Sziklavári Károly: Köszöntő sorok a 70 éves, Erkel- és Bartók‒Pásztory-díjas Huszár Lajos zeneszerző tiszteletére
Csomorkány. Mintha egyúttal azt is mondanád vele: szomorkás. Ráadásul csontkeményen koppan az eleje. Ám a szóvégző „ny” hirtelen ellágyul.
Mindez szinte a magyar valóság tükreként hat, egyetlen névbe sűrítve. Jeles ifjúkori szerzeményeid egyike viselt eredetileg Csomorkány címet (Durkó Zsolt javaslatára később Musica per dieci-re változtatva), mely boldog gyermekéveid színterének, Hódmezővásárhelynek környékére utalt. Azóta laktál már Budapesten, Budakeszin, Szegeden kétszer is, és Monoron élsz tíz esztendeje. Bejártad a széles nagyvilágot, s még az is megadatott Neked, hogy hosszabban időzhess a virágzó citromfák, sötétlő bokrokon átragyogó narancs és szellő simogatta mirtusz, babér honában. Mégsem lettél hűtlen a földhöz, amelyhez eredendően tartozol, s újabb és újabb alkotásaidban vallottál mindarról, amit kimért vagy átnyújtott Számodra a kárpát-medencei sors: Csomorkánytól az Alföldi varázsénekekig és Concerto rusticótól a Sonata rusticáig. Látszólag saját utadról vallva – mégis úgy, hogy az része lett egyszersmind a Magyar Élet nagybetűs Krónikájának: annak, amihez oly sok írónk, költőnk, festőnk verejtéke tapad. S a vásárhelyi festőiskola nyomán miért ne beszélhetnénk vásárhelyiségről a zenében is? Hiszen annyi, de annyi szellemi kötelék fűzi a műveidre jellemző személyes alaphangot, kifejezésmódot az előbbihez! Egyáltalán: igen fölemelő érzés folyvást ráébredni művészeted múlthoz tartozására, megcsodálni gyökereinek nemes patináját – ahogy Magad is életre hívsz egynéhány gyönyörű, „régi-új” fejleményt a hajdani utak nyomdokain! Neo-gregorián dallamosságot a Passióban (majd a Feltámadási oratóriumban ismét), míg Kamarakoncerteddel végre visszaadtad-újrateremtetted a szólógordonka eszményi, romantikus hangját: azt a szárnyaló éneklést, melyet olyannyira csodálhatunk Dohnányi, Elgar vagy elődeik versenyműveiben. Operád, A csend pedig a műfaj Bartók utáni mérföldköve. De ne csak nagyszabású kompozícióidról essék szó e helyütt! Varázslatként érint meg a Nyári triptichon mozdulatainak antik emlékű méltósága, ellenállhatatlanul ragadnak magukkal a Notturno kozmikus dimenziói, nem kevésbé a Cimbalomballada poézise…
Isten éltessen, drága Lajos ‒ további alkotóerőben, egészségben!
Miskolcon, 2018. Szent Mihály havának végén
Illusztráció: Huszár Lajos
Cimkék: köszöntő, zenetáj
