Nagyatádi Horváth Tamás: Megoldóképlet (Három vers)
Lassító kúra
Most van itt a pontos ideje,
hogy kiugorj ebből a háborúból végre.
Vegyél egy forró zuhanyt
és idézz fel Szűz Mária-dalokat
öregasszonyok előadásában,
ahogy az szólt tegnap és harminc éve
lassan, amikor még titkos okokból
féltél belépni a mérői templomba.
Most van itt a pontos ideje,
hogy újra ne mondd el, miért
ver félre egyre ritkábban
a kölcsönből visszalopott szíved,
amikor szóba kerül a dicsőség,
amely már-már mintha emberré
tenne. És hiába tiltakozol,
most van itt a végső ideje,
hogy ne vegye figyelembe senki
a jelenléted, ahogy megfeszülve
játszod az érdektelent,
a véletlenül ideszületettet.
Tudás völgye
Így estefelé a lejegyzetlen
félmondatokra gondol újra,
ahogy feloldódtak süket percek
és párbeszédek közé hullva,
az eget ostromló alapzajok
sistergő savkádjába hullva –
és csak kétségbe sem esik nagyon,
mintha azon valami múlna,
hanem hallgatja elalvásig még
agya szapora kattogását:
Szövögeti a holnapi migrént,
szövögeti a gazda álmát,
talán az apró fémbogarakról,
amint részvétlenül darálják
a napközben közéjük hullajtott
magok szilikon csíráját.
Megoldóképlet
Szeme nem kusza strófákhoz
szokott, mégis, egy felületes
olvasás után már látja, mely
egyezőség mutatkozik
az ismeretlen szerző sorai
és a végtelenbe nyúló,
semmit meg nem magyarázó
egyenletek lényegében;
agya felpörög, izmaiban
ismerős bizsergést ébreszt
az idegek játéka, szíve
a ráébredés hullámaival
tutajoz fel az égi tenger
illatos habjaira. Egyre
több ismeretlen kerül
az egyre több megoldáshoz…
Nagyatádi Horváth Tamás a 2017-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Tóth Csilla Ilona fényképfelvétele (2013)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
