Mondd meg nékem, merre találom…

Vers

december 10th, 2018 |

0

Papp Viola: Két vers

 

Kezeink közt

Inalnak a napok,
elfogy már az út,
el-elvisz a szívünk,
máskor hazahúz.
Közelünkbe úszó,
apró dallamok,
vízre dobnak egy-két
könnyű csónakot.
Nem birkózik a szél
gyalulatlan fával,
beéri a hitét
vesztett apró ággal.
Nyakunkba lihegnek
ablaktalan évek,
s kezeink közt lassan
szétpereg az élet.

 

Délután

Verébszárny neszez
üres balkonon,
dér remeg merev,
fagyott ágakon.
Mélán imbolyog,
rám ül pár pehely,
a csend égig ér,
magához emel.
Fénysátrat feszít
néhány pózna fenn,
szürke ködbe nyúl,
álmos hangja peng.
Percet perc követ,
leseprem ruhám,
velem sétál most
ez a délután.
Lomha fény takar,
altat a hideg,
s zsebébe teszi
emlékeimet.

 

Papp Viola a 2018-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Sal Antal fényképfelvétele (2016)

 

Cimkék: ,


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás