Tanulmány

január 29th, 2018 |

0

Pospíšil Miklós: Felvidéki észrevételek a keresztyén házassággal kapcsolatban

1. A válások magas arányának problematikája

A szlovák Statisztikai Hivatal által 2017 májusában közzétett adatai egyértelműen tükrözik a válások számának drasztikus növekedését. 2006-ban megközelítőleg 10 500-an váltak el (ami  30 000 házasságkötésből 35%-os válási arányt mutat), a 2016-os évben pedig 8500 válást mondtak ki 22 000-ből, ami számszerűen javulást jelez a válások terén, ám ha a százalékos értéket nézzük, meglátjuk a szomorú valóságot, miszerint ebben az évben már a csökkent mennyiségű házasságok közül is 38% végződött válással. A házasságok száma rohamosan csökken, míg a válások száma növekszik.[1]

Dányi Zoltán magyarországi adatai sem túl biztatóak a válással kapcsolatban[2], szerinte az emberek nagyobb többsége nem elég alkalmas arra, hogy a kapcsolataikban fellépő válságokat megfelelően kezeljék, mert a házasság, úgy mint az élet tele van megannyi válsággal, amit mindig reakció követ.

Váláshoz vezető út lehet a házastársi kapcsolat elhanyagolása, amit az egyre növekedő terhek és feladatok idézhetnek elő. A túlterheltséggel párhuzamosan növekszik az érzékenység és a támogatás igénylése, ami gyakran elmarad. Továbbá a házasság iránt támasztott irreális emocionális elvárások is könnyen vezethetnek váláshoz, hiszen senki sem várhatja el a másiktól, hogy elvárásainak mindig és teljes mértékben meg tudjon felelni.[3]

Hézser Gábor véleménye szerint a házasságtörés mindig a házasságban bekövetkezett törés szimptómája. Van legalizált formája is, ami lehet mondjuk az állandó futballmeccsre járás, ahol kitombolhatja magát az illető, mivel máshol nem tud. Továbbá úgy véli, nincs “önhibán kívül” történő válás. A válás szándéka nem a partnerre, hanem valamilyen tarthatatlan állapotra, azzal akar szakítani pl. hogy nem tud beszélgetni a másikkal.[4] Eszerint a válás nem csak egy ember hibája, hanem többé-kevésbé a másiké is.

Vélekedésével így szembemegy Wilhelm Grafl könyvében tárgyalt, újraházasultakkal kapcsolatos pasztorális problémakörrel (1992-ben íródott könyv). A “vétlen félről” van itt szó, aki fiatalon, saját hibáján kívül végérvényesen egyedül marad a másik hibája miatt, röviddel a házasságkötés után. Újraházasodás esetén a házasság felbonthatatlansága miatt szembekerül az római katolikus egyházi házasságjoggal, nem járulhat szentségekhez.[5] A házasság szentség voltáról van itt szó, amire eme írás nem térhet ki bővebben.

Ehelyett utaljunk C.S. Lewis-ra, aki egyrészt megjegyzi, hogy a különböző egyházak állásfoglalása a válás témájával kapcsolatban megosztott, ám valamennyi elutasítja azt a modern felfogást, hogy a válás csak a partnerek egyszerű újraszerveződése, amit akkor kell végrehajtani, ha a felek úgy érzik, már nem szeretik egymást, vagy valaki másba szerettek bele.[6]

Ennél jóval bonyolultabb a dolog. Elgondolkodtató lehet a Gyökössy Endre által idézett Barth Károly, aki szerint csak abban a legvégső esetben kerülhet sor válásra, ha hitben úgy látja úgy a hívő ember, hogy házassága nem Isten rendelése szerint való, hanem megtapasztaltan Isten ítélete alatt áll. Alaposan meg kell vizsgálnia az utat, amelyen idáig eljutott: Keresnie kell lehetőségeket, hogy több türelemmel, szeretettel, béketűréssel megmaradhasson a házasság. A külső, rossz jelek nem szolgálhatnak indokul a válásra, csak akkor gondolhatunk rá, ha a házasságban a rendetlenség és a válás hozhat rendet. Tragikus, nem dicséretes, nem szép, de érthető és bocsánatos. Továbbá úgy vélekedik Bart, hogy a gyülekezet feladata hirdetni a házasság végtelenül szent és komoly voltát, Istentől való rendeltetését és a rossz házasságok szeretetben való gyógyíthatóságát, de ha mindez nem segít, el kell hogy ismerje a válást, mint szükséges rosszat. De mert rossz, részünkről sohasem tanácsolható. Mindenki magáról ad számot Istennek.- Róm 14,12.[7]

