Műelemzés

szeptember 7th, 2018 |

0

Szikszainé Nagy Irma: A játékosság stíluslehetőségei a magyar költészetben

(A parafrázis)

A Költészet és játék című kötet tárgya nyelvészeti-stilisztikai vizsgálódás: a költészetben megjelenő nyelvi-stiláris eszköz mint játék tanulmányozása.

A játék szó hallatán az emberek gyakran a szórakozásra gondolnak, pedig a sakkmesterek játéka vagy a világranglistán szereplő teniszezőké nagyon is komoly szellemi és fizikai teljesítmény. A költői nyelvi játék olyan szellemi tevékenység, amely a szövegek megformáltságában jelentkezik.

Bár a játék a költészetben nyelvi és/vagy vizuális játékot jelent, ez a könyv csak az előbbit tanulmányozza, hiszen külön művet lehetne szánni a költői vizuális játékoknak. A vizsgálódás tárgya a magyar költészetre korlátozódik, és ezen belül is nagy teret szentel a modern és posztmodern költészetnek. Ugyanis korunkban a költői szerep gyökeres megváltozása miatt eltolódott a hangsúly a szöveg eszmeiségéről a nyelvhasználatra, sőt a nyelv játékos kezelésére.

Ez a könyv – többek között – azt kutatja: Milyen szövegtípusban, szövegkörnyezetekben fordul elő nyelvi játék? Hogyan használják ki a költők az egyes nyelvi szinteken a játéklehetőségeket? Milyen hatással van a befogadóra? Mitől működőképes a költői nyelvi játék?

***

Mitől válik játékká a parafrázis?

Az átírás, átköltés kreatív nyelvi játék, amelyre jellemző általában a versforma átvétele, viszont tartalmában, stílusában eltávolodás az eredetitől.

Csukás István Visszhang az árnyékból című költeményében a grammatikai transzformációk ellenére is felismerhető a szövegelőzmény:

Nem tudok mást, mint eldalolni
saját fájdalmam s örömem…
(S nincs rám szüksége e világnak,
bár végleg elsüllyed velem.)

Leplezetlenül a hagyomány továbbírásának szándéka vezette Csukás Istvánt, amikor Petőfi Sándor A XIX. század költői című verse részletének egyes szám második személyű formáját, amely általános alanyt feltételez, és a költőkhöz szóló intelem, egyes szám első személyűvé alakította, így vált ez a lírai én vallomássá.

Petőfi Sándor Temetésre szól az ének című költeményét Weöres Sándor két változatban is átírta Ugráló szavak című versében:

Temetésre szól az ének fönn,
Temetőbe kit kisérget ön?
Akárki! már nem földi rabló,
Nálam százszorta boldogabb ló.

Temetésre szól az ének fent,
Temetőbe kit kisérget kend?
Akárki! már nem földi hapsi,
Nálam százszorta boldogabb fi.

Az átíró a sorokat egy-egy szótaggal vagy szóval toldotta meg, s bár megidézte az eredeti művet, de Petőfi szomorú hangvételű versébe a játékost léptette. Egyrészt mert a helyzetdalba az ön tiszteletteljes beiktatásával mintegy felfelé stilizálta az architextust, másrészt a kend és a fi (’ifjú, legény’) népies nyelvben, valamint a hapsi szlengben használatos szóval lefelé stilizálta a szöveget (bár a népnyelvben a kend megtisztelő megszólítás), ezzel stiláris kontrasztot okozva. Különösen tréfába illő nyelvi játék a ló szó önállóan és álösszetételi tagként szerepeltetése.

A következő vers is jól szemlélteti, hogy a halandót örökké foglalkoztató gondolat: a halál, az alkotók számára örök téma, de az egyéni sors, az életfelfogás és a kor jelentős különbségéből fakadóan eltérést mutat. Arany János Sejtelem című bökversét így írja át Orbán Ottó a saját életére vonatkoztatva:

Életem hatvankettedik évébe
fojt engem a jó sorsom tévébe,
nem takarít be régi rakott csűrébe,
vet helyette dögkeselyűt csőrébe.

Orbán Ottó miközben Magára igazítja Arany János négy sorát, ugyanakkor nyilvánvalóvá is teszi a költőelőd szövegére rájátszást a strófaszerkezet megtartásával, a szóhasználat átvételével és a rímképlet megőrzésével.

Parafrázist készít Parti Nagy Lajos Őszológiai gyakorlatok című versében József Attila két keserű soráról (Két hexameter), amelyet így profanizálja:

miért legyek én szobatiszta kiterítenek úgyis
miért ne lennék szobatiszta kiterítenek úgyis

Meglepő tény, hogy a magasztos hangvételű nemzeti énekünk: Vörösmarty Mihály költeménye tréfás átírására késztetett több költőt is. A komoly Arany János is írt rá parafrázist Hasadnak rendületlenül címmel:

Hasadnak rendületlenűl
            Légy híve, ó magyar!
Bölcsődtül kezdve sírodig
            Ezt ápold, ezt takard.
A nagy világon e kívűl
A nagy világon e kívűl
Nincs más amit mivelj:
Áldjon vagy verjen sors keze
Itt enned, innod kell.

Móricz Zsigmond verses meséje két költőt is átírásra késztetett:

Darvas László – Felvidéki András:
A püspök és a marslakók

Volt egy püspök, Maflapók,
sosem látott marslakót.

Nem is tudta Maflapók,
milyenek a marslakók.

Egyszer aztán Maflapók
lát egy csomó marslakót.

