Dörgő Tibor: Charlotte Brontë Jane Eyre című regényének magyar nyelvű fordításai, könyvkiadásai
A világirodalom történetének egyik fontos napja 1847. október 19-e, ekkor jelent meg a Jane Eyre első kiadása. George Murray Smith, a kiadó, amikor először olvasta a kéziratot, annyira felkeltette az érdeklődését, hogy „nem tudta letenni”, ezért lemondott egy aznapra tervezett megbeszélést, evés közben is olvasott, és még lefekvés előtt befejezte.[1] A Jane Eyre megjelenése után gyors sikert ért el hazájában, majd fordítások révén egyre több nyelven vált ismertté.[2]
Az 1840-es évek második felében Magyarországon az élénk sajtóviszonyok és a fellendülő könyvkiadás jó alapot nyújtott volna a magyar fordítás elkészültéhez. (Csak egy kiragadott példa erre Charles Dickens Twist Olivérjének kiadása.[3]) Most eltekintve attól, hogy egy nagy terjedelmű regény lefordítása és megjelentetése milyen nehézségekkel jár, a kiadást elsősorban két tényező hátráltathatta. Az egyik a szabadságharc és a bukását követő visszaesett sajtóélet. A másik – talán meglepő módon – éppen az irodalom világából fakadt: a regény drámaadaptáció segítségével először a pesti Nemzeti Színházban jutott el a magyar közönséghez. Charlotte Birch-Pfeiffer német nyelvű átdolgozását (Die Waise aus Lowood)[4] Szigligeti Ede fordította A lowoodi árva címmel.[5] 1854. január 31-től 1872. szeptember 4-ig volt műsoron 25 alkalommal, de máshol még évekig játszották. Hevesi Sándor a Jane Eyre-ről szólva fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a regény alapján készült színmű „majdnem két emberöltő morzsoló erejének ellentállt a színpadon s amelynek címszerepét Hegyesi Mari még a mult század kilencvenes éveiben is sűrűn játszotta nagy és kis vidéki színpadokon.”[6] A Jane Eyre tehát ismert is volt, meg nem is, a dráma, a színházi előadás által nyújtott részleges, de másféle befogadói élményt is nyújtó hatás „pótolta” a magyar nyelvű regényszöveg hiányát.
Mielőtt sorra venném a Jane Eyre nyolc magyar nyelvű fordítását, ismertetni szeretném vizsgálódásaim néhány szempontját: A regény hosszú terjedelmű, mindenre kiterjedő elemzése meghaladja ennek a tanulmánynak a kereteit. A textológiai megközelítés elsődleges – teljes vagy részleges a fordítás. Paratextusok járulnak-e hozzá. Az intertextualitás mennyire érvényesül. A forrásnyelvi és a célnyelvi szöveg ekvivalenciája megvalósul-e, elsősorban tartalmi szempontból. Milyen megoldások születtek a francia nyelvű szövegrészek és a német nyelvű Schiller-idézetek átültetésére? A korai fordításokat nagy vonalakban, a manapság közkézen forgó két teljes fordítást részletesebben ismertetem. Végül három szöveghelyet elemzek a fordítói problémamegoldások szemléltetésére. A magyar nyelvű szövegváltozatokat a jegyzetekkel ellátott Oxford-kiadással[7] vetettem egybe.
A Jane Eyre első magyar fordítása 1873-ban jelent meg,[8] Huszár Imre (1838–1916) nevéhez fűződik. A már fiatalon aktív műfordító, újságíró és országgyűlési képviselő jelentős szakmai múlttal a háta mögött kezdett hozzá a regény fordításához, hiszen már korábban megbirkózott Victor Hugo A nyomorultak, Dickens A Pickwick-klub hátrahagyott iratai és más hosszabb terjedelmű szépirodalmi alkotásokkal. Teljesnek mondható a fordítás. Apró hiány Scott Marmionjából a versidézet, valamint Rochester éneke nem versformában, hanem prózában, tartalmát elbeszélve van jelen. Az intertextualitás aránylag jól megvalósul, az idézetek, a más műre utalások, a műveltségi elemeket hordozó tulajdonnevek csaknem mind megmaradtak. Hiányzik John Bunyan A zarándok útja (The Pilgrim’s Progress) két szöveghelye. Az egyik helyet a későbbi fordítók sem ismerték fel – vagy szándékosan elhagyták –, a másikat a legutóbbi három szövegváltozat már hozza. (A zarándok útja és a Jane Eyre összefüggéseire még visszatérek.) Ritkán, ha nem akar pontatlanságot elkövetni, inkább kihagyja a bizonytalan szavakat, pl. a thornfieldi kert hat virágnevének felsorolása helyett az ösvény mente teli volt „mindenféle egyszerü, de illatos virágokkal”. Az ismeretlen növénynév egyszer megtéveszti, és az esti menedéket kereső Jane nála térdig az ingovány vizében gázol, és nem a hanga (heath) között. Olykor feleslegesen más jelentésű szót alkalmaz, pl. a cattle (csorda) és bull (bika) helyett bivalyt. Szellemes megoldásaira példa a fiatal nők egy tulajdonságáról írt mondata: „A fiatal hölgyeknek különös módjuk van értésedre adni, hogy »libának« tartanak […]” (Young ladies have a remarkable way of letting you know that they think you a „quiz” […] – tkp. elmaradott, furcsa figura.) Merészen hatásos ötlet a tegezés alkalmazása a ki nem mondott, de valakihez intézett beszéd esetére: St. John így közvetlenebbül „beszél” Miss Oliverrel, Jane fölénye ezáltal erősebben kifejeződik a megszólalással késlekedő St. Johnnal szemben. (Huszár Imre máskülönben a kornak megfelelő módon alkalmazza a megszólításokat, amint azt Arany János is szorgalmazta 1862-ben: „kövesse forditó a magyar társalgás nyelvét”.[9])
A francia nyelvű mondatok magyar fordítás nélkül maradtak a szövegben; a kiadó tehát művelt olvasóközönséget feltételezett. A német nyelvű idézetek is csak eredeti nyelven olvashatók. Két lábjegyzet segíti az angol nyelvi sajátosságok megértését: Mrs. Fairfax a Thornfieldbe megérkező Jane-nek szendvicset és negust készíttet. A magyarázat szerint a negus „borból, czitromléből, czukorból és szerecsendióból készült vegyülék”. (Érdekes, hogy az Oxford-kiadás jegyzete a szót másként definiálja.[10]) A későbbi fordítók a szó helyén forralt bort írtak, helyesen. A másik lábjegyzet a kitalálós játék megoldását, a Bridewell szót világítja meg. Huszár Imre alapos, értékes munkát végzett, a kisebb szöveghiányok és hibák eltörpülnek jó megoldásai mellett.