A legtöbb válás felesleges, ha megfelelő segítséget kap. A válási szándékból reflektálni lehet arra, hogy milyen helyes irányba kell fejlődnie a kapcsolatnak megmaradása érdekében. Ehhez a következő illúzióktól kell megválnia a párnak Hézser szerint:

1. A házasság 10-20 év után is ugyanolyan marad, mint kezdetben.

2. A házasságot élni kell, nem pedig beszélni róla.

3. A rossz emlékeket egyszerűen el kell felejteni beszéd nélkül.

4. A partner olyan, amilyennek én szeretném.

5. A “mindig harmonikus” házasság egy illúzió hogy az mindig mindenki igényét azonnal ki tudja elégíteni.

6. Szakítani azzal az igénnyel, hogy a másiknak mindig tudnia kell, mire van nekem szükségem és hogy igényeimet nem kell kimondanom.[8]

Ezen a vonalon maradva további érdekesség a válás lefolyásának szakaszairól való tudomás:

1. a pár krízisbe jut; 2. a válásról való döntés nyitott; 3. A válás eldöntött ténnyé vált; 4. a válás megtörtént.

Minden egyes szakasz különböző lelkigondozói feladatokat támaszt:

Az elsőnél a krízisből eredő feszültség csökkentése, a teljesítetlen, csalódást kiváltó igények megfogalmazása és teljesíthetőségük vizsgálata. A másodiknál a különbségek és a közös kapcsolati elemek felderítése, differenciálása és rendszerezése áll előtérben. A harmadik célja, hogy emberhez méltó módon fejezzék be lezáruló kapcsolatukat. A negyedik az átélt krízis traumatikus élményeinek feldolgozásáról szól, aminek elmaradása vagy elakadása szenvedést és veszélyt jelenthet egy jövőbeni újabb kapcsolatban. Cél, hogy az elvált önmaga szempontjából tekintse végig felbomlott házasságának folyamatát, felismerje azokat az okokat önmagában, amelyek csődhöz vezettek.[9]

Bernhard Kaiser írja, hogy az érvényesen megkötött házasság felbontásának minden formája ellent mond Isten akaratának, és magába foglalja az isteni törvénnyel való ellenszegülést. Mégis zátonyra futhat, a házasság is szenvedhet vagy felbomolhat a bűn súlya alatt. A bűn valóságával számolnia kell, és a bűnösnek Isten törvényét és az evangéliumot kell hirdetnie.[10]

Az egyházak különböző vélekedése ellenére úgy gondolom, hogy mindegyik esetében cél a hosszú ideje súlyosbodó válások csökkentése kell, hogy legyen.

2. Az egyház, a gyülekezet és a lelkigondozás szerepe a házasságra való felkészítésben és magában a házasságban

Manapság az ember találkozik az együttélések megannyi formájával, a házasság elutasításával és az arról való ismeretek hiányával, de röviden úgy is fogalmazhatnánk, hogy az ember csak önmagára hagyatkozik, kizárja Istent és az egyházat is életéből, nem érzi szükségét a rájuk való hagyatkozásnak.

Az egyháznak azonban nem csak kritikát kell gyakorolnia a világ irányában, hanem segítő, tanácsadó, gyakorlati alternatívát, példát adnia. Meg kell tanulnia átadni a modern világ számára az örök értékeket. Modernné, maivá kell válnunk, fel kell mérnünk mindazt, ami körülvesz bennünket, és tudnunk kell megszólítani a ma emberét. A felelősségünk abban áll, hogy az Úr Istentől kapott feladatunkat a lehető legjobban végezzük.[11]

