Lajtos Nóra – Török Zsuzsa: Érdekességek az Arany János kritikai kiadásról
„Arany János műveinek kritikai kiadása, az Arany János Összes Művei-sorozat, melynek első kötete 1951-ben jelent meg, többek között Voinovich Géza, Barta János, Keresztury Dezső, Németh G. Béla kutatásainak köszönhető. Öt nemzedék munkájának tekinthető, több mint hatvan, sőt, Voinovich Géza munkásságára visszatekintve, csaknem egy évszázad tudománytörténeti és módszertani változásaival, az írógéptől a számítógépig.” (Korompay H. János).
Az új kritikai kiadással (Arany János munkái-sorozat) és egyáltalán a textológia tudományággal kapcsolatban kérdeztem Dr. Török Zsuzsát, az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet tudományos munkatársát, aki a kisebb epikai műveket rendezi sajtó alá.
Lajtos Nóra: Ha jól tudom, egy-egy mű vagy műfajcsoport filológiai szövegkutatása akár évtizedekig is eltarthat. Mióta tartanak az új kritikai kiadási munkálatok, és hol tartanak most?
T. ZS.: Az új kritikai kiadás-sorozat munkálatai hivatalosan 2010-ben kezdődtek el. Az akkor indult és az OTKA (ma NKFI) által támogatott kutatócsoportban már olyan résztvevők is voltak, akik az új sorozat kötetein kezdtek el dolgozni, de még olyanok is, akik a régi sorozat befejező (levelezés) köteteit rendezték sajtó alá. A két vaskos levelezéskötet 2014-ben, illetve 2015-ben jött ki nyomdából. Az új sorozat első kötete is megjelent már 2016-ban. Ez utóbbi Aranynak a korabeli folyóiratokban található lapszéli jegyzeteit tartalmazza, és Hász-Fehér Katalin rendezte sajtó alá. A régi sorozat néhány kötetének revíziója is folyamatban van, több kollégával dolgozunk a kisebb lírai és epikus költemények, a nagyepika, illetve Arany Shakespeare- és Arisztophanész-fordításainak újrakiadásán. E kötetekből hamarosan megjelenik néhány.
L. N.: Hány tagú munkacsoport dolgozik a Kiadáson országszerte?
T. ZS.: Jelenleg tizenkét tagú munkacsoport dolgozik az (újra)kiadáson. Közöttük az MTA BTK Irodalomtudományi és Zenetudományi Intézete, az ELTE, a Szegedi és a Debreceni Tudományegyetem, valamint a PPKE munkatársai.
L. N.: Milyen textológiai/módszertani “segédlet” áll a kutatók rendelkezésére egy ilyen hatalmas és értékes életmű feltérképezésekor?
T. ZS.: Főként azok a jelenleg érvényes alapelvek, amelyek az irodalmi szövegek tudományos kiadásánál érvényesítendő szabályokat írják le. Tehát elsősorban a kritikai kiadás jelenleg érvényes szabályzata. Ám az általánosan érvényes szabályok mellett minden forrástípus egyedi elbírálást is igényel; az anyag sajátosságait minden kötet esetében figyelembe kell venni. Módszertanilag az a tény sem tévesztendő szem elől, hogy maguk a kritikai kiadási szabályzatok is folyamatosan változnak, ily módon pedig a kritikai kiadás fogalmán sem épp azt értjük ma, mint amit például ötven évvel ezelőtt értettek, vagy ötven év múlva érteni fognak.
L. N.: Minek alapján választjátok ki, hogy az életmű melyik szegmensét kutatjátok részletesen? Milyen koncepció alapján haladtok?
