december 11th, 2018 |
0Tamási Orosz János: Áthatol a Van
Kedves Vásárlónk!
Megrendelt könyveinket (folyóiratpéldányainkat) a banki átutalásos fizetést követően postai úton veheti át. A feltüntetett postaköltség egyetlen példány feladására vonatkozik.
Számlaszámunk:
11713012-21181665
Cédrus Művészeti Alapítvány
A küldeményeket igyekszünk a megrendelés beérkezését követő napon, de legkésőbb három napon belül postára adni.
Lehetőség van a kiadványt kedvezményesen a szerkesztőségben is megvásárolni:
Cím: 1136 Pannónia u. 6.
Tel: +36 30 511 3762
Köszönjük, hogy vásárlásával értékeli munkánkat.
152 oldal
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2018
ISBN: 9786158113113
eredeti ár: 1 990 Ft
webshop ár:
1 600 Ft + 880 Ft postaköltség
Megrendelés
Ajánlás:
Öltözéke alapján talán hajléktalan világcsavargó, esetleg kelet-európai átutazó. Visszanéző tekintetében megkopott szemrehányás. Már nem hiszi, hogy dönthet. Már nem szeretne dönteni. Miért tenné? Áll a Meridián acélkék szalagján, s arra gondol: majd egyszer, ha testét levedlette, elindul s megy, amerre a zöld lézercsík viszi, vezeti. Addig még itt áll Kelet és Nyugat között, látszólag az előbbit választván, de a részletek ismerői már látják: valaki, talán épp ő maga, fordított száznyolcvan fokot a fotográfián – meglehet, a jobb vizualitás kedvéért tette, ám a történelmi hűség elvárásaként is fölfoghatjuk a műveletet. Hiszen mit jelent neki ez a vonal? Lebonthatatlan vasfüggönyt; s ez nem az, amit a politikai szuvenírárusok „forgalmaznak”. Ez a cezúra Kelet felé arra teszi büszkévé: hozzátok képest mi mindig is Nyugat voltunk. Nyugat felé meg azt harsogja: már rég nem lennétek, ha én nem védelmezlek benneteket. Mindeközben áll, dacosan, két kultúra, két világfölfogás, két égtáj, két időzóna, két elrendeltetés – és a két irányból is folyamatosan érkező kétszeres gyanakvás között. Mi mást tehetne így? Kultúrájába, irodalmába, verseibe zárkózik; mit ne mondjak: meglehetősen sokcsillagos luxushotel ez, kérem, ne sajnálják. Elég, ha ezt ő maga teszi, mikor, megállván könyvtára polcai előtt, arra gondol: én itt, e könyveken, még porszem sem. S mennyi hatalmas, bölcs gondolat, mit akkor sem, ma sem, még porszemként sem szippantott magába a másként porosodó „emberanyag”. Sebaj. Állunk a Meridián szürke ezüstszalagján, itt nem várunk kék szalagot, nincs már hová sietnünk, állunk csak, bajszunk alatt mosolyogva azon, ami a képen nem látszik. Hogy azért amott, kicsit följebb, csak masnira kötöttük – ezt is.