Majdnem fél évszázadot kellett várni a Jane Eyre következő magyar szövegváltozatára. 1918-ban a Kultura regénytára népszerű sorozatban adták ki[11] az immár kétségkívül „klasszikus”, azaz maradandó értékeket képviselő művet. A fordító kiléte bizonytalan. A címlapon Karinthy Frigyes (1887–1938) neve szerepel ugyan, de ismeretes, hogy az író nem tudott angolul, de a nevét figyelemfelkeltés céljából a kiadók szívesen alkalmazták. Karinthy Ferenc emlékezete szerint testvére helyett Karinthi Leontina Emília végezte a fordítói munkát, aki gyakran tanítványaival munkacsoportban dolgozott. Miután elkészült, Karinthy Frigyes – ha nem is teljes alapossággal – „átfutotta a nyomdába kerülő szövegeket”.[12] Bizonyosan előfordult azonban olyan eset is, hogy „a kéziratot egyetlen tollvonás javítás nélkül juttatta vissza a kiadóhoz”.[13] Feltételezésem szerint – mivel a szöveg stílusa egyenetlen – többen is dolgoztak a fordításon: egyikük Karinthy nővére, a további szerző(k) a tanítványok köréből kerülhettek ki, valamint lehetséges, hogy maga az író is a mű egy részét javította.
A terjedelem majdnem teljes. Szándékos rövidítés csak a költői tehetséget is kívánó hosszabb versek elhagyásában érhető tetten (Bessie dalából két sor maradt, Rochester énekszövege nem lett lefordítva, a Marmion hat sora nincs meg). Esetleges figyelmetlenség és nyomdahibák miatt viszont néhány mondat itt-ott hiányzik. A művelt olvasók számára érthető, a fordító számára esetleg utánakeresést kívánó tulajdonnevek sokszor hiányoznak. Megalkotódik viszont a sosemvolt „vak Jeremiás” Rochester önértékelésekor, pedig egyszerűen csak „vak nyomorék”-nak mondja magát (blind lameter). Valószínűleg a hasonló hangalakú lament szó miatt tévedtek, amely a The laments of Jeremiah (Jeremiás siralmai) címben szerepel. Egyedül Guy Fawkes neve kapott lábjegyzetben magyarázatot. A személyek közötti viszonyt érinti egy változtatás: Jane itt Mrs. Reednek azt mondja, „Maga nem méltó rá, hogy velem érintkezzék”, tehát az unokatestvérek helyett a ház úrnőjével kerül összehasonlításba, az ellentét közöttük élesebb. Az alacsonyabb néposztály körében olykor megmutatkozó dialektust csak egy helyen észleltem, az eredetiben viszont itt nincs ilyen: Pilot kutya „az urral gyött” (he came with master) – mondja a szolgálólány. A 20. század első felének jellegzetes szóhasználata a fiam, fiacskám tágabb értelmű, lányra is vonatkozó alkalmazása: így szólítja a lowoodi ápolónő Jane-t, Rochester és Jane Adélt, egy mortoni anya a leányát. A fordító olykor másképpen is kiegészíti a szöveget, pl. a kis fantáziarajzok készítése (sketching fancy vignettes) kiegészül egy jellegzetes, meghatározott rajztípussal: „fantáziavignettákat, meg exlibriseket rajzoltam”. Számos helytelen szó gyengíti a minőséget, olykor csak az eredetit ismerő számára észrevehetően, pl. a juhokat ökröknek nevezi, máskor viszont rögtön gyanút keltve: Gytrash ”ló, nagy kutya, vagy vakond alakjában” (in the form of horse, mule, or large dog) ijesztgeti a kései utazót? A harmadik állat valójában az öszvér, a vakond (mole) tévedés. A Gatesheadből hazatérő Jane „keskeny lépcsőház”-at lát „kőlépcsőivel” (narrow stile with stone steps), és Rochester „ott ül, a lépcső alján” (sitting there)? Nem, Jane egy kőkerítéshez ér, amelyen nincs kapu, és látja, hogy Rochester a kerítésátjáró nem éppen széles kőlépcsőin ül.
A francia nyelvű szövegrészeket megtartották. A fordítói viszonyulás ezekhez a munka során változott: az első néhány mondat magyar fordítás nélkül áll, majd egy mondat esetében zárójelben következik a magyar megfelelő, ezután lábjegyzetekbe kerültek a fordítások. Még franciásításra is sor kerül: „a la Jane Eyre” szerepel az angol eredeti „Janian reply” helyén. A német nyelvű szövegrészek csak eredeti nyelven olvashatók. Az angol szavak két ízben kaptak hozzátett magyarázatot: a „Thornfield, tüskeföld” és a Bridewell esetében, amikor zárójelben olvasható az összetett szó magyar értelmezése. A Karinthy Frigyes nevével megjelent fordítás jól közvetíti a regény fő mondandóját, de pontatlanságai gyengítik a befogadói élményt.
