Kondra Katalin: Apa
Tenyereden tartasz, belesimulok,
mint fészekből kihullt gyenge madár.
Felnézek rád, dörömböl a szívem,
nem tudom még, mi vár reám.
Nem mozdulok, hagyom, hogy megérints.
Engedem, döntsél a sorsom felett,
miközben a szívem mélyén érzem,
vigyázol rám és nagyon szeretsz.
Aztán felemelsz és gyengéd szóval biztatsz,
hogy tudok repülni s én elhiszem neked.
Megismertelek és nem tudnék már élni
soha-soha többé nélküled.
2018. június 17.
Kondra Katalin a 2018-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Madár (pixabay.com)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
