Búzás Huba: Időroham (Három vers)
Aktok – délibábban
homokdűnék, fügék… pillámon átszüremlik
sok dévaj sütkörész ülep és üledék,
fürdőző déli nők pucér füzére,
a táj étlapja naptányérokon:
tenger gyümölcsei, homárok,
emez szardella-krém, amaz
languszta-löncs lehetne,
angolnáim, belőletek be falatoznék!
garnélarák, na, lám, felém gebeszt…
fejemben mintha fejre állna,
garatra öntene a plázs,
idomzatok inognak ~
vonagló délibábban asszonyok, tevék ~
de jaj, a kétpúpú a nőm tán?
… diéta délután
Kínálat naplementekor
zsugor vagyok: parányi populációmban
a pöttöm én, a látás nézőpontja csak,
ülök szupernehéz fekete lyukként
sörölde-pultoknál ~ miközben éh! ~
a végtelent is fölzabálnám,
hörpölgetem a sok spinét,
a fény se menekülhet…
amott napszőke süt, a sorsa neki rendelt,
na, ezt a tényt, lám, kezdi mérni föl,
bódultan szív el pár szivárványt,
közelg a horizontomon
sarongját összekapva
~ míg átfutom az álláshirdetéseket ~
(negyven fok árnyék köldökében)
zuhan felém: szia!
Időroham
elég idős vagyok, saját apám lehetnék, megnehezültek lépteim,
~ kihűlt kedélyem? ~ az exit poll szerint megrokkant hibbanat:
hol vannak már a régi popsi-szemlék, az ismeretlent űző
kedv kevélyen? a lét: torzóvá csonkult színfalak,
velem üzérkedik tömérdek tüske emlék: pillák, pöffeszkedő
asszonycsöcsök vigalma, hja és mihaszna mítoszok kísértenek;
e pár szó szomjú szarvasom, keserg még, kortyolgatunk
mielőtt elinalna… alagsor: dzsinnek, durca szellemek
sikamlanak felém cafatnyi pendelyekben, eszem helyén kobold:
a jambus imamalma parázs esőként passogat, oly megható,
aztán a blues-riff semmibe lecseppen… tréningruhás időm
hová rohansz ma? aligha érti óramutató
Illusztráció: Félakt (pixabay.com)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
