Pusztai Emese: Hold (Két vers)
nyárban
két szavad közé nyújtózom,
ott a falevél árnyéka mintát rajzol karomra,
és a fekete föld nedves illata melegen lebben.
nekidőlök betűidnek,
hogy hangok nélkül is szó legyen bennem
a testtelen gondolat,
a kérdés nélküli válasz.
hold
a hold lyukat mesél belém
az éjszaka csillaghálója alatt
csendesen mondja
a borotva alatti sercegést
a lélegzetvételt a fülembe
dobbanást a tenyerembe
lüktetést az ereidbe
belém meséli
az édes és keserű kávé illatát
a hideg és meleg érintést
nesztelenséget a zajba
megnyugvást az illanó időbe
Pusztai Emese a 2018-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Hold (pixabay.com)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