A fiatal korosztályoknak szánt olvasnivalók körébe a Jane Eyre 1935-ben lépett be magyar nyelven.[14] Az alcím – legalábbis sejtetve – tájékoztat a célzatos átdolgozásról: „regény fiatal leányok számára”. A fordító, Honti Irma módszere a rövidítés volt. A terjedelem kevesebb mint felére apadt. A fejezetek száma 38-ról 26-ra csökkent. A tartalmi eligazodást segítve a fordítótól mindegyik címet kapott, pl.: 1. Szomorú gyermekévek, 2. A vörös szoba kísértete, 6. Helén, 10. Láthatáron a másik [Ingram kisasszony], 12. Még egy mozgalmas éjszaka [Mason sebesülése], 20. Az első saját otthon [A tanítólakás], 22. Párviadal [St. John házassági szándéka]. A rövidítés a leíró részeket természetesen érinti; a cselekmény főbb elemeit meghagyta, aránylag egyenletesen oszlik el. Olyan, a cselekmény előmenetele szempontjából „kitérő” rész, mint a társasági játék nincs elbeszélve, Jane, Rochester és Adél millcote-i útja egy mondatot kapott, a férfi múltjának elbeszélései nagymértékben megrövidültek. A fiatal leányok számára egyébként elvárható lehetett az erotikus részek csökkentése, de ezúttal a szerelem, mint központi téma miatt a csókok és ölelések említését a fordító nem mellőzte. Egy helyen találtam szándékos módosítást: az utolsó nagy beszélgetéskor Jane nem ül a vak Rochester ölébe, hanem külön helyezkednek el – „Leült egy fatörzsre, én melléje a fűbe.” A szenvedélyesség mértéke viszont lényegesen kisebb lett: a „kusza, nehéz álmaim voltak, és a vad fantáziák mindig Rochesterrel foglalkoztak” szövegrész bizony nem adja vissza azt a mélyen átélt vágyat és szenvedést, amelyet az eredetiben olvashatunk. A műveltséget kívánó utalásokból kevés maradt meg. A kiegészítő magyarázatok alkalmazásának átgondolatlanságát fejezi ki, hogy egyetlen lábjegyzet került a könyvbe, már a vége felé a „Vulkán” (Vulcanus, mitológiai alak) szó miatt. Amennyiben lábjegyzet használatára nyílt lehetőség, ez többször is hasznos lett volna műveltségi elemek ismertetésére. A francia nyelvű mondatokból az első kettő maradt meg, utána rögtön zárójelben következnek a magyar fordítások; német nyelvű mondatok nincsenek. A személynevek magyarítása nem egyöntetű: a főhős neve Johanna, Blanche Blanka lett, a kocsis neve János, de az unokafivér John maradt, ahogy a Bessie és a Grace név is változatlan. Kedvezően emeli a könyv színvonalát Benedek Kata igényesen megrajzolt 14 belső illusztrációja és borítóképe. A képvilág a 20. század elejét idézi, ezzel is közelebb hozza a regényt fiatal olvasóihoz. Honti Irma fordítása kitűzött célját, az ifjúsági változat készítését jól teljesítette.
A nyelvész Fónagy Iván (1920–2005) még egyetemi tanulmányai idején vállalkozott a regény lefordítására, amely 1942-ben jelent meg.[15] A tehetséges fiatalember ekkor – a tudományos pálya előtt, mely az MTA külső tagságáig emelkedett – még némi szertelenséget engedélyezett magának; talán a kiadó sem ragaszkodott a precíz munkához, csak az olvasmányos stílushoz, mert ez a fordítás bizony sok kívánnivalót hagy maga után. Teljesnek mondható olyan értelemben, hogy nagyobb szövegszerkezeti részek nincsenek elhagyva, de sok rövidítéssel élt. Bessie húszsoros énekéből kettő sor maradt, Rochester éneke hiányzik. De nem ezek a „járulékos”-nak mondható elemek elhagyása a legnagyobb veszteség, hanem ahogy rendszeresen kihullat a hosszú mondatokból szavakat, kihagy mondatokat, sokszor a bekezdéseket nem mondatról mondatra fordítja, hanem a közlendőt tömörítve összefoglalja. Általában jó érzékkel oldja meg a rövidítést, de ez eleve nem lehet sikeres. Pl. Jane a szeretetéhségét az önkínzó elemek halmozásával fejezi ki Helen számára, de itt a felsorolás megrövidül, gyengébb hatást kelt: „Eltörném szívesen a karomat, nem bánnám, akármi is történjék velem…” Érdekes, hogy eggyel növelte a fejezetek számát, az eredeti hatodik fejezetet két részre osztotta (mondhatni jó érzékkel): Helen Burns megfenyítése után az esti játszóóra már új fejezetbe került. A sietős munkatempónak tulajdonítható néhány, az eszmei mondandót is érintő tévedés; pont az ellenkezője áll az eredetiben a következőknek, pl.: Jane elképzelése a jövőről: „És nemsokára majd lesznek más emberek is körülöttem, akiktől nem kell majd félnem.” Rochester hazatérte után: „Thornfield gazdát kapott. Nem tetszett a dolog.” Reed néni halálakor: „A lányai voltak mellette.” A megszólítások terén is fésületlenség, hogy Jane hol tegezi, hol magázza Reed asszonyt (ez Karinthyéknál is előfordul). Határozott váltás viszont, hogy Rochester a leánykéréstől tegezi kedvesét, akit addig magázott (Jane továbbra is magázza őt). A művelt olvasó számára érthető tulajdonnevek hol megmaradtak, hol nem: pl. Danaé, a bibliai Pál van, Nabukodonozor és Guy Fawkes nincs, ez utóbbi helyén a „holmi rablólovag” szókapcsolat áll. Tudatos, politikai döntést feltételezek, a már zajló 2. világháború ellentéteinek figyelembevételét abban, hogy a brit nemzeti felsőbbség egyenlőséggé mérséklődött: „Azóta sok idegen nép fiát ismertem meg, és látom, hogy az angol paraszt megállja a helyét Európa minden parasztja között.” Az eredetiben a francia és a német paraszt bizony messze elmarad a brit mögött: „[…] the British peasantry are the best taught, best mannered, most self-respecting of any in Europe: since those days I have seen paysannes and Bäuerinnen; and the best of them seemed to me ignorant, coarse, and besotted, compared with my Morton girls.” Fónagy a szótár mellett Karinthyék szövegét is segítségül használta, időnként átemelt egy-két szót. Bizonyítéknak vélem erre a „vak Jeremiás” szókapcsolat meglétét, a „Madam Mope”[16] megszólítás „álomszuszék”-ra fordítását.
A francia nyelvű mondatokat nem mind hozza (ha igen, fordítás nélkül), néhányszor kimaradnak, vagy magyar nyelven kerülnek a szövegbe. A német mondatok szintén fordítás nélkül állnak. Az olvasók két ízben is kapnak a szövegértést segítő magyarázatot. Az egyik a Thornfield szót érinti: „A parkot tüskefa sor választotta el a mezőktől. És így angolul tudók számára világos, miért hívták Thornfieldnek a kastélyt. Thorn angolban tüskét jelent ugyanis.” A másik a kitalálós játék végén a Bridewell szót magyarázza: „Bride ugyanis menyasszonyt jelent, well pedig kutat Bridewell híres angol börtön neve.” A magyarázatra azért is nagy szükség volt, mert a fordító az összetett szó első tagjának kitalálásakor nem a menyasszony (bride) szót adja Dent ezredes szájába, hanem alkot egy, a jelenetet kiegészítő mondatot: „Önöket házastársaknak nyilvánítom…” Fónagy Iván fordítása sok gyengesége ellenére a regény alapmondandóját még közvetíteni tudja, de elolvasásra nem ajánlható.