Az egyházi közösségeknek segítő kezet kellene nyújtaniuk a családoknak, jogos az ilyen jellegű elvárás. A keresztelések, konfirmációk, házasságkötések és gyászszertartások által bekapcsolódnak a gyülekezet életébe. Az egyházközségek végzik a gyermek- és ifjúsági munka szolgálatát, valamint bibliaköröket kínálnak felnőttek számára. Mindez lehetőséget szolgáltat a családokkal való gyors és közvetlen kapcsolatfelvételre és lelkigondozásra. A lelkigondozók és munkatársaik preventív munkát is végezhetnek. A gyülekezet strukturált közösségi kapcsolatrendszer, ezért lehetőség van arra, hogy hatékonyan segítsenek másoknak. Szorult helyzetben a gyülekezeti tagok meglátogathatnak, segíthetnek. Benne minden korosztály megtalálható a maga aktuális gondjával, aminél a gyülekezet mindig éreztetheti támogatását. A lelkigondozás segítséget nyújthat az életciklusok átmeneteiben. születése után sok szülőnek segítségre van szüksége az új helyzettel való megbirkózással. Keresztelés mellett a lelkigondozást is fel kell kínálni. A gyülekezetek az óvodán keresztül is támogathatják a gyerekeket és szüleiket. A fiataloknak gyakran nehéz elhatárolni magukat szüleiktől, és saját, a jövőbe vezető életútjukat megtalálni. Útkeresésük közepette igénybe kell hogy vehessék a gyülekezet segítségét.[12]

Sajnos nagyon gyakori, hogy a keresztyének nem merik felkeresni lelkészüket problémáikkal, inkább vállalják a félelmet, szenvedést, de akár a válást is. Nem tartják etikusnak például az intim szféra problémáival kapcsolatban a dialógus létesítését. Pedig a vérző asszony gyógyulása is úgy kezdődik, hogy el meri mondani Krisztusnak a teljes igazságot – Mk 5,33.[13]

Lelkészeket megkeresve Dányi arra a következtetésre jutott, hogy a jegyesoktatás tartalmának körülbelül 30%-ában van szó a házasságra való előkészítésről,  70%-ában a felnőtt katekézis témáját érintő kérdésekről esik szó. Mindez következhet abból, hogy sokan világi környezetből érkeznek. Megtörténhet, hogy a lelkipásztor nem érzi magát szakmailag, pasztorális szempontból megfelelően felkészültnek a házasságra való felkészítésben, és ezért inkább a felnőtt katekézis témáját érintő kérdésekkel foglalkozik. Az is előfordulhat, hogy a lelkipásztor túlságosan fél a tévtanításoktól, és ezért ott is azok ellen hadakozik, ahol lelkigondozni vagy tanácsot kellene adni. Az önképzés és önismeret fejlesztése elengedhetetlen az eredmények elérése érdekében.[14] Fontos, hogy a lelkészek lelkigondozói tanfolyamokon vegyenek részt, fejlesszék kommunikációs és kapcsolatteremtő képességüket, megtanulják hitüket a lelkigondozást kérő hitéhez mérten belevinni a lelkigondozásba.[15]

A házasság-előkészítés már gyermekkorban elkezdődik azzal, hogy a szülőkön keresztül a gyermek egy házassági mintát lát és tapasztal. Ez alatt az időszak alatt a szülők felelőssége a gyermek önismeretre vezetése. Ekkor alapozódik meg a gyermek értékrendszere, világlátása. A lelkipásztor feladata abban nyilvánul meg, hogy a szülőket támogassa ebben a munkában, melynek gyakorlati megvalósulása a családlátogatás, a pasztorális, a házas-hétvége, a házas-körök, a nevelési kérdésekben pedig előadások szervezése a gyülekezetben. A gyermek szempontjából a lelkipásztornak arra kell figyelnie, hogy a korának megfelelő katekizmusban részesítse őt. Alkalmas időben és az igényeknek megfelelően érdemes a fiatalokat a házastársi életre szóló felkészítésben részesíteni (előadások, csoport-beszélgetések, filmklub).[16] Segíteni kell a fiatalokat abban, hogy eljussanak önálló, személyes hitüknek megfelelő házassági elképzeléseikhez. A velük való foglalkozás sok naiv, irreális elképzelést szüntet meg, ami veszélyeztetheti majd a házasságot. Ugyanakkor újabb értékek és célok felismerésében segít, amelyek szilárd alapot nyújthatnak majd a páros élethez. A házasságkötés ennek a hosszú folyamatnak ünnepélyes lezárását is jelentheti.[17] Fontos a mintaadás, hiszen a serdülő már nem, vagy nemcsak a szülői azonosulási értékmintákat veszi alapul, hanem pedagógust, lelkipásztort, tanárt, kortársait stb.

