Sulyok Csaba: Az utolsó tanyai kisbolt
Az interjúban olvasható beszélgetés a székkutasi tanyavilág történetének egy rövid epizódját mutatja be, a nem rég mögöttünk hagyott ezredforduló időszakából. Rövidsége ellenére mégis nagyon fontosnak tartom ezt az epizódot, mert a helyi tanyavilág lanyhuló parazsából talán utoljára lobbant fel a közösségéért is tenni akaró tanyai lakos lángja.
Székkutas község a XX. század zaklatott évtizedeiben mindvégig kiterjedt tanyavilággal rendelkezett. A bemutatásra kerülő interjú tanulsága szerint az utóbbi évtizedekig meg is őrizte ezt a településföldrajzi jellemzőjét, jelentős népességet kötve a külterületekhez. A település elődjének – Vásárhelykutasnak – az 1949-es demográfiai adatait tanulmányozva még 79%-os külterületi lakosságaránnyal találkozhatunk (Szabó F., 1975, 69.). 1986-ra ez az érték 33,6%-ra apadt (Székkutas, 18. o.). Az 1990-es és a 2000-es években tovább folytatódott a lakosság számának és ezzel párhuzamosan a külterületi lakosság arányának csökkenése.
Az interjú témájául a külterületi, tanyai település mindennapjainak egy olyan elemét választottam, amely kiváló indikátor is a tanyák helyzetének értékeléséhez. Ez pedig nem más, mint a külterületi vagy tanyai kisbolt hálózat. Napjainkban Székkutas külterületén egyetlen kisbolt sem található, holott az 1970-es évek végén még nyolc ilyen kereskedelmi egység működött. A külterületi népesség csökkenése és a tanyai boltok megszűnése között egyértelmű ok-okozati kapcsolat van. A népességcsökkenés legfontosabb okai az államszocializmus településpolitikája, a foglalkozási szerkezet átalakulása és az ezzel járó elvándorlás, az elöregedés, a városiasodás, és 1960-as évektől alkalmazott agrotechnika új igényei.
Az interjúban megelevenedő kisbolt Orosháza és Székkutas között, a falu belterületétől északkeleti irányban, a Pósahalomnak nevezett külterületi részen helyezkedett el. Részben kiszolgálta a délre elhelyezkedő szőkehalmi, illetve északra a puszta-feketehalmi tanyai lakosságot is. A bolt távolsága a falutól légvonalban kb. 3 km, a dűlőkön keresztül megközelítve kb. 4-5 km-re tehető. A bolt előtt aszfaltozott út haladt el, ami összekötötte a 47-es fűútvonallal. A fentrol.hu honlapján megtekinthető 1968-as légifelvételen jól kivehető Pósahalom sűrű tanyahálózata, összehasonlítva a jelenlegi felszínt ábrázoló Google Térképpel, szemmellátható a tanyák számának drámai csökkenése. Az egykori jelentős lakosságszámra utalnak még a közeli külterületi iskolák 1963-as tanulólétszámai, ekkor a puszta-feketehalmi iskolába 45 fő, a szőke-halmi iskolába 60 fő diák járt (Simonffy, 1971, 159.).
Interjú Kovácsné Marikával az egykori pósahalmi Vegyes bolt tulajdonosával, üzemeltetőjével
(Sulyok Csaba 2017. július 29. Székkutas)
Sulyok Cs.: Mióta élnek Pósahalmon?
Kovácsné M.: Tősgyökeres pósai vagyok, a családunk Kakasszék és Pósahalom között „vándorolt.” Ebben a tanyában már 63. éve élek.
Sulyok Cs.: Hogyan jött az ötlet, hogy kereskedést nyissanak a tanyán, külterületen?
Kovácsné M.: Ez egy kényszervállalkozás volt. 1992-ben megszűnt az addig munkahelyem, a „békében” (a téesz pósahalmi tehenészete). Ezután öt évig a téesz sertés kombinátjában dolgoztam. 1996-ban egy hirdetésben olvastam, hogy boltvezetői képzés indul Szegeden, szeptemberben beiratkoztam, következő év májusában már megvolt a képesítésem. A nyugdíjas korom elérésig biztosítani akartam tisztes megélhetésemet, ha a kombinátban megszűnne a munkám.
Sulyok Cs.: Közben dolgozott a téeszben?
Kovácsné M.: Igen, de nem mondtam a kombinátban, hogy elkezdtem ezt a képzést. A szabadságaimat úgy kértem, hogy a képzési napokra essenek. Valaki szólt a vezetésnek, hogy hova járok a szabadnapjaimon. Behívtak és kérdőre vontak, hogy miért nem szóltam, hogy mibe vágtam bele, akkor nem engedték volna, hogy elkezdjem. Másnap már nem kellett mennem a kombinátba…
Sulyok Cs.: Hogyan látták el áruval ekkor Pósahalmot?
