Hajós Eszter: /nem fák ott/
Július másodikán töltötte volna be ötvenedik életévét örökös szerkesztőnk – Prágai Tamás.
Emlékét műhelyünk többféleképp őrzi s törekszik ezután is – tanulmányokkal, összeállításokkal – megőrizni. Az elsőkötetes szerzők könyveinek megjelentetésére alapított Prágai Tamás-díj első négy kitüntetettje neki szentelt alkotással tiszteleg emléke előtt. Egymás utáni napokon közöljük prózájukat, versüket.
Prágai Tamás életművének vigyázása – számunkra parancsoló kötelesség… (A szerkesztőség)
* * *
Baskir népzene: Négy hagyományos dal egyszerű változatai (Finnugor és török népek zenéje, gyűjt. Vikár László, 1984)
hol vannak az itteni fák? mert kerestem azt, amelyiknek a fészek volt az ágán, hogy mit csinálnak a tojások, tojások-e még, vagy már madárok. hogy itt röpködnek-e már, vagy még csücsülnek.
elmentek.
megnézzük, hová? de láttam, nem. messzire mentek, ahová mi nem mehetünk? és néztem befelé az erdőbe, hátha csak beljebb mendegéltek, de a fák azok nem mendegélnek, mert szeretik a helyüket, ott állnak. ott erősek, ahol születnek.
ahová mentek, ott nincsenek fák. nem fák ott.
mik akkor?
ágyak.
feküdjünk a földhöz, és lefeküdtem, mert a föld kérte.
néztem, hogy nincs-e leesve a fészek, vagy hogy nem találom-e meg azt a kérget, leesve, amelyiken az a rajz volt, ahogy a kérgek rajzolni tudnak, magukból, összegyűrődve, mintha egy kicsike erdő volna a fának a kérgén, volt az a nagyon szépes, amelyikre az egész erdő rárajzolódott, összekicsinyülve.
ágyak? én abban az ágyban alszom, amiben te aludtál kicsikor. és te is így. nem mindenki az egymás ágyaiban alszik? és ha valahol többen is jönnek, több a kicsi, hát elférjenek együtt. ha meg már nem, máshonnan, ahol kevesebb a kicsi, onnan odaadják az ágyat, és akkor van, mert nem jó az üres ágy, ha csak úgy magában fekszik.
nem örökre csinálják az ágyat?
házat is lehet a fából.
madárt láttam lefelé nézve röpülni, a fáját keresi? a kicsijeit? belefúrtam az ujjam a leesve fekvő kérgekbe meg levélbe, hogy nincs-e valamelyik alá mégis beesve egy tojás, nincs-e ott egy kicsike madár, még mozgós, amelyiknek adhatna az a nagy madár ételt, hogy élhessen. mert biztos nem engedték meg a madárnak, hogy elvigye a fészkét, mielőtt elvitték a fákat.
de csak a kérgek meg a levelek voltak, meg a zörgésük, ahogy belenyúltam. meg a sárok, nedveskedve, magukba rajzolódni engedve a kérgeket, a leveleket, a zörgést. a tenyeremet.
végig, amerre jöttünk, másoknak a lábnyomaik is mentek, de nem vettem észre, amikor jöttünk, visszafelé meg nem mehetünk arra, ahol nincs vissza többé.
hová tették a fészkeket? azokat is elvitték oda, ahol a fák már nem fák? azok is házak, nem házak a fészkek? nem házak a fák?
lefeküdt a földhöz.
csendek vannak az erdőben, de ahhoz, hogy egy fát is levegyenek a helyéről, hozzák a hangokat, és úgy, azokkal a hangosokkal csinálják meg a fát levágottnak, és a fa még akkor is a csendekben van, és megvárja, hogy levegyék, és egész közben él, és nézi.
és ott maradnak a fáknak a lábaik, azokat nem viszik el. olyan erősen állnak. nem lehet a lábukat is elvinni.
miért hagyják így az erdőt, hogy elvitték?
kicsi sebek a fáknak a lábaik, már mintha szemek, de a fa az ott nem sír, nem jönnek ki belőle a vizek, amik benne mennek.
teszek le pár cseppet, hátha hamarább visszaegyeneskednek a fák, és tettem a cseppeket, egymásra, jó sokat, mert jó sok volt.
a vizek a földekben bújtak, sárosan, nehezen.
a farkas ment, láttam, hogy keresi az erdőt, de ő se találja, pedig lehet, pont itt volt neki valamelyik fája, amelyiket külön szerette, hogy ahhoz odamenjen, ment körbe az egyik lábon, nagyon nézte, hogy hol arról a fa, de sehol se.
a fájdalom végigmegy nekik is, egész a kicsi levélig, amelyik a Nappal beszélget, meg a kicsike gyökérig, amelyik a földben lakó vizekkel. most se Nap nem néz, se víz nem folyik.
a gyökerekkel beszélgető gombák, akik direkt a földhöz növekedtek, a fákhoz, oda, ahová nem sok Nap nézeget, néznek a Napra, hogy hol van, hogy ők hol vannak, meztelenül.
azt csinálták, hogy a fák itt se fák, meg ott se fák. akkor hol fák?
a növekedésben. újra erdő lesz itt, kinő.
de biztos nem akarnak itt fák lenni, ha látták, milyen itt a fáknak.
a fák fák akarnak lenni, ott is, ahol nem nőnek fák.
de milyenek lesznek az emberek, a fák nélkül?
mintha messzebb lenne az erdő, de messzebb még van.
nincs fák nélkül, az olyan lenne, mintha lenne Nap nélkül.
2018. 03. 16. 6: 15: 50
Illusztráció: Prágai Tamás (Sal Antal fényképfelvétele)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Napút-köszöntők (8.) →
Móritz Mátyás: Ismeretlen fogalom →
