Hegyi Zoltán Imre: Műhelynapló
A panelok igazából a lelkek piramisai. Ez a felismerés a napokban nagyon sok ajándékhoz juttatott. Ezeket osztanám meg szép sorjában veletek
Himnusz az énekeshez
Aki, ami ezt szellemben megnyitotta, az Babics Imre és a Gnózis ajándéka. Ez a költő fiatalon, a bemutatkozása után eltűnt, esett ki az irodalom és a köz tudatából – mert egy tíz éves alkotói folyamatban kicsúszott belőle egy világlátomás. Ezt a maga részleteiben egy, a Napút folyóirat következő: novemberi számában megjelenő írásomban elemeztem – abban a terjedelemben számomra a legkevesebb szóval. Nem részletezném itt, tényleg nem tudom kevesebb szóval elmesélni.
De a látványáról mesélhetek. Ez egy testekből emelt piramis, aminek a csúcsán vörösen izzik az ember – és felgőzölög a felette elterülő végtelenbe. Ez a testek gyönyörű tüze: a szellem. Fel a füst jut – és fentről le: a látomás. Mert ez nem egy piramis, hanem egy homokóra a végtelenbe. Ahova az anyag kínos lassúsággal felpereg.
De nem csak pereghet. Mert mögötte ott a ma végletekig elhanyagolt, pillanatnyi érdekek által cincált táj: a mítoszé. Ott lüktet körülötte a Világfa aminek mi a gyökerét rágjuk, gyökértövén élősködünk. Míg szellemünk kapuja, a füst meg nem telepszik a Világfa Ágán… amíg le nem küldi nekünk a végtelent.
A tükör
Ahova ez a gondolatmenet a saját, megcsókolt életemig elvetett. Versben, mert nekem a vers az anyanyelvem. Engedjétek meg, hogy ezt egyfajta gondolati tárnabontással most és itt feltárjam nektek.
Gyökér Sarolta képét láttam meg egy reggel, a neten. Ez nyitotta ki:
 |
Sasa Gyökér: Tree of the lake |
Ez a kép nyitotta ki. Hozzárendelődött bennem Weöres Sándor egy gondolatmenetéhez, ezzel sorban a 92. hozzáírásom született meg A teljesség felé című művéhez (amely mű számomra Hamvas Béla világképének legpopulárisabb összefoglalása):
Ne várj csodát
Ne várj csodát. Mert a csodás ígéret teljesül, anélkül hogy csoda történne.
Ha az élet-fölötti, különlét-fölötti világba akarsz hatolni, illetve életfölötti, különlét-fölötti, valódi lényedbe ( itt az „én” és a „más” szét nem választható): vigyázz, hogy a valóság helyett káprázatokba, „csodákba” ne keveredj. Ez ellen gyakori ima, gyakori önvizsgálat a védelem. Sehol olyan szükség éberségre és józanságra, mint itt, ahol az életbeli mértékek nem alkalmazhatók.
Ha meg akarod ismerni időtlen alap-rétegedet, előbb meg kell küzdened a rája-rétegződött időbeli személyeddel, mely az alapot elfedi előled. Bontsd szét személyedet és szemléld, mint idegent. Ne maradjon benne semmi rejtett, vizsgálatlan, tudatalatti. Ne maradjon benne semmi olyan, amihez ragaszkodsz, vagy amitől utálkozol, mert a ragaszkodás is, utálat is hamisít.
Az önvizsgálat legegyszerűbb módja az imádság. Ha az imádban Istennek gyónod meg hibáidat, ezzel bejárod személyednek minden zegét-zugát, mert az ember, imájában, őszintére-vetkőzik Isten előtt; önmagának folyton hazudozik, de Istennek nem mer hazudni. S ha Isten segítségét kéred, ezzel a személyed alatt ismeretlenül rejlő segítséget sorra működésbe hozod.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)
előbb a tükröt –
ahol ág és víz képe
láng-fodrot játszik
mert én ezzel rögtön vitatkozom. Mielőtt a személyed alatt kutakodsz, előbb tisztítsd meg a tükröd. Mert víz létére úgy tesz, mintha tűz volna.
ha olyan egyszerű volna. hogy a
tévút arra vezet, amerre könnyű menni.