T. ZS.: Az Arany-kritikai kiadás esetében, úgy látom, két fontos szempont határozza meg a jelenlegi kutatást. Egyrészt a még ismeretlen, mindeddig kiadatlan források közreadása (ilyen pl. Arany széljegyzeteinek és akadémiai főtitkári levelezésének minél teljesebb megjelentetése), másrészt pedig a már meglévő, kiadott műveknek a felülbírálása. Hogy ez utóbbihoz egyetlen szemléletes példát említsek: Voinovich Géza modernizálta a szövegek helyesírását (az 1950-es évek elején érvényes szabályzat ezt elő is írta számára), mára viszont e tekintetben megváltozott a felfogásunk. A szövegeket Arany helyesírásával adjuk közre, hiszen a helyesírásnak is történeti értéke van: a költő műveltségére, társadalmi helyzetére, az íráshasználat korabeli kulturális jellemzőire következtethetünk belőle, ami pedig segíti nemcsak Arany János életművének, hanem a műveket körülvevő társadalmi-kulturális közegnek, egyszóval magának a korszaknak a jobb megértését is.
L. N.: A szövegkritika vagy a kommentárok igényelnek-e több munkát?
T. ZS.: Mindkettő rendkívül időigényes munka, de a szövegkritika véleményem szerint sokkal megterhelőbb, mint a jegyzetkészítés. A szövegkritika koncentrált figyelmet igényel, hogy a szövegváltozatok minden apró eltérését regisztrálni tudja a sajtó alá rendező. Nemcsak a figyelem lankad egy idő után, hanem a szem is nagyon el tud fáradni. Én ilyenkor abba szoktam hagyni az olvasást, pihenőt tartok, és később ismét előveszem a szöveget. A jegyzetek elkészítése is borzasztóan időigényes feladat: sokszor hetekbe-hónapokba is telhet egy-egy apró utalásnak a felfejtése, korabeli irodalmi-társadalmi-kulturális kontextusokban való elhelyezése.
L. N.: Sokat kell-e bajlódni a kéziratokkal, tekintetbe véve Arany szép kézírását?
T. ZS.: Arany kézírása nagyon könnyen olvasható; valóban egyike a legszebb kézírásoknak, amit valaha láttam. A könnyű olvashatóság viszont attól is függ, hogy a kézirat tisztázat-e, avagy sok javítással teli fogalmazvány. Ez utóbbiakat, ha rengeteg bennük a javítás, áthúzás, satírozott rész, jóval nehezebb olvasni. Egyes kéziratokon belül következetesek a javítások, de nem állítanám, hogy ez minden kéziratra érvényes.
L. N.: Kutatásotok kapcsán bukkantatok-e homályban lévő életrajzi adatra vagy bármilyen többletet adó információra, eddig ismeretlen balladára /szövegdarabra, stb?
T. ZS.: A kutatás természetéhez tartozik, úgy vélem, hogy mindig felbukkannak addig ismeretlen szövegek, adatok, összefüggések. Az én legutóbbi kedvenc példám A nagyidai cigányok első, 1852-es kiadásához kapcsolódik. E kiadásnak kétféle változata volt, az egyiknek a címlapján ponyva-füzetre illő fametszetű kép látható, mely Csóri vajdát ábrázolta, amint a pincében egy hordóra dőlve álmodik, látja magát, amint hullákon gázol, egyik kezében karddal, a másikban meg zászlóval; az ajtóban cigányok állnak, s álmélkodva nézik a vajdát. Arany könyvei között is volt egy ilyen példány. A metszettel ellátott kiadás azonban olyan könyvritkaság, amelyet nem találtam sehol budapesti közgyűjteményekben, így kezdtem azt gondolni, hogy nem is létezett, és Voinovich, aki az adatait illetően sokszor tévedett, hibásan írta le. Nemrég azonban kiderült, hogy tényleg volt egy ilyen kiadása A nagyidai cigányok 1852-es változatának. Az illusztrált kötetekből néhány példány fennmaradt magántulajdonban.
