Szörényi László: Köszöntő
A Jelenits István 85. születésnapját köszöntő Napút-esten a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán Pomogáts Béla, Surján László, Németh András, Bíró András, Németh Péter Mikola személyesen szólhatott az ünnepelthez, Szörényi László írásban küldte el emlékező gondolatait; örömmel tesszük most közzé. A február 13-dikai szép eseményen – más lapszám-idézetek mellett – Erdélyi György tolmácsolta az irodalomtörténész professzor bekezdéseit. Jelenits Tanár Úrral Elmer István író beszélgetett. Az est teljes videofelvétele – mint más esetekben – a Hangszóló rovatban lesz majd látható-hallható. (A szerkesztőség)
Jelenits tanár úrral találkozni mindig nagyon nagy öröm. Például egyszer pár éve karácsony első napjának, december 25-ének reggelén találkoztam vele, amikor is én némileg feldagadt képpel igyekeztem a szájsebészeti klinikára. Ő jött szembe, észlelte azt, hogy talán Micimackót próbáltam meg utánozni, és ezért a méhek zsákmánya lettem, de amikor megtudta, hogy csak egész éjszaka a falon mászkáltam, mert szenteste elkezdett fájni a fogam, akkor mosolygott, és mondott egy varázsmondatot, amely körülbelül így hangzott: “De ugye most már nem is fáj?!” Ebben a percben kiment a fogamból a fájás. Már majdnem hazaindultam, de akkor gondoltam, hogy mégis, az orvos dühös lesz, mert előre már bejelentkeztem nála, úgyhogy gondoltam, mégis odamegyek, és közlöm, hogy közben meggyógyultam. Kitáttatta a számat, majdnem könnyezett a boldogságtól: “Ilyen szép nagy gennyes daganatot jobboldali felső fogsorban eddig csak a szakirodalomban láttam!!!” Ebben a percben ismét elkezdett fájni, de vitézül tűrtem azt, hogy ő még vitézebbül kihúzza, és nyilván eltegye ritkaság-gyűjteményébe.
Vagy mondjuk lehetett vele találkozni a piarista rend — akkor a Mikszáth Kálmán téren lévő — székházának a folyosóin is, ahol aggódva méregette a saját szobája külső falát, mert a szigorú statikusok ki akarták lakoltatni nagy számú könyveit a folyosóra, mondván, ha ez nem történik meg, akkor leszakad az egész emelet, mivel még a fürdőkádban is bibliakommentárok voltak. (Erre azért emlékszem, mert varázslatos gyorsasággal elővarázsolta köztük azt a francia nyelvű sorozatot, amely csak neki volt meg Magyarországon, és amelyben egy Algériában élő zsidó hittudós gyűjtötte össze a Biblia egyes passzusaihoz a Koránban és a muzulmán hagyományban található misztikusabbnál misztikusabb magyarázatokat.) Ugyanis egy Madách-konferencián két kiváló kollégám összeveszett egymással, ráadásul nem is Madáchon kaptak hajba, hanem Pilinszkyn, a vita tárgya az volt, hogy mit is jelképez az Ádám bőrruhája. A válasz természetesen azonnal kielégített, de azóta sem írtam meg.
Még egy apró példa. Csináltam Jelenits tanár úrral egyszer egy életrajzi interjút a Vigilia számára, nem is jelent meg soha. Akkor megtudtam, hogy Ligeti professzor úr, aki különben a magyar-szovjet baráti társaság elnöke volt, rájött ugyan arra, hogy Jelenits tanár úr, akkor még diák, tulajdonképpen szerzetes, de hallgatott erről, persze nem ingyen. Neki fel kellett mutatni hallgatókat, hogy legyen mongol szak, úgyhogy Jelenits tanár úr így el is végezte a mongol szakot, hogy piarista maradhasson. Kérdeztem tőle, hogy mennyire tud még mongolul, de a kérdést elhárította, és inkább azt ecsetelte, hogy most olvasta spanyolul Kalazanci Szent József legjobb életrajzát.
ISTEN ÉLTESSE ŐT SOKÁIG!
Illusztráció: Jelenits István
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Napút-köszöntők (8.) →
Móritz Mátyás: Ismeretlen fogalom →
