Vasadi Péter: Önszócikk
Az Önlexikon alapítványunk különleges könyvvállalkozása. 2016 végén jelent meg, benne 233 kortárs magyar író (legtöbbször) harmadik személyű rövid önbemutatása. Megjelenése után is megadtuk a lehetőséget azon írótársainknak, akik utólag — de már itt, az online-on — szeretnének élni e szokatlan vallomásformával. Egyszersmind havonta egyszer — ízelítőként — a könyvből is közzéteszünk elkészült önszócikkeket. Jeles költőnk most publikált írását a lexikon számára fogalmazta meg. (A szerkesztőség)
Folyton tanulok, mert folyton figyelek. Kiskatona korom óta (elég régen volt; a hangsúly az elég szócskán van) gyakorlom, mert gyakoroltatták velem az ún. stratégiai figyelmet. Ez épp nem azt jelenti, hogy mindenre kell figyelni – mindenre nem is lehet, csak „szimatolva”, atmoszférikusan –, hanem horizontálisan, átfogóan, és ebben szelektíven, vagyis szükség szerint az egy-re, egyetlenre, szúró figyelemmel, pontszerűen. Mindkét irány (és terület) megegyezik a természetes szemmozgással. Tehát nem merev az ilyen tekintet, hanem enyhén fürkésző, fölfedező, szinte kalandos, de nem táncos; föltáró, mégis – mondjuk így – jókedvű, vállalkozó, belemegy a játékba. Mögöttesen értelmezve viszont mintegy kegyetlen, elszántságában tántoríthatatlan. Kiválaszt, de nem hagyja magát kiválasztani. Végül is tudni akarja, valójában mi van, mi az, ami van, az a dolog; ilyenkor elvet minden egyebet, ellök s tekintetével azt az egy fontosat veszi szemügyre, azt ragadja meg; az már az övé. Látta, s nem felejti. De nem tartja meg. Elég, ha fölidézi.
A stratégiai figyelem igen komoly, tétre megy, de játékosan. Elevenségének kegyelmi háttere van… Figyelmezzünk, testvérek, lassan ugyan, de megismerünk. Becsaphatatlanok vagyunk, hacsak nem akarjuk, hogy becsapjanak.
KERTI ÖNARCKÉP
Oly egyszerűnek mondják
naponta írsz valamit, de
mintha köveket raknál
mögötted út kanyarog
Évről évre vastagszik fáid
dereka és mind tömörebb
napfény hullik alá
Ilyenek a mondataid
Élsz, fontolgatsz, botladozol
Isten cselvetései közt és
fölaprítod a téli tüzelőt:
monoton játék elfüggönyözött
háttér előtt. Arcod mély
vonásaival dombormű
Nyakadon az engedelmesség
keménygallérja aranylik
Nő a füved. Lombosodik
a legszebb bokrod, vörös
bogyófürtjeivel a halál
melyről madarak mintha
dicsőséget csipegetnének
ELJÁR A KÖLTŐ VÁROSOKBA
sütnek neki az asszonyok
csirkét és gyümölcsös lepényt
diószemekkel s ülnek padokban
szavát lesve a férfiak
Nem szól a költő fennen
inkább alant, a tények reves
szikláin lépegetve, melyek körül
fortyog a folyó, sodorva véres
fáslikat, a bűntudat s a rossz
lélekismeret kacatjait
A költő hangja hol magas
vércserikoltás, hol rekedt
mikor könyörgéssel vegyes
haragját kidönti hallgatóinak
máskor megműveli
csokronként, szín s szirom
szerint, mint a virágórát
Nem akar tetszeni. Haragja
hódol. Könyörgése híveket
szerez. Húzza maga után
kiket leleplezett, valami
mélyben megmerülnek, melyet
az irgalom igékkel vett
körül s így szennyezetlen.
Templomba térve majdnem
boldogok. E tér szavának
válla van. Embertől átvesz
tonnás súlyokat. Téglákat
lök ki csöndben s falon
tör át a Nap s fiát ölében
tartva fölfigyel egy arany-
brokátba burkolt kisanya-szobor.
Illusztráció: Vasadi Péter
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