Egy elismert fordítói életpálya végén, 1959-ben jelent meg Ruzitska Mária (1890–1959) munkája.[17] A teljesnek mondható szövegváltozat magas színvonala érdekében a kiadó Görgey Gábort bízta meg a versek fordításával. Az igényesség jele, hogy a mű elején a Thackeray-nek szóló ajánlás is helyet kapott. A szöveghűség jónak ítélhető, de néhány esetben kimaradtak vagy másként értelmeződtek egyes problematikus szöveghelyek. David Rizzio és Stuart Mária helyett – meglepő módon – Rómeó és Júlia neve szerepel. Az utóbbi szerelmespár ismertebb, de nincs közöttük alá-fölé rendeltségi viszony, mint a királynő és titkára között, elvész Rochester hódoló közeledése Miss Ingramhez. Kis félreértés, hogy a fordító más történelmi alakot is bevon a gondolatmenetbe: „Szent Dávid is unalmas a hegedűjével”, holott a „the fiddler David” még Rizzióra vonatkozik. A St. Johntól elszólító hangot hallva Jane kiszalad a házból, és a babonaság árnyát látja („Down superstition! I commented, as that spectre rose up black by the black yew at the gate.”) – ezen az eredetiben is kissé nehezen értelmezhető helyen a fordító a szeretett férfi alakját idézi meg: „Ez nem babona, mondtam magamban, mikor Mr. Rochestert véltem látni a kertajtóban.” A kerti beszélgetéskor Rochester és Jane előbb egy nyugat-indiai lepkefajtára emlékeztető rovart néznek, majd egy katicabogarat. „That was only a lady-clock” – mondja a férfi. Az állatnév fel nem ismerését a fordító találó jelzőkkel teszi majdnem elfogadhatóvá: „Ez közönséges idevalósi lepke volt, különben is.” (Majdem elfogadható, mert a katicabogárhoz itt egy lefordíthatatlan utalás társul, melyre még visszatérek.) A stilárisan jó érzékkel megírt szöveg csak ritkán hat régiesnek: itt is még felbukkan, de kevesebbszer a lányhoz intézett „fiacskám” megszólítás. Néha a célnyelvi kultúrához hasonul egy-egy szó: a reggelek és esték kanadai hidege (Canadian temperature) helyére a magyar olvasó számára fájdalmasan ismerős „szibériai hidege” került; a mértékegység hazai lett, az ablak „fél méternyire” és nem egylábnyira (a foot of) volt; a nehezen érthető, nem igazán értelmes dolgokat mondó St. John „mintha kínaiul beszélne”, és nem görögül (speaking Greek).
Az átlagember ismereteihez igazodva francia nyelvű mondatok nincsenek, csak a magyar megfelelőjük (néha pl. a „kérdezte franciául” szókapcsolat utal a használt nyelvre). A német idézetet eredeti nyelven hozza, a magyar fordítás lábjegyzetben kapott helyet. Szintén lábjegyzetbe került néhány egyéb szómagyarázat: a Thornfield jelentése, a Rosamond személynév értelmezése, és az olasz „cui bono” magyar megfelelője. Érdekes, hogy a bride és a Bridewell szó angol eredetiben maradt, az olvasó nem kap segítséget az értelmezésükhöz. Séllei Nóra megítélése szerint „sajnálatos módon a fordítás sok kívánnivalót hagy maga után”.[18] Ez biztosan így van, de Ruzitska Mária munkája jelentős teljesítmény, és értékét jelzi, hogy további átdolgozások alapja lehetett. Az első kiadáshoz Kéry László írt utószót, melyben a főszereplő jellemének vonzóan jó megformáltságát emeli ki. (Az utószó rövidítve többször is megjelent.)
A Jane Eyre maradandó, sokakat megszólító hatását példázza, hogy 1967-ben ismét megjelent ifjúsági változata. A kiváló író, műfordító Szász Imre (1927–2003) munkája azóta több kiadást is megért.[19] A lowoodi árva cím most már biztosan nem a régi drámaváltozatra emlékeztet, hanem az élethelyzetre utaló szókapcsolat nagyobb kifejező erővel bír, jobban felkelti az érdeklődést, mint a puszta személynév. Nemrég egy doktori disszertáció[20] is ezt a művet választotta a gyermek- és ifjúsági irodalomra jellemző adaptáció bemutatására, melynek fő szempontja, hogy a felnőtt társadalom megfelelőnek és hasznosnak ítélje, a jellemek, a cselekmény, a nyelvezet a gyermek, ill. a fiatal számára érthető legyen. Ruzitska Mária fordítását dolgozta át Szász Imre, elsősorban rövidítés, kihagyás által. A fejezetek száma 35-re csökkent. Az eredeti 16. és 17. fejezet egybeolvadt, a 24. kimaradt (a viharos éjszaka és az esküvő napja közötti időszak), a 26. és a 27. összevonódott, csak egy nagyobb sorok közötti térköz áll a régi fejezethatáron. A rövidítés – természetesen a leírásokon kívül – a cselekménynek főként olyan részeit érinti, melyek kitérőnek ítéltettek a fő előremenetel szempontjából; az említett fejezet mellett pl. kimaradt a kitalálós játék. A meghiúsult esküvő éjszakáján Rochester visszatekintése életére, nőkapcsolatainak elmesélése, nemcsak terjedelmi okokból maradt ki, hanem így az olvasók életkorára való tekintettel a szexualitás is kisebb jelentőséget kapott. Ez utóbbi szempont érvényesül Jane vívódásainak a mérséklésében is. A műveltséget kívánó utalásokból nem sok, de néhány megmaradt pl. Macbeth, Nabukodonozor, Saul és Dávid. A vallásos tartalom csökkent, de megmutatkozik.[21] Szász Imre nyelvileg is átigazította a szöveget, sok helyen, de kismértékben: módosította a toldalékolást (göndörödött halántékán – halántékára), változik egy-egy kötőszó, névelő stb.; ritka a több szót is érintő átfogalmazás („Nem tudtam, hogy énekel” – „Nem gondoltam volna, hogy énekelni is szokott”). Francia és a német nyelvű mondatok nincsenek. „Alapvetően elmondható, hogy ez az adaptáció többnyire etikus változtatásokkal él, valóban csak a befogadást igyekszik megkönnyíteni.”[22] Nem történt tehát a nevelés érdekében tisztességtelen, erőteljes ideológiai manipuláció. Szász Imre szövegváltozata mint ifjúsági irodalom ma is olvasható.[23]