pacsirtaszólamot
követnél csak kicsit
tériszonyos vagy
Nem törvény, hogy mindig a nehezebb út a helyes. A lejtmenetek boldogsága is hozzá tartozik. Hogy legyen méltósága aztán a kor teremte lejtmenetnek is – ez most keserű gyümölcs, fiatalságkultuszban szenved. De ha hagynád élni a méltóságát, megbékélne. Az öregedés kegyetlen tükör.
ha olyan egyszerű volna. hogy a
sugallat szellő és tűzben ropogó ág.
nézd meg, melyik
szent könyvet melyik kísértés
súgta-sugallta
A tanítás bárhonnan jöhet. Én mintegy húsz éve, hitem próbájául az Ószövetséget betűről betűre olvasva, kihallottam, honnantól suttog az elhalkulásba basszusszólamot Belzebub.
ha olyan egyszerű volna. hogy a
tükrök nem tanulták el az árulást is.
tisztítsd meg tükröd:
ág és víz képe láng-fodrot
játszik rajta
A tükörképed a világnak vetített képed. Az ilyen vagyok és az ilyennek akarok látszani. Ez a különvált entitás annál hitelesebben kerül színpadra, minél inkább személyiség, egyre nyíltabban lélek. (mellékszál, de eszembe jutott: a Terminátor 2 elemberesedő robotja is így mutatja, bármilyen húsra rakódhat lélek). Ha kinyílt a szerepeidben a lélek, egyszer csak te ragadsz a túlban (mondom én, a tükörkép…) Tisztítsd meg tükröd, tisztítsd le róla a rá rakódott lelket. Vedd le róla az illúzióid. (Hányféle rétegben, Istenem…)
ha olyan egyszerű volna. hogy a
tanult ima egyetlen értelmezést hordoz.
hallod hogy sírják –
s a vakhit hogy harsogja
a Miatyánkot
Mert a vallásaink – nem viselve el egymást – mellett-élésre immár képtelenül, lassan kioltják egymást. A globalizáció elkerülhetetlen volt, de elsötétülést hozott. Ez a környezet a haragnak kedvez. A harsány együtt-éneklés, a menetelés zaja századelőkön rendre elnyomja – most is a sírás erejét.
ha olyan egyszerű volna. hogy a
szükség kézen fogva jár a józansággal.
van amikor egy
másik mámortól tanulsz
kijózanodni
Mindenkinek szüksége az ég. De akit nyom a piramis, annak rendre kevesebb ég jut. Annak szükségképpen nyit kapukat a mámor. Ezt a hiányt (mert a mámor egyszerűen a hiány) felitta az ég, és kitaláltatta a panelt.
Van egy ezzel ellenkező nézete is. Ami így szól: ez csak a piramis piciben. Fraktálódó egyek a lakótelepekre bomolva. Ahol ugyanúgy parkba gyűlik meccs után a gajdolás, ahogy a szavak fűződnek a sokak álmán, fel, a soseholba. A tükörbe nézés: kijózanodás.
A két nézet sakkozik egymással bennem.
ha olyan egyszerű volna. hogy a
szükség kézen fogva jár az éberséggel.
álom szánalmas
verejtékéből éledsz
lángolni, főnix
Az éber rétegében vékony embernek is ott, neki főleg ott az álom. Mi azt nézzük, ki mennyire éber – ösztönösen ezt. Ezért lehetnek elöl a bűnözőink, Spártától, lovagkortól kapitalizmuson át a maffiaállamig, mert a bűn légkörének egyfajta éberség alapeleme. Hagynunk kéne magunkat mélyen aludni.
ha olyan egyszerű volna. hogy a
boncolás után nem lesz mindenki idegen.
dobozba rejtik
vagy hamuvá oszlatják
tanúskodásod
Nem a mű, hanem az élet. A megélt számít. A realizált, mondaná Hamvas Béla. Azt addig őrzik, amíg ránk emlékeznek. Nagyon hamar mindenki idegen lesz. És aki teljesen egyedül marad, az van a pokolban. Egyedül a maga tükrével.
ha olyan egyszerű volna. hogy a
sírás elég – hiszen kifolyik belőled.
csak az egyedül
Istennek elsírt bánat –
nincs benne színház
Meg kellene becsülnünk a megélt hitet, és élesen elválasztani a megvallásának módjától. Most csak a módnak van rangja. Ez is a tükrök árulása. Moliére és Bulgakov tudna erről órákat mesélni.
ha olyan egyszerű volna. hogy a
szégyen. amilyen egyszerű. tényleg.
egyfelől fénylik –
más felé árnyékot vet:
fénytermészetű
De mindettől még kegyelem. És amíg magunk is árnyékká nem olvadunk, árnyékkaput vetünk a sötétnek. Éberség, suttogja a mester.
tükröd tisztítsd meg
úgy is, ha eged
hullámzik, lángol benne
 |
Sasa Gyökér: Three of the Lake 2. |
A tükröt meg kell tisztítani. Mielőtt a test mély árnyékából engeded égni az anyagot, s feléleszted a totemet, ami felsegít Világfa levelére.
Hamvas Béla Karneváljából: Az ikrek: Ugorluk és Ulexer (Herstal és Bormester) problémája
A gondolatmenet mélyén ott rezeg a régi dilemmám, Hamvas Karneváljának egy figura-párja, a csaló ikrek, akik az összetéveszthetőségre játszanak. Láttam, hogy ez egy. Hogy ez a látszatikerpár egy. De Hamvas leírta: nem duálban. Nem is komplementer. Arra gondolok, talán egy rafinált, szikével metszett feleződése az egynek, ami mégsem feleződés, csak egymás látszata egy mindkét oldalt a másik számára foncsorozódó akaratban. Rájöttem, hogy a diabolikus ikrek: én, s a tükörképem vagyok-vagyunk.
Az összetéveszthetőség pokol amúgy – mert amikor a másikat látják benned (bárki szinte), olyan tulajdonságokat és reakciókat is beléd látnak, amik belőled elemien hiányoznak. Nincsenek a reakcióikra benned reakciók. Lekésed, elvéted, a hangnemet, a szokott választ, a ritmust… Nem vagy hiteles, mert ebben a relációban te csak egy tükörkép vagy. De ilyen mintára, egy zsigeribb szinten ugyanígy lehet meg benned egy ízvágy, miközben az ízhordozót kiveti a tested. A tükörkép mivolt nem tudja megemészteni az ismeretlen anyagit, étel-, élet-allergiás lesz.
Nem vagy egész. Emiatt félsz, rossz reakciókat tolsz a szokott helyzetbe. Amikor kerülöd a közhelyest, akkor helytelen reakciókra leszel hajlamos. Megértettem, hogy ez a tükörség ott, a könyvben, ez pontosan az én Weöres-szöveghez fűzött gondolatmenetemben feltárt, tükörmegtisztító kényszer elegáns magyarázata a halott mesteremtől. Ez az egész tőle nyílt résnyire. Hogy most a tapasztalat által szélesre táruljon mindaz, amit a maga mélységében nekem Babics Imre látomása, hexameterben írt eposza, éneke, a Gnózis mutatott meg, de először Hamvas Béla hintette elém, a Karneválban, könnyed kézzel, elegánsan. Így peregnek felfelé kínnal a lelkek a leütött billentyűzeten át írás és olvasás zötyögő szekerén a TerekenTúlba, ahonnan az Ég csak egy ugrás.
Ez a felismerés teljesen átfogalmazza a Karnevál egészének mitológiáját (a főhősök viszonyait, az alaprétegüket érintve – s ezáltal a regény alaprétegeit is érintve). De úgy érzem, személyessége révén érinthetett meg. Én is Hamvas egyik regénybe foglalt, nem kevés empátiával kinevetett ikre vagyok. Tudsz ennél nagyobb közhelyet? Regényszereplő. Rá kell vennem magam, hogy észrevegyem: mi rajtam a tükör és mi a tükörkép.
2018. szeptembere
Illusztráció: Tóth Csilla Ilona fényképfelvétele (2017)
Ezek is érdekelhetik!
Peter Sloterdijk: Foucault (részlet) →
Merza József: Akiket a történelem szele megcsapott →
Peter Sloterdijk: Jean-Paul Sartre →