A jegyesoktatás célja a házasságkötésre való személyes felkészítés, ami a liturgiára és a házaspár kapcsolatának építésére, mélyítésére irányul. A felkészítés során alkalom nyílik a lelkipásztor számára a jegyesekkel való bizalomteljes kapcsolat kiépítésére.   A jegyesoktatás  célzott  és  nem  problémamegoldó  lelkigondozás.[18] A lelkipásztor mindig, most is empatikus a jegyespárokkal folytatott beszélgetésben. Párbeszédre törekszik. Az “emberközpontúan” vezetett beszélgetés a jegyespár érzelmei mentén való beszélgetésvezetést jelenti. Ennek tartalmi jelentősége, hogy a beszélgetés és a tudatos témaváltások egyes mozzanataira a segítőnek kell figyelnie, ugyanakkor követnie kell, sőt meg kell értenie és éreznie azt az érzelmi hullámzást, amelyben a jegyespár mozog.[19] A házassági előkészítő beszélgetés célja a házaspárkapcsolatra való felkészítés. Ezért fontos hogy a fiatal pár a gyülekezethez csatlakozzon, gyülekezeti tagok és egyben az anyaszentegyház tagjai legyenek lelki és hitbeli növekedésükért. A Krisztusban való egyéni lelki növekedésük és a közös hitbeli fejlődésük is a gyülekezetben történhet.[20]

A házasság nem lezárás, hanem egy új kezdet, állandó, közös feladat mindkét fél számára. A szerelmet állandóan ápolni és mélyíteni kell. Lelki vezetésre van szükségük, nehézségek idején is. Az egyházközösségnek is nagy felelőssége és feladata van. Házas vagy családi hittanórák, összejövetelek családkörök pl. Házassági tanácsadás nagy szerepe, amit jobban ki kellene építeni.[21]

Ahogy az egyénre, úgy a családra is érvényesek a különböző fejlődési folyamatok, amelyekkel együtt járnak a fejlődési krízisek is. Utalok itt az első gyermek érkezésére, majd kirepülésére, ami új feladatokat kreál, illetve megváltoztatja a szerepeket is, vagy például a  szülői házról való leválás, és még sorolhatnám. Mindezeknél fontos a gyülekezet és lelkipásztor állandó jelenléte és segítsége, mivel lényegesen megkönnyíthetik a nehéz időszakok átvészelését.

3. A házasság keresztyén szemszögből

A megannyi együttélési formák és a házasságról való hiányos ismeretek szükségessé teszik néhány alapvető tény közlését azzal kapcsolatban.

Dányira hivatkozva a házasságról kijelenthető hogy:

1. Isten rendelése – 1 Móz 1.27

Az Úr elgondolása, hogy az ember élete a földön a férfi és a nő közösségében, a házasság keretében folyjon le. A „férfi és a nő együtt ember, együtt Isten képmása.”[22]

A férfi és a nő egymás mellé rendeltetése a házasságban a Gen 2,18.24-ban van leírva: „Azután ezt mondta az Úristen: nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat. … Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.“ Isten rendelte úgy, hogy a férfi és a nő a házasságban együtt éljen.[23]

A Biblia az embert családjával együtt, kontextusban szemléli úgy, mint akik együtt vannak a bajban Mk 5,35-43, de elkötelezettek egymás iránt Mk 5,19, sőt karitatív felelősséggel tartoznak egymásnak Jn 19,25-27.[24]

2. Az élet továbbadását a házastársakra bízta – 1 Móz 1.28

Nagy méltóságra emelte ezzel az embert,  (házaspárt), ugyanis a teremtő Isten munkatársaivá lettek ezáltal.[25]

Isten az, aki teremti, azaz “szerzi” a társat 1Móz 2,18. Isten a nőben és férfiban egyidejűleg kezd munkálkodni. Folyamatosan teremt. Új, azaz pneumatikus embert teremt bennük egyaránt, egyrészt mert a házasság teremtési rend 1Móz 2,18, másrészt mert bár mindkettő az 1. teremtés eredménye, de a 2. teremtés, a Krisztusban való újjáteremtés gyümölcse is lehet, és azért teszi, hogy az is legyen. Krisztusban, az új teremtésben nő és férfi egyek, azaz egyenértékűek Gal 3,28.[26]

