Németh Erzsébet: Molnár Borbála – Édes Gergelynek (1799)
A verseidre versekkel nem válaszolhatok, mivel arra már nékem sem időm, sem eszem nincs. Hanem szívemből kívánom, hogy amit verseidben írsz a nőtlenségről, annak valóságos édességét is érezd. Én ugyan mégis inkább javasolnám azt, hogy a párosodás által lételedet másokban is szemlélhetnéd, mivel a nőtlenségből származott gyönyörűség hamar hervad, mint a gyökeretlen plánta, de amelyet egy virtusos házasságból reményelhetnél, az az időnek múlásával még bokrosabban csírázna. Ha egy olyan személynek barátsága édesebbé tészi életünket, akinek jelenlétében ritkán vagy soha sem is gyönyörködhetünk, mennyivel inkább egy olyan, aki minden szempillantásban úgy osztozik szomorúságunkkal, mint örömünkkel. A házassági életben legszorosabb a barátsági kötél. Már nékem más, mivel engem már az indulatok nem nyughatatlanítanak, különben három gyermekemnek nevelése arra kötelez, hogy ő érettek ebbéli szerencsémet feláldozzam. Mégis érzem azt, hogy a mi szívünk olyan társalkodásra teremtetett, melyben az egymást szerető lelkek egyik a másik kebelébe mintegy általömölvék, mindegyik hivén, szeretett társában tulajdon másik magát feltalálja…
* * *
Molnár Borbála az első olyan költőnőnk, akinek nyomtatásban jelentek meg magyar nyelven írott versei. 1760. augusztus 25-én született. Apja Molnár István, református kántortanító, majd malombérlő. Négyen voltak testvérek, két lány és két fiú. Nővére Klára, gyermekágyi lázban halt meg. Borbálát nem járatták szülei iskolába. Apja csak olvasni tanította az igen élénk szellemiségű lányt, nehogy szerelmes levelek írására fecsérelje írástudását. Az 1770-es év szomorúságot hozott a családnak. Meghalt az apa, az özvegy és gyermekei igen nehéz helyzetbe kerültek. Anyja igyekezett Borbálát minél hamarabb férjhez adni, hogy sorsáról gondoskodjon. Az udvarlók közül egy krajnai magyart választott számára, akinek ezernél is több juha volt, s így kívánatos jövőt festett az anya elé. Borbála kezdettől fogva visszautasította közeledését, egyik pajtásába volt szerelmes. Ájulások, betegségek következtek, majd Borbála végül engedelmeskedett. A vő azonban esküvő után szembe fordult anyósával, boszorkánynak nevezte, és semmilyen tiszteletet nem tanúsított iránta. A végén még Borbála vigasztalta az anyját. Élete igen nehéz volt a durva férfi mellett:
„Pokol nyílt alattam mennykő felettem
Utált gyilkosomnak hogy rabjává lettem.
Elme nem képzelhet oly szörnyű ínséget
Mint kiben le-nyűgözött szívem akkor égett.”
Tizennégy évet töltött el ebben a házasságban, miközben három gyermeke született. Gyakran részegeskedő férje nem csak gúnyolta érzékeny lelkű feleségét, de gyakorta meg is verte, ami akkoriban nem számított kivételes esetnek. Molnár Borbála hűtlenkedését is felrója neki, ami az ő életét még nehezebbé tette. Hogy figyelmét elterelje megalázó helyzetéről, az apai iratok segítségével megtanult írni, és rögzítette első verseit. Ezzel férje újabb dühét váltotta ki, aki ha írás közben érte az asszonyt, tűzre hányta papírjait. A szégyen és a gyermekei iránt érzett aggodalom sokáig visszatartotta a válástól, amit akkoriban engedélyezett II. József. Aztán nagy nehezen rászánta magát, de mire a válási procedúra véget ért, a mértéket nem ismerő férj halálra zabálta magát. 1793-ban özvegyült meg Molnár Borbála. A három gyermek neveléséhez az anyagiak szűkösek voltak, rászakadt édesanyjának ápolása, testvéreinek segítése is. Varrással próbálkozott, s gondja-baja mellett önmaga vigasztalására újból verselni kezdett. Folytatta házassága utolsó évében megkezdett verses önéletrajzát, amelyben szépítés nélkül vallott sorsáról. Egyre szélesebb körben vált ismertté, versei sok elismerést szereztek számára. Korának több ismert írójával, köztük Édes Gergellyel is levelezésben állt. Azt vallotta, hogy a levelezés fél beszélgetés. Azt akarta feltárni mások előtt, hogy a szülők ne kényszerítsék szerelmi ügyekben gyermekeiket, másrészt pedig a fiatalok ne vessék alá magukat indulataiknak, ösztöneiknek.