A világirodalom klasszikusai új sorozatában 1984-ben jelent meg Zombory Erzsébet (1943) munkája.[24] Ruzitska Mária fordítását negyedszázad után dolgozta át (Görgey Gábor versszövegeit megtartva). Elsősorban nyelvileg korszerűsített, de néha tartalmi és intertextuális pontosításra is sor került. Az utóbbihoz hozzájárult – a sorozat jellemző adalékaként – az itt négyoldalnyi végjegyzet egy része. Néhány tulajdonnév, utalás azonban itt is hiányzik. (Lásd alább!) Az eszmei tartalom pontosítására példa az egyetemes üdvözülés gondolatának nyomatékosítása, a „reményt merítek belőle” tagmondatvég kiegészítése a „minden ember számára” befejezéssel (for it extends hope to all). Tulajdonnévi kiegészítés pl. az írországi hely- és személynév megadása. Néhányszor a régies vagy idegen szóalakokat újabbra, magyarosra cserélte, pl. tanrend – órarend (each hour had its allotted task), vazallusaival – szolgáival (vassalage), madame – asszonyom (ma’am). Ugyanakkor nagyon is mértéktartó, a túl kötetlennek vélt szóhasználatot irodalmibb váltja: pl. hülye – ostoba (stupid), főnök – kenyéradó gazda (master), nyám-nyám embernek – gyermekként engedelmeskedő embernek (unresisting individual – whom his word now sufficed to control like a child); olykor kérdéses a szócsere szükségessége, pl. agyvérzés – szélütés (stroke). Sokszor kiegészít, pontosít: pl. sírköveire – zöldellő sírhantjaira (green grave-mounds), a disznók úgysem szeretik – a disznóknak van mit enni (t’ pig doesn’t want it). Ritkán maradt a szövegben nem egészen odaillő szó: pl. „Dianának olyan volt a hangja, mint a galamb turbékolása.” A galamb hangja azonban nem akkor szépen szóló, ha turbékol, hanem amikor búg (like the cooing of a dove). A francia nyelvű mondatok – kissé csökkentett számban – ismét eredetiben olvashatók, fordításuk, ahogy a német nyelvű mondatoké is, a jegyzetben kapott helyet. Zombory Erzsébet jól sikerült munkája sokat javított elődje szövegén. Egy még alaposabb összevetés az angol eredetivel azonban megszüntethette volna hiányérzetünket. Az első kiadás a fordító hosszabb utószavával jelent meg. Zombory Erzsébet a művet jól megszerkesztett fejlődésregénynek látja, a férfi–nő kapcsolat újszerű bemutatását dicséri.
A regény legújabb fordítása[25] 2007-ben jelent meg, a gyakorlott műfordító, N. Kiss Zsuzsa (1955) nevéhez fűződik. Teljesen önálló munka, a verseket tekintve is. Gondosan követi az eredeti szöveget, kevés kivétellel minden tulajdonnév, idézet megmaradt. (Lásd alább!) Véletlen tévesztésnek tulajdonítható – csak a hosszabb szövegrészeket említve – egy nem lényegtelen mondat kimaradása, Jane gondolata Rochesterrel való első találkozásakor, melyben kifejezést nyer, hogy jó megjelenésű fiatalemberrel még sohasem beszélt („I had hardly ever seen a handsome youth: never in my life spoken to one.”); három mondat, Rochester és Jane egy-egy megszólalása Mason ápolását követő hajnalon; négy tagmondat Rochester vallomásában, amelyek a feleségével való beszélgetés lehetetlenségét tárják fel; és egy rövid bekezdés arról, hogy Jane-re milyen benyomást tett Ferndeanben Rochester megpillantása. Az olvasók számára sajnálatosan megfejtetlen marad a kitalálós játék: Az első szó az „ara” lett, a harmadik jelenet végén pedig „a rab üvölt!” fogadtatik el helyes válasznak. Az eredetiben a rab nem tesz ilyesmit, csak megmozdul, hogy láncai megcsörrenjenek (as he moved a chain clanked); a fordító kitalációja a többi („egyszerre égre jajdult, felfelé rázta az öklét, lánc csörrent rajta”). Nemcsak a Bridewell szó veszett el tehát a fordítás során, hanem a játék logikája sem érvényesült, miszerint egy összetett szót kell kitalálni. Más szavak viszont elnyerik valós jelentésüket: a veszett macska (mad cat) nem vadmacska (Ruzitska–Zombory), a mérföldkő (Ruzitska–Zombory) végre kerítésátjáró (stile). Néha azonban nem szerencsés a megoldás: pl. a keresztény vallás fogalmaitól idegen Istent „egyetemes Ős”-nek nevezni, noha a szó értelme hasonló (universal Parent), ezért a „mindenható Atyánk” (Ruzitska–Zombory) jobb. Vándor Judittal egyetértek abban, hogy a szavak megválasztásában N. Kiss Zsuzsának sok jó megoldása van, pl. sátortemplom (tabernacle), de néha feltehetően a közhelyesség elkerülésének szándéka, máskor a saját beleérzés indíttatása vagy túlmagyarázás miatt nem megfelelő az eredmény.[26] Érdekes, hogy a Thornfield helynevet „Galagonyás”-ként olvashatjuk – bár így nem érvényesül a tövis szó baljós hangulata –, más földrajzi nevek angol szóalakjukban maradnak. A mai szokáshoz közelítve a tegeződés nagyobb teret kap: Jane, miután kiderült, hogy unokatestvérek, tegeződik St. Johnnal és a húgaival. A francia és a német nyelvű mondatok megmaradtak, fordításuk lábjegyzetben kapott helyet. A legtöbb kiegészítő szöveg, 59 lábjegyzet ebben a kiadásban található. N. Kiss Zsuzsa fordításának erőssége az eredeti szöveg visszaadásának igénye, de stilárisan gyakran nem sikerül követnie a regény feszültséggel teli, mégis kiegyensúlyozott stílusát.