Isten köti össze a férfit és a nőt (Mt 19,6). Ha tehát egy férfi és egy nő eldöntik, hogy összeházasodnak, ez egyúttal Isten munkája is. Istennek ez a tette a teremtett világ szintjén hat.[27]

3. A házasság szövetség, melynek megtartására Isten ügyel – Péld 2.17; Mai 2.14; Mt 19.6[28]

Amikor mi egymással kötünk szövetséget házasságban, Ő az örökéletre szóló Szövetséget ajánlja fel. A jövőt senki sem tudhatja, de az Ő Szövetsége az biztos, ha elfogadjuk. Ez a szövetség teszi érvényessé és tartóssá a mi szövetségünket is a házasságban. Titok ez, nagy misztérium, alig megfogalmazható, de megtapasztalható.[29]

A “lesznek ketten egy testté” nemcsak szexuális jelentést hordoz. Mélyebb értelme, hogy házasságban a férfi és nő egy különleges testté, élő organikummá válik, amelyben az egyik a fej, másik a szív. Ez az élő organizmus maga a házasság.[30] mindkettejük kapcsolata egy harmadikkal, egy közössel, egy olyan állapottal, renddel vagy létszerkezettel, mely önmagában felbonthatatlan. Ez a jelleg oly módon írható le, hogy a házastársak a házasságban többé már nem ugyanazok, akik a házasság előtt voltak – mindenki külön test – hanem egy testté lettek.[31]

A házasságot az „Úrban“ is meg kell kötni (1Kor 7,39). Ez azt jelenti, hogy a házasfelek  egymást a „Krisztusban“ megigazítottnak és megszenteltnek ismerik el, akivel együtt állnak a hitben. A partnerválasztásnál és házasságkötésnél nem a szexuális vágynak kell döntőnek lennie, hanem a Krisztusba vetett közös hit, és mindaz, amit a Krisztusban a Szentlélek által a hit gyümölcseként megadatott. Ez azt jelenti, hogy a mértéktartás és fegyelem, türelem és szívesség jellemzik a megalapozott házasságot.[32]

A házasság mindig háromszög, azaz egy férfi, egy nő és az élő Isten szent háromszöge. Isten nélkülözése űrt kreál, a vákuum pedig mindig beszív oda valakit vagy valamit. Lehet az egy 3. személy, kényelem, pénz vagy bármi más, amivel pótolni próbálják az Urat.[33] Sok család szabályozza mindennapi életét tiltó módon, amik hamarosan tabuizáláshoz vezethetnek: megkérdőjelezhetetlen, felülvizsgálhatatlan tilalmakhoz. Így alakulnak ki azok a bizonyos családi “idegen istenek”, amelyeknek esetleg generációkon át szolgálnak a tagok.[34] Beszélhetünk zsarnoki magatartásról is, amikor egy férfi kis-istenné “kiáltja ki” magát. Mindig az akar mindenáron uralkodni, aki belül megkötözött. Az asszony nemegyszer támogatja és mindenben ki is szolgálja. A házastárs istenítése mások előtt legtöbbször olyan takaró, amellyel kibújik alapvető szolgálata, a segítőtárs feladatának betöltése alól és csak öntözgeti férjében a zsarnokpalántát. Isten pedig féltőn szerető Isten, aki előbb-utóbb ledönti a bálványokat. Előbb vagy utóbb bekövetkezik az átbillenés, a lélek forradalma, mivel a lélek egyensúlyra törekszik.[35]

A lelkipásztor pásztori beszélgetést végez, ami egy Istenhez segítő, sőt Istennel való kapcsolatra irányított beszélgetés kell legyen. Az irányítást a Szentlélek végzi, ill. végezheti. Krisztus a végső, a szent. Egyik életében sem kerülhet le Krisztus arról a helyről, ami őt megilleti. Erre mindkettő személyes kegyessége segíti el őket, azaz kapcsolatuk az élő Istennel.[36]