Kovácsné M.: 1994-ig működött Pósán a Cseri-bolt. Még a II. világháború előtt nyitotta a Cseri család. A háború után az ÁFÉSZ-hez került, de Cseri néniék vezették tovább a boltot. Itt az 1950-es évek végén lisztért adták a kenyeret és a sütésért kellett fizetni, foglalkoztak tojás felvásárlással is. Nem volt nagy áruválaszték, de lehetett kapni dohányt és egy kevés édességet. Miután Cseriék elköltöztek Kakasszékre új alkalmazottakkal üzemeltette tovább az ÁFÉSZ. Több probléma is volt ezzel az üzlettel. Az épülete vályogból épült, ami miatt egyre rosszabb állapotba került, jellemző volt a rágcsálók megjelenése. A kiszolgálással is voltak gondok, – főleg azután, hogy Cseriék elköltöztek – gyakran nem volt nyitva. Példaként, egyszer ki volt írva a boltnál, hogy „értekezleten vagyok”, de a faluban a fodrásznál találkoztam az eladóval. A boltot földúton lehetett megközelíteni, így esős időben lovaskocsival hordták be az árut a kövesúttól a boltig. A tanyánktól rá lehetett látni s földútra, emlékszem mindig akkor indultam kenyérért, ha láttam befelé hajtani a lovaskocsit. A bolt bezárása után két évig feketén oldották meg az ellátást, a kenyeret Székkutasról hordták.
Sulyok Cs.: Visszatérve az Önök boltjára. Nem jelentett nagy költségeket a bolt megnyitása?
Kovácsné M.: A későbbi üzlet helyisége akkor már megépült, de eredetileg a fiam műhelyének készült. Mivel nem lett volna nagy a várható forgalma, így ő sem bánta igazán, hogy végül itt nyitottam meg a boltot. Elég könnyedén ment az engedélyek megszerzése az ÁNTSZ-től, önkormányzattól. Az ellenőrzéskor mindent rendben találtak, egyik Kutasról kijött szatócs azt mondta, ez az üzlet „a környéknek túl jó”. Nagy segítséget jelentett, hogy egy pályázaton fél millió forint vállalkozási támogatást nyertem el.
Sulyok Cs.: Mire gondolhatott ezzel a kijelentéssel, hogy „a környéknek túl jó”?
Kovácsné M.: A régi bolthoz képest új épület volt, frissen meszelt, szépen felszerelt.
Sulyok Cs.: Milyen árucikkeket tartott a boltban?
Kovácsné M.: Hentesárura és tejre nem volt igény. Minden tanyában tartottak sertést és baromfiféléket, legtöbb tanyában tehén is volt. Felvágottat és tejfölt tartottam. Fontos volt a kenyér, ezt kezdetben Székkutasról hordták, azonban egyik karácsonykor nem megfelelő minőségű árut kaptam (a kenyér száraz volt, a bukta pedig romlott), a vevőim visszahozták. Először bementem Orosházára a Szilasi Kft-hez, megkérdeztem, hogy vállalják-e a szállítást, ekkor annyi kenyér fogyott, hogy teherautóval kellett szállítani. Igent mondtak, utána Kutason visszamondtam. Egy héten háromszor volt kenyeres nap, hétfőn, csütörtökön és szombaton. Az üdítőket, sört a Hansa nagykereskedés szállította ki, a szódát Nagymágocsról hozták. Ami kisebb tétel volt azt autóval hoztam Szegedről, a Hansa lerakatból vagy a Metróból. Volt az árukínálatban hipó, egyéb vegyszerek, fogkrém, konzerv, díszdoboz, alapélelmiszerek: só, cukor, liszt. Több olyan tanya volt ahol petróleummal vagy gyertyával világítottak, ezért tartottam 5 liter petróleumot és gyertyát is. A disznóvágások kiszolgálására sózott disznóbél. Zöldségfélék közül leginkább burgonya és hagyma fogyott, télen a káposzta és a fekete retek, utóbbi különösen keresett volt.
Sulyok Cs.: Kikből állt és mekkora volt a bolt vevőköre?
Kovácsné M.: Az állandó vásárlókat a környékbeli tanyai lakosság jelentette, akkor még kb. 60 család élt a környékbeli tanyákban. A bolttól számítva kb. 2-3 km-es körben lakók rendszeresen itt vásároltak, nem tekertek be mindennap a faluba. Ünnepek előtt volt jellemző, hogy a nagyobb bevásárlás végett Kutasra vagy Orosházára mentek be. Jelentős bevételt hoztak az idényjelleggel érkező vásárlók. Kora tavasztól kora őszig, a nyári munkák idején nálam álltak meg egy kávéra vagy üdítőre. Akkoriban még több paprikát vettek, Orosházáról is jártak ki napszámosok. Munka után inkább a kisboltban vették meg, ami kellett, volt bennük annyi jóérzés, hogy nem álltak sorba koszosan a Tescoban.