L. N.: Miért választottad a kisebb epikai műveket? Mesélj: hogyan „illik” hozzákezdeni egy ilyen szövegkutatáshoz?
T. ZS.: Szeretem úgy gondolni, hogy nem én választottam a kisebb epikai műveket, hanem ők választottak engem. Más szóval Korompay H. János, az Arany-kritikai kiadás projektvezetője, választott ki engem erre a feladatra. Már rendelkeztem textológiai munkával kapcsolatos tapasztalattal, korábban sajtó alá rendeztem Petelei István összes novelláját. Mivel itt már egy Voinovich által sajtó alá rendezett kötet revíziójáról van szó, először azt kellett átgondolni, hogy mi legyen a kötet tartalma. Az AJÖM III.-tól eltérően az új kötet nemcsak az elkészült kisebb epikai műveket fogja tartalmazni, hanem azokat az epikai töredékeket is, amelyeket Arany nem fejezett be, és amelyek nagyrészt az AJÖM VI. kötetében kaptak korábban helyet. Aztán természetesen fel kellett térképezni a létező kéziratokat. Voinovich sok olyan kéziratot vagy kézirattöredéket látott még, amelyek sajnos ma már nem állnak rendelkezésre: megsemmisültek a második világháború során bombatámadást szenvedett Voinovich-villában. Tehát azzal dolgozunk, ami megmaradt, és ez sok esetben nehezíti a kutatást, hiszen alapvető források, adatok hiányoznak. Továbbá az Arany életében megjelent összes releváns kiadást is számba kellett venni: az egyes kisepikai művek első kiadását, valamint azokat a gyűjteményes kiadásokat, amelyekről tudjuk, hogy Arany megjelenésük előtt felülvizsgálta őket, tehát textológiai szempontból többé-kevésbé megbízhatók. Tisztában kell lenni a rendelkezésre álló kéziratos és nyomtatott szöveghagyatékkal, talán ez a legfontosabb kiindulópontja az ilyen típusú munkának.
L. N.: Ki támogatja ezt a hiánypótló kutatási projektet?
T. ZS.: Arany János műveinek kritikai kiadását évek óta az OTKA (Országos Tudományos Kutatási Alap), mai nevén NKFI Hivatal (Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal) támogatja. A projektet Dr. Korompay H. János, az Arany-kritikai kiadás sorozatszerkesztője vezeti.
L. N.: Mikor találkozhat az Olvasó Arany „összes” munkáival?
T. ZS.: Arany János szépirodalmi munkái, a kutatócsoport tagjainak is köszönhetően, az elkövetkező években nemcsak az új kritikai kiadásban, hanem digitalizált formában is elérhetővé válnak az érdeklődő olvasóközönség számára. Ha azonban „összes” munkáin nemcsak szépirodalmi műveit értjük, akkor a helyzet már nem ennyire rózsás. Arany ugyanis nemcsak szépíró volt, hanem szinte egy életen át hivatalnok is, a szalontai jegyzőségtől egészen az akadémiai titkárságig. Szépirodalmi művein, tanulmányain, irodalmi szerkesztői munkáján kívül rengeteg olyan más típusú szöveget is hátrahagyott, amelyek elsősorban hivatalnoki minőségéhez köthetők. Mindemellett pedig tíz éven át a nagykőrösi református gimnáziumban tanár is volt, tehát pedagógusi tevékenysége nyomán is több szövegtípus született, diákjai verseinek bírálatától egészen a dolgozatokra írt megjegyzésekig. Hogy e változatos és sokrétű szövegtípus a maga teljességében megjelenik-e valaha nyomtatásban, kérdéses. Mindenesetre minél többet olvasunk Aranyról, minél alaposabban megismerkedünk életművével, annál világosabbá válik, hogy valójában mily keveset tudunk még róla, és mily sokat kell még tennünk azért, hogy életművét a maga teljességében megértsük.
Illusztráció: Arany János portréja (Barabás Miklós festménye, részlet, 1848)
Cimkék: beszélgetés, műelemzés
