Czilczer Olga: Próbavonulás (Két vers)
Ebben a forgalomban
“Ez itt a Bécsi körút”. Ez nem a Bécsi körút. Mindenki a nyakát tekergette. A villamoson ülők, meg a lekésettek.
Én, akire ajtó csukódott, a szerencsésebbek közé tartoztam. Ha lecsapott felem lemaradt is, a másikat szárnyukra vették a sínek. Kanyaronként sírhattam, sikonghattam. Fő utca, Fű utca. Elromlott automata hirdette a nap utolsó sugarát.
Jobb lesz hallgatni nem létező madárcsicsergést, ki-kigyúló utcai lámpák zümmögését, kődobált búrák cserép-esőzését a tetőn. Mi a baj, kisanyám? Aki a huzattal hevült, csak egy hisztérika ugrott ki a robogásban, belevetve magát az ellenirány teljes sebességgel zajló eseményeibe. Ó, ó!
“Ajtók nyitódnak. Leszállás. Beszállás.” Női hang ígért folytatást két megálló között.
A nonstop nyitva tartók a neon fényében lángoltak tovább, mások csak pislákoltak, vagy betűnként kialudtak.
Többen elágazódtak. Volt, aki el-elbóbiskolt, vagy az ablakba állt.
De a kirakatok máshol ragyogtak, s a naplementét nem mondták be.
Ebben a forgalomban villoghat lámpás macskaszem, paddal terek, eltévednek az utcák, ha nem fogom kézen az első utazót, az első utazó az úton andalgót, az úton andalgó a sarkon talpalót, a sarkon talpaló a talpon sarkalót, az meg… De elfogynak a kezek. Különben is le kellene szállnom, megkeresnem másik felemet.
Próbavonulás
Halottaim újra és újra meghalnak, még mielőtt el tudnék búcsúzni tőlük. Ha valami jelet adnának! De minek vegyem az arc árnyalatnyi fakulását, a mozdulatot, ahogy eltolja a poharat, köszöni, nem kér a fényből, mit a délután szesszel érlelt.
Melyik dobbanást vegyem a szív végső intésének? A szárny egy utolsó lobbanásáról hihetem-e, nem csak a beletörődés legyint? Honnan tudjam, hogy ez a diminuáló szólam útját veszti a CD-n visszahallgatva, mint a tartósnak vett izzó kiégőben a berendezés felkínálkozó domborulatain?
Kint persze ez a nagy készülődés, a próbarepülés. A magát földig leitta ég, a józan utca próbavonulása.
Illusztráció: Villamos (pixabay.com)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