1795 második felében Vácra költözött az ott letelepült testvéréhez. Innen invitálta erdélyi látogatásra Mikes Anna grófnő Apafára, akit aztán annyira lebilincselt személyisége, hogy visszahívta magához társalkodónőnek. Erdélyben találkozott Kazinczy Ferenccel, aki útirajzában maga is hírt adott róla: „Így ezen általam mindaddig nem ismert földimet (…) megláthatám vala, kit korunk asszonyírói közt mindig megkülönböztetéssel fog említeni literatúránk: őtet természet, szenvedés és Édes Gergely vezérlései tevék verselővé.”
Megismerkedett a korabeli erdélyi közélet híres költőnőjével, Újfalvy Krisztinával is, akinek sorsa hasonló volt az övéhez. Műveltsége sokat gazdagodott a Mikes-könyvtár jóvoltából. Egyre nagyobb biztonsággal verselt, és ismeretanyagában a kor átlaga fölé emelkedett.
A grófnő halála után egyik fiához, a hajdúbagosi jegyzőhöz költözött. Ott töltötte élete utolsó évtizedét. Fia házánál nem sok feladat jutott neki, így nyugodtan rendezgethette írásait, és rögzíthette gondolatait. Naplóját kívánsága szerint el kellett volna temetni vele, de gyermekei kegyeletből megtartották, ma már azonban nem tudjuk, hol van.
Első költőismerőse, akivel hosszasan levelezett: Édes Gergely volt, aki 1763-ban született. Kétéves volt, amikor édesanyja a hetedik gyermekének világra hozatala közben életét vesztette. Sárospatakon és Debrecenben tanult. Amikor apja halála miatt a tandíjat nem tudta fizetni, rövid időre másolói feladatot vállalt Zemplén vármegyénél. Feltehetően ekkor találkozott Molnár Borbálával. Tanulmányainak befejeztével iskolamesterként, jegyzőként, földmérőként próbált boldogulni, majd református papként állapodott meg, és ötven évig szolgálta az egyébként gyakran váltogatott gyülekezeteit. Személyes találkozásukkor néhány költeményével ajándékozta meg a verselgető varrónőt, aki költői levéllel válaszolt, mely hosszú évekig tartó levelezésük nyitánya lett. Édes Gergely volt az első, aki elismerte Molnár Borbála tehetségét:
„Nem hittem volna a mai időben,
Hogy ily ész szoruljon Magyar főkötőben.
Melly nagy ditsősége lehet ez hazának,
Nevét emlegetni Asszony poétánknak!”
Nem restellte saját kezűleg lemásolni Borbála verseit, melyeknek nyomdát, mecénás keresett, és talált Kassán. Az összeállítás olyan sikeres lett, hogy egy év múlva Pesten újból kiadták.
Édes Gergely nem csak a versek megjelentetésében játszott szerepet, verstani ismereteit is csiszolta Borbálának. Néhány életrajzírója úgy vélte, a költőnő alighanem gyöngéd érzelmeket is táplált a költőtárs iránt. Ha Édes Gergely nem is őt választotta társának, barátként kitartott mellette, lelkileg segítette, ha Borbála úgy érezte: „Királykodik a bánat szívemben”
Édes Gergely életművének jelentős része kéziratban maradt. Fő művének A halhatatlanság múzsája című kéziratos alkotása tekinthető, mellyel a magyar „ Isteni comoediát” kívánta megteremteni. Műfordításai közül Anakreón és Horatius verseinek átültetései jelentősek. De írt „danákat, iramatokat, keserveket, nyájaskodásokat”, mulattatásra szánt verseket, oktató meséket is. Nem utolsósorban pedig dalokat, melyekről utólag derült ki, hogy nem a nép ajkán születtek, hanem Édes Gergely írta. Nevezetesek az egy magánhangzóra épülő hexameterei, közülük az általunk is jól ismert: „Öt görög öt törököt dögönyöz örökös gyönyörök között.”
Első felesége Szászi Katalin volt, házasságukból hét gyermek született. Felesége halála után még kétszer kötött házasságot. Többször érte szerencsétlenség élete során: például 1834-ben mindenéből kirabolták, majd elégtek ingóságai. Idős napjait Albert fiánál Tiszatarjánban töltötte, 1846-ban megírta saját sírversét, melyből ezek a sorok származnak:
„Ő Madaron született s Patakon növelé tudományát,
Melyet közhaszonért gyűjteni holtig akart.
Hivatalában Vallás oltára körül ő
Híven izzadozott ötven évek alatt”
1847-ben halt meg. Illyés Gyula 1941-ben így ír róla: „ A forrásásból akadozva kitörő magyar nyelvnek olyan friss ízeit, tiszta színeit őrzik versei, amelyekért hálásak lehetünk.”
Illusztráció: Molnár Borbála (Ismeretlen szerző XIX. század eleji festménye)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
