január 6th, 2019 |
0Fodor Miklós: élő halott (Két vers)
lámpakörte
válj mentessé
taníts mentesítő technikákat
fordítsd el a fejed
kérd a barátod, hogy szakítson ki
szorgalmazz józan megoldást
keresd és lásd meg a csodát
hogy létezel, érzed, ami van
most és soha többé
ahol a szemed, ott a lelked
itt a kendő
töröld le a szavak könnyező rovásait
örökre
halkítsd le a rádiót
de vigyázz, ne hagyj ujjlenyomatot
légy felismerhetetlen
ölelj úgy, hogy csak ölelni akarj és semmi mást
mint sál csepergő őszben
szent időt és teret kanyaríts
légy a szűnhetetlen nyílsortűz fókusza
miként Sebestyén
majd tűnj fekete lyukká
hegyek temetőjévé
válj mentessé
tanulható mentesítő technikává
ha sikerül
tagadd le a bíróságon
ám ha csak egyszer is lámpakörtét nyomnak arcodba
a világ érvényét veszíti
élő halott
mióta áthaltam, koporsóba szögelték a testem
nem érzek kifelé, sugárzásból élek
mióta széthaltam, hurok szorul torkomra
s e csavaros kanyar átspiráloz a másvilágra
mióta sejtem a “hozzád férés” értelmét, kérdezem:
féregként elfér-e ott a lélek, hová beférkőzött?
növényi indákban, szárakban, erekben és
furatokban furcsa furulyaszó furakszik a fényre
minek? mi végre? révült válaszok foszlanak
mióta felhaltam, elhantoltak nyelvét porlasztom
ha beszélek hozzád, kérlek, tartsd eszedben ezt
másképp szeretlek: nyirkosabban, ősziesebben
miközben ősi rituálékat ölelek magunkhoz
mióta kihaltam, fészek rakódik szívemen
puha párnák pelyheznek álomágyamon
nem keresel, bár tehetetlen belém gondol agyad
véled, sőt, reméled: keresztül haltam
holott mint idegenföldi kápolnavirág
közeledésem töretlen a túlvilágosságban
Illusztráció: Meztelen villanykörte (pixabay.com)