Vers

december 10th, 2018 |

0

Szádovszky Zoltán: Lélegzet

Hullik a vérszagú hó, mint
                        áprilisban gyümölcsfáról
Eb ugat messze a vattás
                             gyermeki lelke határol,
varjak károgva odébb
                        hét lépés csak a csended
Reped az égbolt, füst száll
                             szorít előbb majd enged

Párnád illata hajnal
                        álmosan vizelek mellé,
kávét kavarva nézed
                        önmaga teszi hűtlenné
Térded felhúzod lassan
                            terhét régen hordom
Szemeid remegő fátylán
                             pirul, szorít a torkom

Keserű szavaid súlya
                               már évek alatt, halkan
meghalt könnyek nélkül
                            én is tudtam, baj van
Álmunk hova lett, érted
                            széles karom kitárnám
Hirtelen felülsz az ágyon
                        árva magányom vár rám

Égnek az utcai lámpák
                   virágok piacon sorban
Hosszú árnyak a járdán
                        egy pár csikket a porban
Nagyon visszacsinálnám
                        még sárhorizont távol,
valahol régi dalunk szól
                        szürkül és csendben gyászol

Szádovszky Zoltán a 2018-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.

Illusztráció: Éjszakai utca (pixabay.com)

Cimkék: cédrus, vers

Feltöltötte:

Napút Online

Ezek is érdekelhetik!

IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →

Németh Erzsébet: Eliziádok →

Búzás Huba: Élek még, de félek →

Karel Kryl: KÖSZÖNÖM →