A manapság leginkább közkézen forgó két utolsó szövegváltozatot vizsgáljuk most egy kicsit részletesebben az intertextualitás szempontjából, felsorolva, mely utalások maradtak ki ezekből. (A javítás szándékával, hogy az elkövetkező kiadásokból ne hiányozzanak.) Charlotte Brontë ugyanis – amint azt az irodalomtudomány újabban hangsúlyozza, gyermekkora óta sokat olvasott, és olvasmányélményei ösztönözték saját írói munkássága kibontakozását, felhasználta ezeket, példát adtak a számára.[27] Pl. Helena Ardholm szerint a The Pilgrim’s Progress volt a Jane Eyre elsődleges mintája.[28] Jelképekkel igyekszik megérteni, magyarázni – akárcsak Bunyan – az élet válságos pillanatait egy fiktív önéletrajz keretében. Ennek fényében különösen fontos az utalás Jane életének fordulópontján, amikor komolyan felvetődik annak a lehetősége, hogy Rochesterhez kapcsolódik majd az élete. A nő nyugtalan éjszakán háborgó tengeren érzi magát, ahol a reménység néha elérhető partot láttat: „I thought sometimes I saw beyond its wild waters a shore, sweet as the hills of Beulah […]” (151.) A fordítók az „Ígéret Földjének szelíd, dombos táját” (Zombory), ill. „partot véltem látni, gyönyörűség földjét” (N. Kiss) írtak. Az „Ígéret Földje” az eredetihez közel álló jelentésű, üdvtörténeti fogalom, a teljes életmegoldást hozná el, de mégis más. A Beulah ugyanis „férjhez adott” jelentéssel bír, bibliai részletre (Iz 62,4) vezethető vissza. Itt ugyan Jeruzsálem és Izrael Istenhez való viszonyulásáról esik szó, de általánosságban az ember és Isten viszonyára is érthető: „Nem hívnak többé elhagyottnak, sem országodat magányosnak, hanem így neveznek: én gyönyörűségem, és országodat: menyasszony, mert az Úr örömét találja benned, s országod újra férjhez megy.”[29] Bunyan művében – ebből kiindulva – Beulah egy konkrét földrajzi térség, ahová a zarándokok hosszú útjuk vége felé megérkeznek: „entering into the country of Beulah, whose air was very sweet and pleasant […]” Lelki szempontból itt Isten és ember közelebb kerül egymáshoz, szimbolikusan kifejezve megújul a vőlegény és a menyasszony kapcsolata („the contract between the bride and the bridegroom was renewed”).[30] A Beulah szó tehát nagyon gazdag jelentéstartalmat hordoz. (Csak megemlítem, hogy a The Pilgrim’s Progressből való St. John életmegoldásának a kifejezése is, a magára talált misszionárius mint a kiemelten pozitív szereplő, Greatheart[31] folytat küzdelmet.)
A bibliai neveket tekintve Jane nem egyszerűen későbbre halasztja az elgondolkodást Helen szavairól, hanem úgy tesz, mint Félix (like Felix) helytartó Pál apostol esetében (ApCsel 24,25); Rochester a thornfieldi házat Áchán sátrának is nevezi (this tent of Achan), ahol értéktárgyak bűnös módon lettek elrejtve (Józs 7,21); St. John nem csak arra inti Jane-t, hogy „még korai lenne hátranézni”, hanem árnyaltabban (it is too soon yet to yield to the vacillating fears of Lot’s wife), Lót feleségének példáját említve kéri, ne adja át magát ingadozásnak, mert az rosszra vezethet (Ter 19,26); Jane nem egyszerűen úgy véli, „égi látomás” szól hozzá, hanem konkrét példával, a Pál apostolnak megjelenő macedóniai hírnök megnevezésével (a visionary messenger, like him of Macedonia) fejezi ki a felszólítás erősségét (ApCsel 16,9); Jane valóban „nem sokra becsüli az evilági gazdagságot”, de nyomatékosabban szólva mentes Démász bűnétől (clear of the vice of Demas) is (2 Tim 4,10); a felszabadító lelki változás úgy hatott Jane-re, „mint egy földrengés”, de olyan, mint a bibliai földrengés, amely Pállal és Szilással esett meg (which shook the foundations of Paul and Silas’s prison), börtönből hozott szabadulást (ApCsel 16, 26). Eutichusz esetét alább, a problémamegoldásoknál elemzem. A felsorolt nevek N. Kiss Zsuzsa fordításában megvoltak. Végül egy olyan helyet említek, ahol elfogadható a hiány is: St. John a gazdag ember és a szegény Lázár történetére (Lk 16,19-31) célozva a latin köznévből tulajdonnévvé lett „Dives” szót használja a gazdag ember megnevezésére. A magyarban nem történt meg ez az átalakulás, tehát elfogadható a köznév is.
Az egyéb tulajdonneveket nézve Norvégia déli része a Lindesness vagy Naze nevet viseli; a pogányok nem általánosságban „idegen bálványokat imádnak, idegen bálványok előtt térdepelnek”, hanem a hindu vallás istenségeihez fordulnak (says its prayers to Brahma and kneels before Juggernaut); Jane legelésző nyájat rajzol, de az is tudható, hogy a németalföldi festő, Aelbert Cuyp képeihez hasonlókat (Cuyp-like groups of cattle); Blanche Ingram a hintóban valóban olyan lenne, mint egy királynő, de pontosabban a a harcos természetű kelta Boadicea királynőre hasonlítana (like Queen Boadicea); Bothwell grófjának teljes neve, James Hepburn csak a jegyzetben található; a millcote-i fogadó falán A hős halála című kép függ, az eredetiben a személynév is tudható (a representation of the death of Wolfe), vagyis feltételezhetően Benjamin West festményének széles körben elterjedt reprodukciója, amely James Wolfe tábornok 1759-ben bekövetkezett halálát örökíti meg;[32] a „kis mustármag” is kedves megszólítás, de Rochester egy irodalmi alak, a Szentivánéji álomban szereplő egyik tündér után, Mustármagnak nevezi Jane-t (Is this my Mustard-Seed?); az éhes gyermek nem csupán képzeletbeli vacsorát teremt magának, hanem Az ezeregyéjszaka meséinek egyik alakját, az étkezéshez üres tányért adó, az étkezés mímelését elváró Barmakit idézi meg (the Barmecide supper); az angol kultúrában is kevéssé ismert név Mother Bunch, aki a késő Erzsébet-kori Londonban volt népszerű mint nagy mesélő, őt említi Dent ezredes a jósolni érkező cigányasszony érkezésekor (one of the old Mother Bunches); árnyalatnyi különbség, de mégis más a tündérjelenés, mint a Peri, a perzsa mitológia gyönyörű és jólelkű szellemalakja. Az utolsó három név hiányzik N. Kiss Zsuzsánál is, akinél még a fentebb említett Bridewell szó maradt el. Mindkét fordító nemcsak csökkenti, meg is növeli a nevek számát, hozzáteszi ugyanis egy helyen a címhez a szerző nevét: „Scott Marmionja”.
