Tamási Orosz János – 65
“Hibája ha van is, annyi csak” – csak – nem dörömböl, szinte félszegen húzódik haza, de illan mind erőteljesebben szövegekbe, némelyike sajátja (lesz); hiánya, hogy odakondul réveteg, szócsöndben a hatvanöthöz. Figyeljünk oda, rá – a dorombmuzsika is tudja a dallamot nála. Gratulálunk! (Szerkesztőtársai)
Őt köszöntő versét a Bárkából emeltük ide:
Szürkület
az ember végül ember marad
esendő váz bűntelen szelíd
hibája ha van is annyi csak
hallgat végképp nem remél semmit
a jövő mit várt tegnapodik
fogy karéja holdnak embernek
hiába bűntelen és szelíd
lopni fog már lopott az éjjel
s lopott éjjele is szerezte
ócska holmik koszlott piacán
kié volt sokat kért érte
hát elcsente használt éjszakát
idegen álmot nyöszörög így
átzihálva minden éjjelen
hiába bűntelen és szelíd
hallgat bűne nagy: reménytelen
Illusztráció: Tamási Orosz János (Tóth Csilla Ilona fényképfelvétele, 2018)
Cimkék: hírek, köszöntő, vers