4. Az agapé jelentése és értelme

A házasságnak szeretetből kell születnie. Ennek a szeretetnek térben és időben megvannak és kell is, hogy meglegyenek az előzményei, sőt a fokozatai is. A megismerkedés érdeklődő, az egész testet-lelket komolyan betöltő felismeréssé kell hogy változzon mindkét részről: szeretik egymást szerelemmel, ami tele van ihletettséggel, feszültséggel, sóvárgással, örömmel, stb. A szerelem mindkét fél részéről meg kell hogy legyen és igaz legyen. Minden lelkigondozói és lélektani tapasztalat arról beszél, hogy a jó házasság egyik nélkülözhetetlen előfeltétele  éppen ez a kiválasztó szeretet, amely párját a másikban felismeri, megszereti, kiválasztja minden más férfi és nő közül. Amikor pedig egész lényével igent mond a másikra, lényegében minden más férfira illetve nőre nemet is mond. Csak a szerelemből nemesedett szeretet az, amely mindent elfedez, mindent hisz, remél és eltűr. A szeretet soha el nem múlik – 1Kor 13,7-8.[37]

Nagyon találó Gyökössy Endre “szeretet definíciója”: Eros – szeretlek téged, Filia – szeretem őket, őt, Szexus – szeretem magam, Agapé – szeretlek szentül. Bármelyik is hiányzik, akkor a házasság fóbiássá, félelmessé lesz. Agapé nélkül félelmesen üres a legteljesebb három oldal is. A teljességben törekvő szeretetet igazán csak hitben lehet megélni. A szerelemtől a házasságig rövid lehet az út, de a házasságtól a teljes szeretetig hosszú és komoly az út, mert fölfelé visz. Nem véletlen, hogy a Szeretethimnusz egyszerre említi a hitet, reményt és a szeretetet 1Kor 13,13. Bár “legnagyobb a szeretet”, de nemegyszer mankóra, támogatásra szorul. És ez a hit és a remény. Ha olykor ki is billen a teljességre törekvő szeretet egy-egy oldala, vagy a szeretet teljességének összezsugorodik a közepe – hitben kérhető, remélhető és várható a gyógyulás.[38]

Amikor Pál arra kéri a korintusiakat, hogy minden dolguk az agapé féle szeretetben kapjon értelmet, amelyet Jézus hozott és mutatott meg a földön. János apostol 1. levelében azt írja, hogy Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten őbenne 1Jn 4,16.[39]

A lelkigondozásnál is az agapé, az isteni szeretet kell hogy domináljon a beszélgetésekben és a kapcsolatokban is egyaránt. Hogy úgy szeressék a másikat, ahogy az van, Isten ebben segít. Azért szeretni, mert gazdagítani szeretné a másikat és adni neki.[40]

Befejezés

A keresztyén házasság minőségében különbözik minden más együttélési formától, hiszen benne a férfi és nő Isten áldását élvezi és az időnkénti nehézségek ellenére is számíthat az ígéretekre. Az embernél nagyon kényes pont a szabadsága, mindig is törekedett arra, hogy egyedül önmagára támaszkodhasson, maga döntsön élete minden dolgáról. Azonban időről időre rádöbben, hogy paradox módon a házasságban élheti meg igazán szabadságát, nem magára, hanem a szentháromság Istenének kegyelmében.

Molnár János prodékán úr idézetével zárnám írásomat, aki egy áhítaton azért imádkozott, hogy Isten annyi szabadságot adjon, amennyi még nem öl meg, és nem okozza pusztulását az embernek.

Irodalomjegyzék:

1. Hézser Gábor. A pásztori pszichológia kézikönyve. Budapest, Kálvin János Kiadó, 1995. ISBN: 963 300 631 7

2. Wilhelm Grafl. Szexualitás – házasság – egyház. Pannonhalma, Bencés Kiadó, 1992. ISBN: 963 7819 05 3

3. C. S. Lewis. Keresztény vagyok. Budapest, Harmat Kiadó, 2006. ISBN: 963 9564 52 4

4. Gyökössy Endre. A boldog házasság. Budapest, Szent Gellért Kiadó és Nyomda, 2014. ISBN: 963 696 181 6

5. Helmut Weiss. Lelkigondozás, szupervízió, pasztorálpszichológia. Kolozsvár, Exit Kiadó, 2011. ISBN: 978-606-92460-6-1

6. Szarka Miklós. Házasságra felkészítő beszélgetések. Budapest, Kálvin Kiadó, 2013. ISBN: 978 963 558 202 0

Egyéb irodalom:

