Marno János: Szóképek
Egy asztal, két hokedli, a harmadik
álhokedli, lévén egy hatalmas
kerek lyuk a négy sarok között, s ebbe
a lyukba kerül estéről estére
a fehér lavór s benne a forró víz;
a Mosakodó nő, vagy a Mosónő,
inkább Picasso, mint Matisse műve,
a kék korszakból. A helyiség nem
emlékeztet semmire, hacsak nem kór-
teremre, amelyben Matisse fekszik
egy felpolcolt fejtámlájú ágyon, és
egy horgászbotot nyújt két marokra
fogva a fal felé, a falon újabb
és újabb halformák absztrahálódnak
és születnek újra, a horgász festő
ingerülten haldoklik – de hol tartják
mindehhez képest mégis a hokedlik
izgalomban az emlékezetet?
Ahol egy négyzetben egy kör kerekedett,
mosakodásra, mosásra való, vagy
amikor az egészből semmi se lett,
az elmélkedő az asztalra borult
és a lavórban kihűlt a víz, a nő
meg a beálló csendben elsietett.
És mit ér a szó is, ha elsietett?
Illusztráció: Szabó Zoltán Mosakodók c. festménye
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
