Fenyvesi Félix Lajos: Önszócikk
FENYVESI FÉLIX Lajos (Hódmezővásárhely, 1946): költő, újságíró
Különös ajándéka Istennek, hová tesz le finom fémcsipeszével. Hová születünk? Mit ad útravalónak? Milyen tehetséget, ha egyáltalán ad, s azt ki tudjuk-e teljesíteni. Fenyvesi Félix Lajos Vásárhelyen látta meg a napvilágot. A nagy, álmos, poros városban, amit Ady találóan „Paraszt Párizsnak” nevezett. Az ott kapott élmények meghatározták gyerekkorát, ifjúságát. A hatalmas tanyavilág, szorgos emberei, a Holt-Tisza ártézi-erdős partja, a fiatalos erő, hiszen sokszor kellett segítenie, ha a főtéren megmakacsolták magukat a bivalyok: álltak és nem mozdultak. Tehetségesen rajzolt; a 300 éves Bethlen Gábor Gimnáziumban írta első verseit. Sokat vívódott, hogy melyiket válassza. Egy tornaórán, mikor éppen a kötélre másztak, fiú osztálytársa miatt, – aki a téli viharban idősebb nővére meleg-vastag alsóját vette magára, – s bejött a terembe, a költő a nevetéstől leesett a magasból. Ekkor világosodott meg: az irodalomra teszi föl az életét. Versei első olvasója Grezsa Ferenc professzor volt. Örök tanára a legendás szerkesztő, Ilia Mihály. Bírálója: Rónay György. Pilinszky János és Vas István útba indító mestere. Talán az ő szeretett Istenük emelte föl infarktusa után 1990-ben… Fél évszázada az újságírás is meghatározza az életét. Első munkájával, egy barkácsbolt megnyitása, 19 sor, rögtön magára vonta a figyelmet. Bejárta a pusztuló tanyákat, a riportsorozatért egy év szilenciumot kapott. Jegyzetlapjai (Napló 1986-2016) népszerűek: magányos nők kivágják, és kapcsos füzetbe ragasztják. A gyerekirodalmat is több könyvvel gazdagította. Ő az utolsó, aki személyesen is elmegy a legkisebbekhez sok-sok ajándékkal. Percek alatt megtalálja a hangot: a lányokat „virágszál”-nak hívja, a fiúkat „kugli fejű”-nek. Az utóbbi időben keveset dolgozik. Egy-egy kézzel írt levél; a számítógép korában, ebben is az utolsó mohikán. (Indián neve: Száradó faág.) Legtöbbször az asztalánál ül, és egy fényképre mered, csak nézi a fáradt arcot, minden magyar fájdalom tudóját, a bölcs öreget, aki eligazít a szív labirintusában. Nézi a legnagyobb költőt, a 200 éves Arany Jánost. Nagyapját, aki biztatja titokban: „Hajrá, fiú! Most jönnek a remekművek!”
Illusztráció: Fenyvesi Félix Lajos (2017)
Ezek is érdekelhetik!
Agócs Sándor: Önszócikk →
Acsai Roland: Önszócikk →
Hegyi Botos Attila: Önszócikk →