1. Dányi Zoltán Házassági felkészítés családi életciklusok tükrében. Sárospataki Füzetek. Teológia Tudományos Szakfolyóirat. 18. évfolyam, 2014, 3. szám

2. Bernhard Kaiser, PhD. Etika IV (Házassági, családi és szexuáletika). Előadás. 2007/08.

3. http://www.korkep.sk/cikkek/mindennapjaink/2017/05/26/lesujto-szlovakiai-nepessegstatisztika-remiszto-kovetkezmenyekkel, felhasználás dátuma: 2017.11.07.

Illusztráció:

[1] http://www.korkep.sk/cikkek/mindennapjaink/2017/05/26/lesujto-szlovakiai-nepessegstatisztika-remiszto-kovetkezmenyekkel, felhasználás dátuma: 2017.11.07.

[2] Dányi Zoltán Házassági felkészítés családi életciklusok tükrében. Sárospataki Füzetek. Teológia Tudományos Szakfolyóirat. 18. évfolyam, 2014, 3. szám, 120-122

[3] Dr. Hézser Gábor. A pásztori pszichológia kézikönyve. Budapest, 1995. 310

[4] Dr. Hézser Gábor. 312

[5] Wilhelm Grafl. Szexualitás – házasság – egyház. Pannonhalma, 1992. 57

[6] C. S. Lewis. Keresztény vagyok. Budapest, 2006. 144

[7] Gyökössy Endre. A boldog házasság. Budapest, 2014. 107

[8] Dr. Hézser Gábor. 312

[9]  Dr. Hézser Gábor. 314

[10]doc. Bernhard Kaiser, PhD. Etika IV (Házassági, családi és szexuáletika). Előadás. 2007/08. 26

[11] Dányi Zoltán. 92

[12] Helmut Weiss. Lelkigondozás, szupervízió, pasztorálpszichológia. Kolozsvár, 2011. 144

[13] Gyökössy Endre. 37

[14] Dányi Zoltán. 97

[15] Helmut Weiss. 158

[16] Dányi Zoltán 94

[17] Dr. Hézser Gábor. 301

[18] Dányi Zoltán 94

[19] Szarka Miklós. Házasságra felkészítő beszélgetések. Budapest, 2013. 23

[20] Szarka Miklós. 27

[21] Wilhelm Grafl. 78

[22] Dányi Zoltán 94

[23] doc. Bernhard Kaiser, PhD. Etika IV (Házassági, családi és szexuáletika). Előadás. 2007/08. 19.

[24] Szarka Miklós. 25

[25] Dányi Zoltán 94

[26] Szarka Miklós 65.

[27] doc. Bernhard Kaiser, PhD. Etika IV (Házassági, családi és szexuáletika). Előadás. 2007/08. 19.

[28] Dányi Zoltán 94

[29] Gyökössy Endre. 130

[30] Gyökössy Endre 47

[31] doc. Bernhard Kaiser, PhD. Etika IV (Házassági, családi és szexuáletika). Előadás. 2007/08. 19.

[32] doc. Bernhard Kaiser, PhD. Etika IV (Házassági, családi és szexuáletika). Előadás. 2007/08. 21.

[33] Gyökössy Endre. 42

[34] Dr. Hézser Gábor. 256

[35] Gyökössy Endre 51

[36] Szarka Miklós. 26

[37] Gyökössy Endre. 126

[38] Gyökössy Endre. 39

[39] Gyökössy Endre. 40

[40] Szarka Miklós. 72

(Jelen munkát a Magyarország Collegium Talentum 2017 programja támogatta.)

Illusztráció: K. Nagy Lajos fényképfelvétele (2016)

Cimkék: tanulmány

Feltöltötte:

Napút Online

Ezek is érdekelhetik!

Dörgő Tibor: A Jane Eyre filmadaptációi →

Csontos Márta: Reményik-ellenpólusok →

Popovics Tibor Miklós: A ruszin migrációs folyamatokról →

Dörgő Tibor: Charlotte Brontë Jane Eyre című regényének magyar kritikai fogadtatása →