Álmélkodik Maflapók:
ilyenek a marslakók?

Zöldes fények, kacska drót –
zümmögnek a marslakók.

Azt gyanítja Maflapók:
pogányok a marslakók.

Krisztus – mondja Maflapók –
értetek halt, marslakók!

Megkeresztel Maflapók
háromféle marslakót:

elektromos, delejes, dízel…
(mesemondó bácsi kiált:)

Meg ne hintsd a szenteltvízzel!

Nem tudta ezt Maflapók,
s megrázták a marslakók.

A szerzőpáros követve Móricz Zsigmondot, letükrözi az architextust, hangulatos, tréfás mesét költ, eközben a marslakókkal modernizálja a történetet.

Tóth Árpád játékhajlamát több stílusparódiába hajló parafrázis mutatja. Vörösmarty A merengőhöz című versét így parafrazeálta:

Hová mereng el szép orrod világa?
Mi az, mit csüggedve a pallón keres?
Talán tűnt diktatúrák bús virága
Int még feléd, mely lázas és veres?

A XX. századi költő ünnepélyes hangvételű szerelmi vers helyett történelmi eseményt, nyilván a Tanácsköztársaság időszakát (diktatúrák, lázas és veres) tréfásan verseli meg, jelzi ezt a versindítás, amelyben lógatja az orrát frazémát írja át a mereng el szép orrod világa kifejezéssel.

Szintén Tóth Árpád ilyen parafrázist készít Lóverseny-dal címmel Petőfi Sándor Egy gondolat bánt engemet című verséből:

Egy gondolat bánt engemet:
Lóverseny nélkül halni meg!
Elhervadni lassan, mint a remény,
Hogy olcsón kapok fiakkert oda én,
Elfogyni lassan, mint öt koronád,
Amíg kijuthatsz a nagy poron át,
Ne ily halált adj, istenem,
Ne ily halált adj énnekem!
Legyek pálya, min hat ló fut keresztül,
Vagy úrlovas, akit tövestül
Lóhátról a tribünön ülő hölgyre
Egy nagyszabású nyaktörés dönt le,
Legyek tribünhöz kent kovász,
Legyek bús, falnak ment lovász,
Mit bánom én, csak urason
Kint lehessek a Nyulason!

A XX. századi művész tréfás hangvételűre hangolja a lóverseny téma miatt a világszabadság gondolatával foglalkozó művet. A lassú halálnemeket Petőfi Sándor kifejező hasonlatokkal láttatja (Lassan hervadni el, mint a virág, / Amelyen titkos féreg foga rág; / Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál, / Mely elhagyott, üres szobában áll), Tóth Árpád hasonlatai viszont nevetségessé teszik a napi gondokkal, pénztelenséggel küzdő kisembert (Elhervadni lassan, mint a remény, / Hogy olcsón kapni fiakkert oda én, / Elfogyni lassan, mint öt koronád,/ Amíg kijuthatsz a nagy poron át). A XIX. századi költő kívánta gyors halálformák helyébe mulatságos pusztulási módok lépnek az átköltésben. Így bár a nyugatos költő változatlanul átveszi Petőfitől a Ne ily halált adj, istenem, / Ne ily halált adj énnekem! sorokat, és szerkezetében is imitálja az utánzott költeményt, a világszabadság gondolatát éltető, patetikus stílusú szöveg humoros stílusárnyalatúvá formálódik az átírással.

Az átköltési játék odáig is mehet, hogy ún. táncdalok sorai és ritmusa is felidéződik a versekben, mert a posztmodern jellemzője a bármiféle szövegtípusból átvett töredékek beépítése. Kovács András Ferenc Könyvheti sláger. Ad nótám: Pancsoló kislány című verse egy régi gyereksláger (Pancsoló kislány) dallamát és szavait juttatja az eszünkbe. Mindkét vers panaszkodás: a pancsoló kislány a szülők magatartását nehezményezi, Kovács András Ferenc pedig a könyvheti költői kiszolgáltatottságot.

Úristen, itt a nyár!
Mein Gott und Mon Dieu!
A költő dedikál,
A könyvhétre kijő.
S míg gubbaszt egyedül,
Csak egyre kesereg,
Hogy versek helyett mért gyártott
Inkább gyereket!

            Jaj, úgy élvezem én a standot,
            Mert a kultúra megható!…
            És a könyv csakis ott kap rangot,
            És még Bambi is kapható.

***

A lírahagyomány játékos felidézése többnyire a magyar költészeti kánon emblematikus képviselőinek műveire korlátozódik, csak néhányszor képezi az átírás alapját könnyed dal. Az eredeti szövegeken végzett módosításokkal természetszerűleg átlényegül az architextus mind tartalmában, mind hangvételében, mind nyelvi megformáltságában, és ennek hatására a játékosság mértéke, értéke eltérő.

(Részlet Szikszainé Nagy Irma Költészet és játék –
A játékosság stíluslehetőségei a magyar költészetben
című könyvből, Debreceni Egyetemi Kiadó, 2016, 355–379.)

Illusztráció: Szikszainé Nagy Irma

Cimkék: műelemzés, tanulmány

Feltöltötte:

Napút Online

Ezek is érdekelhetik!

Dörgő Tibor: A Jane Eyre filmadaptációi →

Csontos Márta: Reményik-ellenpólusok →

Popovics Tibor Miklós: A ruszin migrációs folyamatokról →

Füleki Gábor: Weöres Sándor sámándobja →