Mondd meg nékem, merre találom…

Vers

január 6th, 2018 |

0

Petz György: Kierkegaard fába botlik, miközben Vörösmartyval sétálna egy sírkertben

 

Csontos Jánosnak folyamos
és szonettregényes emlékezéssel
Uram, miféle fa, amivel áltatsz;
tán némi kétely, alig magyarázat,
s a lényegről a semminek tudása,
miáltal Hozzád konvertál az ember,
elhitetve századokat mersszel,
hogy fejlődés az életünk sajátja,
és mélyülünk a majdnem megtudásban.
Uram, tudom, a fa élet s nem élet,
határain áll a megismerésnek,
és hallgat csöndes emberkihívással,
eget-földet-mélyet összefogással.
Nekünk a gyümölcs jut, magja messzire,
eszünk és emésztünk eredetibbet –
s ugyanazt ismételjük – Édentelen.
Majdan fejünk felől az emlékezők
ültetnek még újabbat, reménykeltőt,
emlékül mindannak a nagy tudásnak,
amit a temetőszolgák elásnak.

 

Illusztráció: Sal Antal fényképfelvétele

 

Cimkék:


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás