ki a szép és a jó maga is. És, tegyük hozzá, a dalok.”
E levelek pár évvel ezelőtt íródtak, de ma is így gondolom. S azt is, hogy Kopeczky Péter zenei és pedagógusi ars poeticája a legmagasabb mérce, s ebből egyenesen következik részemről történő legmagasabb elismerése. Ajánlom tevékenységüket a szélesebb hallgatóság szíves figyelmébe is. Végül egy Kopeczky Péter monogramjára írt, eddig még nem megzenésített versem szövegével (ajánlom) – tehát KP barátunk szíves figyelmébe is:
KP
Péter de Kopeczky
nem az a kupec, ki
üres zsebbel érkezik.
Minket e Kupeczky
vert-arannyal fizet ki,
egy-egy versdal mindegyik.
Ha vásárra viszi kedve,
hármat is kap ő az egyre.
Mint adóját, úgy fogadja,
gazdagságát grátisz adja.
Mintha mind a kénye lenne
és a Lét a séta benne
s ama három háreme.
Illusztráció: az Ostinato együttes (forrás: Műsorcentrum)
Kapcsolódó Napút Videó-hivatkozás (Suhai-Kopeczky: Kis Napút-induló):
https://www.youtube.com/watch?v=n9hqQZ6MFpg
Ezek is érdekelhetik!
Szakolczay Lajos: Művész, tudós, tanár, népművelő →
Sziklavári Károly: Rakos Miklós emlékére →
Virágh László: Zene és Kozmosz →