Charlotte Brontë sokszor idéz más művekből, általában idézőjelet használva, néha anélkül, egy-egy szót átvéve. Az idézőjeleket a fordítók nem törölhetik, ennek ellenére sajnos többször megtették. A hiányzó idézetek közül elsőként nézzük – a már említett – katicabogárhoz fűződő lefordíthatatlan utalást. Rochester azt szeretné elérni, hogy Jane figyeljen rá, ne foglalkozzon rovarokkal, ezért mondja: „That was only a lady-clock, child, »flying away home«”. Zombory Erzsébetnél az elutasítás nyilvánul meg („Ez közönséges katicabogár volt, különben is.”), míg N. Kiss Zsuzsánál az elrepülés is kifejeződik („Az csak katicabogár, kislány, mindjárt elszáll…”) Az idézőjelben lévő szavak egy gyermekmondókára utalnak: „Ladybird, ladybird fly away home, / Your house is on fire, your children are gone.” A mondóka nagy kifejezőerővel bír: Jane sorsára utal baljós előjelként, menekülésére, a ház leégésére, elszakadására szeretteitől.
Az irodalmi idézeteket tekintve – itt említem meg – a korábbi fordításból kimaradt – a sérült Rochester ellovaglása után – Thomas Moore két verssora a Sacred Songs ciklusból: „Like heath that in the wilderness / The wild wind whirls away.”[33] Csak az idézőjel hiányzik a következőkből: a tanító Jane a falusiak megbecsülését úgy érzékeli, mintha „állandóan napfényben sütkéreznék”[34] („sitting in sunshine calm and sweet”) az említett költő Lalla Rookh című művéből vett idézettel; a város „köves utcáin” („stony street”) robogó kocsi Byron Childe Harold’s Pilgrimage-éből érkezett; a hűtlen Varensszel kapcsolatos szavak szintén Byrontól, a ugyancsak bűnös kapcsolatot kifejező Parisinából származnak: „szerelmesek suttogását” („lovers’ whispered vows”); Jane átvitt értelemben megunta – Pope The Dunciadjának szavaival – a „kényelmes fotelben” („too easy chair”) való üldögélést; Adél „hullatott egy-két könnyet”, de mint az Édenből kiűzött Milton Elveszett Paradicsomában („some natural tears she shed”); Rochester a jósnő szerepében Shakespeare-idézettel (IV. Henrik) búcsúzik: „a játék véget ért” („the play is played out”); a nyári este leírásából egy tagmondat „a nappal perzselő tüze kiégett” („day its fervid fires had wasted”) pontatlan idézet Thomas Campbell The Turkish Lady című verséből; a haragos Rochester homloka olyan, mint „a viharfelhős égbolt” („a blue-piled thunder-loft”) Thomas Aird The Demoniac című versével szólva; a szél fújt „morogva, jajgatva, nyöszörögve” („with a sullen, moaning sound”), ez Walter Scott-idézet a The Lay of the Last Minstrelből; ugyaninnen való „a szellő lágy volt, a harmat balzsamos” („The air was mild; the dew was balm.”); és a „körülnézett, tekintete a folyó és a dombok felé siklott” („Looked to river, looked to hill”) részlet, ez mindkét műben a szereplő – itt St. John – hasonló lelkiállapotához, a küzdelem abbahagyásához társul; Scott Heart of Midlothianjából való a kis idézet „havat ígérő égbolt” („onding on snaw”); Jane úgy próbál segíteni St. Johnon, mint az érdeklődő, aki a zárkózott embereknek „felzavarja lelkük tavának sima tükrét” („burst” […] into „the silent see”), pontosabban behatol erre a csendes tengerre, mint Coleridge vén tengerésze (The Rime of the Ancient Mariner), aki társaival először jut el e sosemjárt helyre. (N. Kiss Zsuzsánál jelöletlenek az említett Milton- és Byron-idézetek, valamint Scott első és negyedik példája.)
A bibliai idézeteket az írónő – mondhatni – következetlenül, hol idézőjelben, hol anélkül hozza. A fordítók is ugyanígy járnak el, nem feltűnő, ha az eredetihez képest eltérés mutatkozik. Az általam talált hat ilyen hely közül ezért csak egyet emelek ki, a regény St. John levelével zárul, és ennek végén idézi a Bibliát, a fordításokban idézőjel nélkül: „Úgy legyen, jöjj, Uram Jézus!”[35] („Surely I come quickly […] Amen; even so come, Lord Jesus!”). A regény tehát egy bibliai idézettel (Jel 22,20), mégpedig lényegében a Bibliai utolsó mondatával (eltekintve egy levélzáró formulától) ér véget. (A jegyzetekkel ellátott kiadásokban erre rá kellene mutatni.) A regény ezáltal magasabb, eszmeiségében üdvtörténeti szintre emelkedik. Miképpen St. John élete befejeződik, eléri természetfeletti célját, úgy a befejeződő regény – az isteni kinyilatkoztatással összefonódva – az üdvösségre vezérlő útmutató lesz olvasói számára.
Példák a fordítói problémamegoldásra
1. A gyermek Jane Thomas Bewick A History of British Birds című könyvét nézegeti. Az egyik kép mindig megrémíti, és gyorsan ellapozza. A látvány rövid leírását olvashatjuk, de hogy a fordító biztos legyen a dolgában, ezt a képet látnia kellene. Ennek hiányában eltérő megoldások születtek:
Bontë: „The fiend pinning down the thief’s pack behind him […]”
Huszár: „Azon képet, melyen az ördög hátulról megragadja a tolvaj batyuját […]”
Karinthyék: „Aki a tolvaj hátára segítette a zsákmányt felerősiteni […]”
Fónagy: „[…] a kísértet a tolvaj hátára erősíti a hátizsákot.”
Ruzitska–Zombory: „A következő kép az ördögöt ábrázolta, amint lecsap a nyomában ólálkodó tolvajbandára.”
