Rupi Kaur: Három vers
Gondoltad, hogy nyüzsgő város vagyok,
ami elég nagy egy hétvégi kiruccanáshoz?
Az a kisváros vagyok előtte,
amelyikről sosem hallottál,
de amin mindig keresztül mész,
itt nincsenek neonfények,
sem felhőkarcolók, sem szobrok,
de vihar van:
mert a hidak miattam remegnek,
én nem gyors hús vagyok, hanem házi lekvár,
elég sűrű, hogy megsebezzen,
a legédesebb dolog, amit érinthet az ajkad,
én nem a rendőrség szirénája vagyok, hanem a tűz pattogása,
megégetnélek és nem vennéd le rólam a szemed,
olyan szép lennék, miközben csinálom, belepirulnál,
én nem hotelszoba vagyok. az otthon.
nem whiskey vagyok, amit kérsz,
hanem a víz, amire szomjazol.
ne gyere ide elvárásokkal
és próbálj nyaralást csinálni belőlem.
Az alkoholista szülővel az van,
hogy alkoholista szülő
nem létezik,
csak egy alkoholista,
aki nem tudott józan maradni
elég sokáig, hogy szülő legyen.
Otthon aznap éjjel
megtöltöttem perzselő vízzel a kádat
dobtam bele mentát a kertből
két teáskanál mandula olaj
egy kevés tej
méz
egy csipet só
rózsaszirmok a szomszéd pázsitjáról
áztattam magam a keverékben
hogy lemossam magamról a mocskost
az első órában
tűleveleket szedtem a hajamból
megszámoltam őket egy kettő három
sorba rendeztem őket
a második órában
sírtam
üvöltés szakadt ki belőlem
ki tudta, hogy állat lehet a lányból
a harmadik órában
darabokat találtam belőle magamon
az izzadtság nem volt az enyém
a fehér a lábam között
nem az enyém
a harapások nyoma
nem az enyém
a szag
nem az enyém
a vér
az enyém
a negyedik órában imádkoztam
Vados Anna fordításai
Vados Anna a 2018-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott műfordítója.
Illusztráció: Rupi Kaur (Joe Carlson fényképfelvétele)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
