Csontos Márta: Álmodik a valóság
Nem látod, hogy hamis a
fény? Ez csak a belső világ
illúziója, ahol takarásban marad
a lélek, s te ott maradsz az
üresség övezetében, ott
zúzod szét arcod festett
cserepeit, mert gyűlölöd
rosszul sikerült utánzatodat.
Színeidbe belefolyt egy mű-
rózsafa vére, a rögtönzött
világragyogásban feltálalod
kincseidet virtuális terítékre,
csak a harmadik szemeddel tudod
letapogatni a képeket, – azt hiszed
lehetőséged határtalan, szekered
repíted az ég mennyezetére.
Tányérodon roskadozik az élet,
talpadról feloldod a kerékféket,
borítékodban engedélyezve
egyéni boldogságod pecsétje,
agyadban a humán massza, s
mezítelen gyönyörök követelése.
Felfegyverezted magad a
képzelet morálja ellen, ízekre
szedted a gondolatot, mely
egy belső utazás reményében
átsegítene a halhatatlanság
megtapasztalható ürességébe.
Már bejártad a külső valóságot,
a szabadság feelingje átitatta
minden sejtedet, örültél, hogy
kedvedre élni hagynak, élvezted
a rohamát az átprogramozott
tavasznak , ölbe kaptak a vágyak,
zászlót lendítve egy véget nem
érő éjszakának, mikor hirtelen
zátonyra futott a fémjelzett álom.
Most ott ülsz egy lakatlan szigeten,
békéd lélegzik melleden, s a megszerzett
magány jogán már nem vagy más, mi lehetnél.
Illusztráció: Műanyag rózsák a céllövöldében (pixabay.com)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
