Gráfik Imre: Puli-Horváth Ferenc kötetéről
Ferenc Puli Horváth: Farben und Formenkultur der Ungarischen Zigeuner. 2016. Magánkiadás. (Hely megjelölése nélkül.) 271 p.
A kötet – mint az belső alcíméből kiderül – valójában szerkesztett és bővített változata a szerző disszertációjának: „Dissertation zur Erlangung des Doktorgrades der Philosophie an der Lehrkanzel für Kultur und Geistesgeschichte bei o. Univ. Prof. Dr. Manfred Wagner an der Universität für angewandte Kunst Wien.”
A Kisalföldi Művészeti Lexikon adatai szerint: „Puli-Horváth Ferenc festő 1935-ben született Győrben. Szülővárosában kezdte iskoláit. A háború alatt Mosonszentjánoson élt szüleivel. Győrött járt középiskolába, a Textilipari technikumban érettségizett 1954-ben… 1956-ban külföldre távozott. A bécsi Iparművészeti Főiskolán textiltervezést tanult (1956-60), majd megszerezte a tervező mesterfokozatot. Tanulmányait Rockefeller-ösztöndíjjal New Yorkban folytatta a Brooklyn Museum Art Schoolban. New Yorkban 1965-ig textiltervezéssel foglalkozott, majd Dél-Carolinában stylist a Lyman Löwenstein cégnél. 1973-ban visszatért Bécsbe, és 1976-ban megszerezte a rajztanári diplomát is. 1994-ig Mattersburgban a gimnáziumban tanított. 1958 óta vesz részt kiállításokon. Első önálló tárlatát 1965-ben rendezték a New York-i Rockefeller centerben. Szerepelt az Amerikai Magyar Művészek Szövetségének közös szemléin (1961-62). 1966-ban jött először haza, akkor Győr, Mosonmagyaróvár, Sopron jellegzetes részleteit rajzolta, a grafikákból 1986-ban Mosonmagyaróváron rendeztek kiállítást. Ikon képeivel bemutatkozott Fertődön, Sárváron, Kőszegen, Répcelakon és Nagymartonban (Mattersburg, Au.). Szombathelyen akvarelljeit állította ki (1997). 1998-ban a bécsi egyetemen summa cum laude doktorrá avatták. Disszertációja: A magyar cigányok szín- és formakultúrája. 2001-ben Sopronkertesen (Baumgarten ) volt önálló tárlata. 2001-ben ugyanitt, majd 2004-ben a nagymartoni (mattersburgi) Schinner Galériában Pannon barátság címmel nyílt Dorozsmai Erzsébettel és Törökné Horváth Bernadettel közös tárlata.” (SALAMON Nándor: Kisalföldi Művészeti Lexikon. 285-286. Vasszilvágy, magyar Nyugat Könyvkiadó. 2012. 285-286.) Hozzátesszük, hogy legutóbb 2016-ban nyílt reprezentatív ikon kiállítása Kismartonban/Eisenstadt, Ausztria, a Galerie Haus der Begegnung-ban.
A könyv voltaképpen mintegy három évtizedes kutatómunka eredménye. A szerző korai érdeklődésének indítéka egyfajta rácsodálkozás volt a cigányság kultúrájára, melyet a történeti ismeretek és a legendák áttekintése és összevetése követett. Mindezen tudásanyag egyrészt a szociális helyzet és a politikai jogok alakulásfolyamatába ágyazottan, másrészt a tradíció és a szokások, valamint a jelenkori művészi törekvések összevetésében került a disszertációba, illetve e kötetbe.
A rajztanári diplomával rendelkező, textilminta tervezéssel és nyomtatással foglalkozó, valamint önálló képzőművészként alkotó szerző érthetően főként a cigány emberek mindennapjában és a cigány (naiv) művészek alkotásaiban megfigyelhető szín- és formavilágra koncentrált. Arra a felismerésre jutott, hogy a Magyarországon élő cigányság kultúrája a fentiek tekintetében sok, eddig alig ismert információt rejt, és olyan szempontokat érvényesít, amelyeket még nem ismerünk megfelelő mértékben.
A kutatás megtervezése alapos és körültekintő szakirodalmi tájékozódást követően, majd konzulensek bevonásával érlelődött ki. Az évekig tartó kutatómunka kérdőívek lekérdezésével, interjúkkal, valamint egyéni és közös alkotómunkával, különböző akció-tevékenységek révén eredményezte azt az ismeretanyagot, melynek elemzésére a szerző – a szakirodalomban szinte egyedülállóan – vállalkozott.
A felmérés 2500 személyre terjedt ki, 2000 cigány és 500 nem cigány résztvevővel. A legfiatalabb véleményt nyilvánító 11 éves, a legidősebb 90 éves volt. A kérdőívet mindenki névtelenül töltötte ki, de lehetőség volt a név feltüntetésére is. Ahol ez szükséges volt, nevük kezdőbetűivel azonosították a kérdezetteket.
A mintavételhez történő kiválasztás életkor, nem, iskolai végzettség és lakóhely szerint történt. A kitöltött kérdőívek összehasonlítása a következő csoportok válaszainak összevetésén alapult:1/ 12-19 éves iskolás fiúk és lányok; cigány és vegyes osztályok, cigány és nem cigány osztályok; 2/ az ország különböző régióiban élő cigányok; 3/ tanult és írástudatlan cigányok, értelmiségi cigányok és nem cigányok; 4/ szabadságuktól megfosztott cigányok és nem cigányok.
A vizsgálódás egyik különlegessége annak föltárása, hogy a színek és a formák gazdagsága és változatossága milyen hatást gyakorol a többnyire a társadalom peremén, szegénységben, ám szinte korlátlan szabadságban, és ennek mintegy ellenpontjaként a társadalommal szembe került és fogságban élő cigány népességre. A szerző külön vizsgálta, hogy az egyének milyen módon reagálnak a színtelen formákra és ugyanazon formák színnel töltött változataira.
A könyv jól tagolt és áttekinthető tartalomjegyzéke, az egyes fejezetek címe gyors és könnyű tájékozódásra ad lehetőséget az olvasónak. ( Einleitung, Geschichtliches, Von der Legende zu den Tatsachen, Weltenwanderer, Der Altag der Roma, Ehe und Familie, Autorität, Handwerk, Bräuche und Traditionen, Geheimnisvolle Namen, Von der Legende zur Gegenwart, Die Gegenwart, Die Volkskunst der Zigeuner, Die Kunst der Zigeuner in Ungarn, Die Zukunft der Zigeuner, Die soziale Geschichte der Zigeuner, Farben und Formen, Farben um uns, Farben in uns, Die Farbigkeit unserer Umwelt, Die graphische Auswertung der Fragebögen, Befragung von in Gefangenschaft lebenden Zigeunern, Die Lieblingsfarbe und Lieblingsform der Zigeuner, Anmerkungen, mely utóbbi magába foglalja a 231 tételből álló – színes és fekete-fehér fotók, ábrák, kérdőív-részletek, értelmező grafikonok – képjegyzéket.)
Itt kis kitérőt kell tennem: recenzensként megemlítem, hogy Puli-Horváth Ferencet, egy bécsi tanára – Gloria Withalm – révén ismertem meg, és sokoldalú munkásságát máig követem. A cigányság szín- és formavilágával kapcsolatos kutatásait megismerve fontosnak tartottam, hogy a magyar tudományosság is mielőbb tudomást szerezzen róluk. Ennek eredményeként került ajánlásom alapján publikálásra a Magyar Néprajzi Társaság cigány tanulmányokat tartalmazó periodikájába Puli-Horváth Ferenc: A magyarországi cigányság szín- és formakultúrája. című tanulmánya, mely 142 értelmező grafikont és 10 tábla fekete-fehér, illetve színes mintát is közöl. Lásd BÓDI Zsuzsanna (szerk.): Cigány Néprajzi Tanulmányok 7. Budapest, magyar Néprajzi Társaság. 1998. 33-120. (Megjegyzem, hogy erre a tényre a most ismertetett kötetben – sajnálatosan – nincs utalás, de a világhálón elérhető: http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/romak/cigany_neprajzi_tanulmanyok_1998/pages/004a_A_magyarorszagi.htm)
Egy tekintetben támadhat csupán kisebb hiányérzetünk a döntő mértékben terepmunkára és interjúkra alapozott kutatást földolgozó s a néprajztudomány oldaláról is kiemelt figyelmet érdemlő munkával kapcsolatban: a szerző nem vonta be elemzésébe az általános színdinamikai elmélet és gyakorlat magyar szakirodalmi eredményeit (vö. NEMCSICS Antal: Színdinamika – Színes környezet tervezése. Budapest, Akadémiai Kiadó. 2004.).
A most – magánkiadásban – német nyelven teljes terjedelmében (jegyzetekkel, hivatkozásokkal, irodalomjegyzékkel, rövid angol nyelvű összefoglalóval), könyv alakban megjelent disszertáció föltehetően nehezen jut el az érdeklődőkhöz, ezért is érezzük fontosnak, hogy minél több fórumon felhívjuk rá a figyelmet. (Egy példány a szerző ajándékaként a budapesti Néprajzi Múzeum könyvtárában megtalálható.)
Egyetértően idézzük a könyv hátsó borítóján olvasható summázott értékeléseket, miszerint: „Ferenc Horváth hat eine zweifellos nicht nur originelle Arbeit sondern auch eine in dieser Methodik bahnbrechende geschrieben.” Univ.Prof. Manfred Wagner, illetve: „Diese kunstethnographische Abhandlung aus der Sicht der betroffenen Roma bietet neue Erkenntnisse und eröffnet Einsichten, die sowohl für den Ethnologen als auch für den Kunstwissenschafter von Wichtigkeit sind. Die Erkenntnisse sind nicht nur für den Raum Ungarn von Relevanz, sondern können auf alle Siedlungsgebiete der Roma und Sinti angewendet werden.” Univ.Prof. Karl K. Wernhart.
Összegzésként elmondható, hogy a könyv a magyarországi cigányok kultúrájának kutatása, vizsgálata terén, egy sajátos aspektusból történő megfigyelésen és elemzésen alapuló földolgozásként egyedülálló az ismert hazai, de a nemzetközi szakirodalomban is.
Illusztráció: Gráfik Imre (2017)
Ezek is érdekelhetik!
Kovács katáng Ferenc: Padkára hajt, hogy fölriadjunk →
Ádám Tamás: Halott madarak álmai →
Bene Adrián: A rálátás távlata →
