Sebestyén Péter: Haikuk éjkékben és fehérben
Párját kereső
sas kering; visszhangzik a
sziklában a szív.
Elment, akár a
többi, ez a monszun is.
Ne álmodj újat!
A villámnak hány
ágát láttad? Szép, mint az
erekben a vér.
Kilencvenkilenc;
nincsen már több krizantém,
csak ennyi maradt.
Hány este volt már?
Hány pirkadat számolja
néma útjaim?
Itt fenn förgeteg.
Hogy lenn mi van, zuhanás
közben megnézem.
Nyári lármában
ősz csöndje már; lefekszem
álmom-veszteni.
Száz napja hallgat
a szél. Száz napja hívlak
furulyaszóval.
Rókát szimatolt
kutyám. Elengedtem hát,
pedig medve volt.
Ültess fákat is.
Azt ne hidd, hogy csak ettől
halhatatlanok.
Fagy tapogatja
a fenyvest; felsikolt az
őz, ha vége már.
A csillagokkal
élek és halok, miket
éjjel sír az ég.
Sebestyén Péter a 2018-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Villámlás (pixabay.com)
Cimkék: cédrus, haiku, vers
