Tanulmány

november 25th, 2018 |

0

Stanczik-Starecz Ervin: Az ismeretlen Szent Mátyás

Február 24-ére esik Mátyás napja, aki Krisztus halála után 60 körül halt meg. Haláláról szinte többet tudunk, mint életéről. Mátyás apostol életéről — születéséről, családi viszonyairól, ifjúságáról és felnőttkoráról — alig többet, mint amit a Biblia leír.

Valószínű, hogy az eleitől kezdve az Úr követői közé tartozott, s így szem- és fültanúja volt az evangéliumban megörökített eseményeknek. Csak így válik érthetővé, hogy Krisztus Urunk mennybemenetele után az álszent, áruló Júdás helyét tölti be, annak ellenére, hogy riválisra is akad: teljes nevén: József Barzabás Jusztuszra. Számomra furcsa, hogy a 11 apostol sorsot vetett az az aspiránsokra. Ily csodálatos módon került Szent Mátyás az apostolok dicső gyülekezetébe. Írja is egy apokrif vagy legenda, melyet már régen megtaláltak a sivatag homokjában, egy hombárban: „Zakaeus, akit egyesek Mátyásnak mondanak, a vámosok feje, akit arra méltatott az Úr, hogy hallgatója legyen, ő mondja „Íme fele vagyonomat alamizsnának adom, Uram, s ha valakit megcsaltam volna, négyszeresen adom vissza.” Erre a Megváltó az mondta: „Ma eljött az Emberfia és megtalálta az elveszettet.”(Clem.Alex. Strn, IV,6)

Az Apostolok cselekedeteiben (1, 15-26) Péter áll ki Mátyás mellett: „Ama napokban feláll Péter a testvérek között (mintegy 120 emberből állt a sokadalom), és szól: „Férfiak, testvérek! Be kell teljesednie az Írásnak, melyet a Szentlélek megjövendölt. Dávid szája által Júdásról, azoknak vezetőjéért, akik elfogták Jézust. Ő közénk tartozott, és részes volt ebben a szolgálatban. Telket szerzett a gonoszság bérén, azután felakasztotta magát. Szükséges tehát (…), hogy azok közül, akik látták, hogy Jézus Krisztus közöttünk járt-kelt, s feltámadásának tanútevője volt, az apostoli hivatáshoz csatlakozzék.” Mint, ahogyan írtam sorsvetés következett, és a „sors” Mátyást választotta.

Mátyás már Pünkösd napján a többi apostollal együtt vette a Szentlélek kegyelmét. Mátyás, aki félénk és tanulatlan ember volt, nagy csodára vértanú bátorságú és ellenállhatatlan ékesszólású igehirdetővé változott. A Szentlélek vétele után az evangélium hirdetője volt Júdeába, majd Etiópiába zarándokolt, ahol püspökséget alapított. Más vélemények szerint a Fekete-tengertől keletre eső Kolchisz tartományban működött.

Haláláról is ellentmondásos elbeszélések és apokrifek maradtak fent. Az egyik változat, a szóbeli szerint Szebasztopol városában keresztre feszítették; az apokrif szerint Jeruzsálemben istenkáromlás miatt megkövezték és lefejezték. Ereklyéit Szent Ilona császárné, Nagy Konstantin császár édesanyja Rómába, illetve Trierbe küldte. A Rómába küldött darabok később a Szent Maria Maggiore-templomban kerültek végleges elhelyezésre.

Alexandriai Kelemen kiemeli (Kr.u 150/?/ – 220/?/) az apokrifnak számító Mátyás evangéliumából azokat a részleteket, melyeket ő egyértelműen hitelesnek tartott, s feltétlen kanonizált volna. Íme: „A dolgok csodálata az igazság kezdete. Csodáld meg a jelenlévőket” (C. Alex. Strm, II,9) Ezt állítja Platón is a Timaioszban. Ez az első lépcsőfokot jelenti, mely a tudáson túlihoz szükséges.

A gnosztikusok azt mondják, hogy Mátyás is így tanított folyton-folyvást: „küzdeni kell a test ellen, és rosszul kell bánni vele, nem szabad engedni, hogy bármiféle zabolátlanság tessen neki, a lelket pedig hittel és tudással kell növelni.” (C. Alex. Strm,III,4)

Az ősi iratban, mely sok helyütt fedi a szóbeli hagyományokat, többek közt ez is áll, hogy Mátyás apostol minduntalan hangsúlyozza: „…ha egy a kiválasztottak szomszédja közül vétkezett, akkor hibázott a kiválasztott, mert ha úgy viselkedett volna, ahogyan a tanítás tolmácsolja, életformájával olyan tekintélyre tett volna szert szomszédja előtt, hogy a szomszédja nem vétkezett volna.” (C. Alex. Strrm VII,13)

Molnár V. József néplélek-kutató így ír legújabb könyvében a két Mátyásról: „Hunyadi Mátyást, fényes királyunkat, akinek „névadója” az apostol Mátyás, a Halak időszakában, nagyhét derekán a Duna jegén állva választották királlyá. Hunyadi Mátyás a Szent Koronát III. Frigyestől hatalmas véráldozat, a nemzet áldozata által óriás összegért visszaváltotta; Mátyásnak kötelezvényt kellett aláírnia, miszerint, ha törvényes fiúutód nélkül hal meg, akkor a magyar királyi trón a Habsburgok birtoka lehet. Született ugyan fiúgyermeke, de szülés közben az édesanyát és fiát elvette-elvitte az Isten; így törvényes fiúörökös nem adatott, csak a törvénytelenül szült Corvin János, kit a Szent Korona nemessége nem fogadott el.”/ Molnár V. József /

Mátyás királyunk koronázása is nagypéntekre esett; így, ha akarta, ha nem, a jézusi keresztutat vállalta — uralma így vált hasonlatossá Krisztuséhoz, ígérve nem csak a nemzet szenvedését és kínhalálát (1920 – Trianon), de A MEGVÁLTÁST és a FELTÁMADÁST is. Csíksomlyón, a Jézus-hágó 5. stációjára ez van felvésve: „…aki elfogadja /Jézus/ nagypéntekét, annak lesz feltámadása!”

Felhasznált irodalom:

– Schütz Antal: Szentek élete (Szt. István Társulat Bp., 1932)

– Vanyó László (szerk.): Apokrifek (Szt. István Társulat, 1980)

– Alexandriai Kelemen: Vegyes szent iratok (Vanyó László fordításai ógörögből, kopt nyelvjárásból)

– Molnár V. József: Kerek Istenfája (Őskép Kiadó, Bp., 2018)

Illusztráció: Mátyás apostol (Simone Martini ikonja, 1319 körül)

Cimkék: tanulmány

Feltöltötte:

Napút Online

Ezek is érdekelhetik!

Dörgő Tibor: A Jane Eyre filmadaptációi →

Csontos Márta: Reményik-ellenpólusok →

Popovics Tibor Miklós: A ruszin migrációs folyamatokról →

Dörgő Tibor: Charlotte Brontë Jane Eyre című regényének magyar kritikai fogadtatása →