december 10th, 2018 |
0Papp Viola: Két vers
Kezeink közt
Inalnak a napok,
elfogy már az út,
el-elvisz a szívünk,
máskor hazahúz.
Közelünkbe úszó,
apró dallamok,
vízre dobnak egy-két
könnyű csónakot.
Nem birkózik a szél
gyalulatlan fával,
beéri a hitét
vesztett apró ággal.
Nyakunkba lihegnek
ablaktalan évek,
s kezeink közt lassan
szétpereg az élet.
Délután
Verébszárny neszez
üres balkonon,
dér remeg merev,
fagyott ágakon.
Mélán imbolyog,
rám ül pár pehely,
a csend égig ér,
magához emel.
Fénysátrat feszít
néhány pózna fenn,
szürke ködbe nyúl,
álmos hangja peng.
Percet perc követ,
leseprem ruhám,
velem sétál most
ez a délután.
Lomha fény takar,
altat a hideg,
s zsebébe teszi
emlékeimet.
Papp Viola a 2018-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Sal Antal fényképfelvétele (2016)