Pálinkás Mihály: Összhangzattan
Nehéz téli hajnal. Az asszony kitapogatja az órát, megnyom rajta egy gombot, az óra diszkrét fénnyel jelezi, hogy éppen ébreszteni készült, de most már minden rendben van, hallgatni fog. Az asszony kifordul az ágyból, rövid ideig ül az ágy szélén, nyújtózik, majd a sötétben is biztos mozdulatokkal elkerülve a hálószobában levő tárgyakat, eljut a hálószoba ajtajáig. Óvatosan lenyomja a kilincset, és vigyázva, hogy az ajtó ne nyikorduljon, kilép a hálószobából.
A hálóingét már a fürdőszobában veszi le, egy grimasz a mosókagyló fölötti tükörbe, fogmosás, a zuhanyfülke tolóajtajának nyik-nyakogása, a vízsugár erős surrogása… A fürdéssel gyorsan végez. Kis mozdulatokkal, egy ápolónő szakszerűségével keni magára a fürdőkrémet, gondosan elzárva ez ideig a vízsugarat, s már jöhet is az öblítés. Rövid ideig zuhog a víz, észre sem veszi milyen kellemes a vízsugár simogatása. Máris zörej jelzi, hogy nyílik a zuhanyzóajtó, az asszony kilép a zuhanyzófülkéből a tengeri állatkákkal díszített puha fürdőszoba-szőnyegre. A törölköző gyorsan bejárja testének minden részét, csak kicsit időzik a hajlatoknál. Egy-egy szisszenés a hónaljakhoz és nyaktájra a dezodoros palackból, azután fölveszi a bugyogót, a kényelmes pólót, a melegítőt – katonák öltözködnek így, riadó idején. Ez már a nappaliban történik, itt vannak a ruhásszekrények. A nappaliban két nagy tükör is van, de az asszony öltözködés közben egy pillantást sem vet a testére.
A konyhában csak a mosogató fölötti neoncsövet kapcsolja föl, elegendő fényt ad az is a reggeli készülődéshez. Sercint a csap, s rövidesen már hallatszik is az elektromos teafőző szuszogása, amint a fölforró víz átcsurog a készülék e célra kialakított üregében elhelyezett teafilteren. Kedélyes, kissé kéjes hang ez, mintha egy korhely álmodna nyöszörögve a tegnap éjszakai mulatozásról. Cuppan a hűtőszekrény ajtaja, előkerül a margarin, a felvágott, a sajtot tányérra szeleteli az asszony, kenyeret is vág, majd mindez az asztalra kerül, a tányérokkal és a késekkel együtt. A bögrékbe tea csordul, mézfonál sodródik szét a kissé még forró teában, a citromlevet is odakészíti az asszony az asztalra. Elkészült a reggeli teríték, két személyre. Az asszony benyit a hálószobába.
A férfi, akit reggelizni hív, ébren van. Pontosabban az ébrenlét és az álom határán. Már az ébresztőóra fényére felébredt, s nézte, amint az asszony eléri a hálószoba ajtaját, hallgatta a zuhany csobogását. A hálószoba homálya álomképekre változott. Belépett az asszony, meztelenül, mellei sima fehéren derengtek a hajnali homályban, lehúzta a takarót a férfiról, aki megemelte a derekát, úgy tolta le a pizsamát. Az asszony bőre finom és ruganyos volt, amint lovagló ülésben széttárta fölötte combjait, elhelyezkedett, ölének nedves selymét húzogatta merev férfiasságán. Bár csak álom volt, a férfi érezte a behatolást, a hüvely izmainak lüktető szorítását a farkán.
Most már tényleg kelj föl, nyit be újra az asszony a hálószobába, és a férfi ismét a félhomályt fürkészi, és annyit mond, még öt perc. Behunyja a szemét, folytatni akarja az álmot, amely nem csak képekből állt, hanem hús valóságú érzetekből is. Akarja, hogy ismét érezze az álmot, mert amikor az asszony szólt, úgy feszült az öle, mintha közeli lenne az elélvezés. De már nem jön vissza az érzés, csak a képek, az asszony hasa, mellei, feneke, öle és a szeretkezés mozdulatai, filmszerűen. A farka még merev, odanyúl, megszorítja, fekszik egy ideig, de csak a képeket látja, az érzést nem tudja felidézni, a képek pedig nem nyújtanak élvezetet. Lassan ernyed a farka, fölkel, fölhúzza a redőnyöket a hálószoba mindkét ablakán, azután kimegy a konyhába. Felesége a mosogatónál áll, szöszmötöl valamit, ő mögé kerül, jó reggelt, mondja, hogy aludtál, átkarolja, megpuszilja a nyakát, szellőt játszik a fülcimpájával, megsimogatja kerek fenekét, lassan lefejti róla a melegítőt, a farkát az asszony fenekéhez érinti, érzi a bugyogó könnyű anyagát, ismét erősödik a merevedése. Ne most, tolja el gyöngéden az asszony a férfit, visszahúzza fenekére a melegítőt, megfordul és megpuszilja a férfi ajkát. Sietnünk kell!
Majd reggeli után megyek a fürdőszobába, mondja a férfi. Tudja, merev farokkal a pisilés is bajos lenne. Asztalhoz ülnek, a férfi megkavarja a teát, és bekapcsolja a rádiót, amely olyan közel van az asztalhoz, hogy a gombjáig csak a kezét kell kinyújtania.
Pálinkás Mihály a 2018-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Ébresztőóra (pixabay.com)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Napút-köszöntők (8.) →
Móritz Mátyás: Ismeretlen fogalom →