Sulyok Cs.: Mi segíthette elő azt, hogy a vásárlók inkább az Ön kisboltját választották a városi vagy falusi üzletek helyett?
Kovácsné M.: Rugalmasabb voltam, Húsvétkor fordult elő, hogy egy falubeli kenyérszűkébe került, Kutason nem voltak nyitva a boltok, kitelefonált hozzám és tőlem tudott kenyeret venni. Ünnepek előtt fel voltam készülve a nagyobb keresletre. Megbíztak bennem a tanyaiak. Élt itt egy szegény család, ahonnan az anyuka 20 ezer forinttal küldte el az 5 éves kisfiát a boltba. Vásárlás után nejlonzacskóba csomagoltam bele a visszajárót, a blokkal együtt. Néhány nap múlva az anya mesélte, hogy mennyire aggódott, hogy annyi pénzel küldte el a gyereket. Próbáltam az igényeket kielégíteni. Egyszer egy feleség jött, hogy meglepetést szeretne az 50. születésnapját ünneplő férjének, orosházi Szilasitól rendeltem számukra tortát. Emberségesen viszonyultam a mindenkihez. Volt Kakasszéken egy juhászat, ahol szinte cselédként dolgozott egy ember. Madzagfüles gyékényszatyorral jelent meg egyszer a boltban, vásárolni szeretett volna, de nem kapott pénzt a munkaadójától. Megkérdeztem mire lenne szüksége, először kért kenyeret és felvágottat, majd indulás előtt megkérdezte, hogy egy doboz cigit lehetne-e még, azt válaszoltam, lehet.
Sulyok Cs.: Az elmesélt történetek alapján biztos előfordult olyan, hogy valaki tartozott. Ezeket hogyan kezelte?
Kovácsné M.: Egy füzetben vezettem a tartozásokat, előfordult 70 ezer forintos tartozás is, de az illető kifizette. Kamatot sosem számoltam fel, mindig csak az elvitt áru értékét kellett kifizetni.
Sulyok Cs.: A nyitva tartást mennyire kezelte rugalmasan?
Kovácsné M.: Volt hivatalos nyitvatartási idő, reggel 6:30-tól 11:00-ig, délután 14:00-tól 17:00-ig, de jöhettek bármikor, a pénztárgépet csak este zártam le, ha biztos voltam benne, hogy nem jön vásárló.
Sulyok Cs.: Betöltött-e valami féle központi funkciót a bolt az itteni tanyavilág életében?
Kovácsné M.: A boltba nem csak vásárolni jártak az emberek, az itteni közösség találkozási helye volt, emellett kocsmaként is működött. Megfordították a sörösrekeszeket és beszélgettek, választások idején kampánygyűléseket tartottak itt.
Sulyok Cs.: Mekkora haszon volt a bolton?
Kovácsné M.: Az éves forgalom átlagosan 5 millió forint volt, az utolsó évben sem volt veszteségem. Az árrés gyakorlatilag megegyezett az áfával. Nem a meggazdagodás volt a célom, hanem a tisztes megélhetés.
Sulyok Cs.: A családtagok mennyiben segítették a boltvezetésben?
Kovácsné M.: Minimális segítséget kaptam, amíg felraktam az ebédet addig kiszolgálták az érkező vásárlót. Itt nem volt se szabadság, se helyettesítés.
Sulyok Cs.: Mi vezetett oda, hogy 2012-ben a bolt bezárása mellett döntött?
Kovácsné M.: A lakosság fogyása olyan mértékű volt, hogy ha nem zárunk be, akkor rövid időn belül veszteségessé vált volna. A jelenlegi állapothoz képest, ha állnának, a régi tanyák sokan el se hinnék mennyien laktak itt régen. Valamelyest hatott a forgalomra, hogy 2006-ban megnyílt a Tesco Orosházán, és Székkutason is nyitott egy új áruház. A 2000-es években bezárt a közelben működő pálinkafőzde, ahova sokan jártak, ezzel is csökkent a forgalmam.
Sulyok Cs.: Hogyan reagáltak az itt élők a bolt bezárására?
Kovácsné M.: Nem szerették, hogy bezárt, hiányolták a boltot. Még nem rég is kérdezték, hogy mikor nyit ki a bolt? Ezért szereltük le a táblát („vegyes bolt”) a falról.
Felhasznált irodalom
Szabó Ferenc, A Puszta és a közigazgatás, Kardoskút és Székkutas községgé fejlődése. In: Nagy Gyula Parasztélet a vásárhelyi-pusztán. Békéscsaba, 1975.
Dr. Simonffy Ferenc, Adatok Székkutas jelenéből és múltjából. Székkutas, Új Élet MGTSZ, 1971.
Székkutas története, internetes elérés: http://szekkutas.hu/documents/Szekkutas_tortenete.pdf, utolsó letöltés 2017. augusztus 20.
Sulyok Csaba a 2017-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Székkutas, Piroska szélmalom
Cimkék: cédrus, interjú, voltjelen