Kiss: „A tolvaj hátáról a batyut lerántó démont […]”
A mai olvasónak könnyű helyzete van. A kép az interneten megnézhető.[36] A könyv magyarországi meglétéről nincs tudomásom. Az OSZK állományába azonban 1965-ben bekerült Bewick metszeteiből egy válogatás, amely tartalmazza ezt is.[37] A kép a zseniális fantázia szülötte, rémálmok lehetnek ilyenek. Egy nagy zsákot a hátán cipelő embert látunk a képen éjszaka, ebből gondolhatni, hogy tolvaj. Egy démonikus ördögalak nem a bűntett segítője, hanem valamiféle kaján gonoszságból hátulról a tolvaj zsákját egy bottal leszorítja, mintegy odaszegezi egy kőhöz, hogy az nem tud továbblépni. Huszár Imre megoldása a legjobb, N. Kiss Zsuzsa is jól közelítette meg, de túloz, mert lerántás nem történt. Ruzitska–Zombory a pack szónak az embercsoportra utaló jelentését vette figyelembe, de a tolvajbanda inkább a pack of thieves alakban használatos.
2. A lowoodi intézetben a vasárnap esti felolvasás alatt már nagyon fáradtak voltak a lányok. Brontë egy bibliai történet felidézésével a hétköznapi eseményt egy kis humorral színesítve emeli meg a bibliai távlat – útmutató az élethez – felé:
Brontë: „A frequent interlude of these performances was the enactment of the part of Eutychus by some half dozen of little girls; who, overpowered with sleep, would fall down, if not out of the third loft, yet off the fourth form, and be taken up half dead.”
Huszár: „Az efféle jeleneteket gyakran szakitá félbe öt-hat kis leány, kik az álomtól elnyomatva, Eutychus példájára, nem ugyan a harmadik emeletről, hanem a negyedik osztályból, leestek a földre; honnét szinte félholtan szedték fel őket.”
Karinthyék: „Sokszor félbeszakította ezeket a felolvasásokat váratlan incidens, az egész kis leányok, a fáradságtól kimerülve, egyszerűen leestek a padról, ahol ültek – ha nem is a harmadik emeletről – úgy kellet[t] aztán őket visszahelyezni a padra.”
Fónagy: „Sokszor valami páratlan baleset szakította félbe a felolvasást. A kislányok kimerülten leestek a padról.”
Ruzitska: „Néha a kicsinyeknek is föl kellett olvasniuk egy-egy szakaszt. Változatosságként néha Eutychusból adott elő egy-egy jelenetet néhány kisebb növendék. Olyan álmosak voltak szegénykék, hogy alig álltak a lábukon, és kiestek a padból.”
Zombory: „Vagy fél tucat kislányt eközben el-elnyomott az álom, és leestek a padról, úgyhogy félholtan szedték fel őket.”
Kiss: „Az előadás gyakori közjátékaként Eutikhusz szerepét adta elő vagy fél tucat pici lány: álomba merültek, s ha a harmadik rend házából alá nem estek is, a negyedik osztályból kidőltek, és félholtan vétettek föl.”
A bibliai történet a Pál Troászban című rész (ApCsel 20, 7-12.). Pál apostol beszéde az éjszakába nyúlt, közben a fiatal Eutichusz, aki az ablakban ült, elaludt, és kizuhant a harmadik emeletről. Már úgy látszott, meghalt, de Pál életre keltette. Huszár Imre megoldása jó. Ruzitska Mária Eutychust irodalmi műnek vélte, mert az idézett első mondata erre utaló saját kiegészítés. (Zombory Erzsébet érzékelve elődje tévedését, itt eltért tőle.) N. Kiss Zsuzsa ugyan a tulajdonnevet megtartotta, de nem a bibliai jelenetet láttatja, hanem mintha valamiféle méltóság elvesztésére vonatkozna az aláesés lehetősége a „harmadik rend házából”. A többi fordító elhagyta a tulajdonnevet, és ezzel veszteséget okozott, elmaradt a bibliai történet bevonása.
3. Millcote-ból hazatérve Rochester ebédelni hívja Jane-t, aki visszautasítja az invitálást, mert a házasságkötés előtt nem akar túl közeli viszonyba kerülni jegyesével. Az önérzetében sértett férfi indulata a hétköznapi életeten kívüli hasonlat kimondását eredményezi:
Brontë: „Do you suppose I eat like an ogre, or a ghoul […]”
Huszár: „Azt hiszi talán, hogy szörnyeteg vagyok és önt is felfalnám, ha együtt és egyedül ebédelnénk?”
Karinthyék: „Tán azt hiszed, ugy eszek, mint valami emberevő, vagy valami nagyétü […]”
Fónagy: „Te azt hiszed, hogy úgy eszem, mint valamilyen emberevő?”
Ruzitska–Zombory: „Azt hiszi, úgy falok, mint valami vadállat? Mint egy emberevő óriás?”
Kiss: „Hát emberevő óriásnak vagy vámpírnak gondol […]”
A fordítóknak olyan szavakkal kellett megbirkózniuk, melyek a magyar kultúrában egyáltalán nem, ill. kevéssé ismert létezőket neveztek meg. Az ogre az angol népi képzelet által teremtett lény, mesealak. Az emberhez hasonló testfelépítéső, de nála nagyobb, erősebb, ijesztő megjelenésű, falánk étvágyát emberevéssel csillapítja. Az ogre szó világszerte ismert lett a Shrek című amerikai animációs film révén, melynek főszereplője egy ogre. (Shrek a népi képzelettel ellentétben jóindulatú lény.) A Magyarországon 2001-től vetített rendkívül népszerű film 2010-ig további három rész folytatást is megért. A ghoul az arab képzeletvilágból érkezett Európába, pl. Az ezeregyéjszaka meséiben is előfordul. Rosszindulatú, visszataszító megjelenésű démon, elsősorban temetőkben bukkan fel, hullákkal táplálkozik.
A magyar kultúrában az óriás jól ismert lény, tehát az „emberevő óriás” jónak mondható az ogre megfelelőjeként. N. Kiss Zsuzsa viszont 2007-ben már nyugodtan használhatta volna az immár általánosan ismert ogre szót. A nagyétü és a kifejezőbb vadállat inkább az evés milyenségére utal, Rochester szavai viszont az élet veszélyeztetését is kifejezik, sőt ennek van nagyobb jelentősége. Huszár Imre megoldása tehát helyesen a lényeget ragadja meg. N. Kiss Zuzsa is így közelíti meg, a vámpír szót viszont nem tartom jó megoldásnak: az eredetiben nem ez van, és a vámpír majd Berthára fog vonatkozni. A ghoul helyére talán a manapság sokak által ismert zombi kerülhetne.
A Jane Eyre magyar nyelvű fordításai, könyvkiadásai sokrétű és jelentős eredményeket mutathatnak fel. Vizsgálódásaim során remélem sikerült túllépnem a „kizárólag az eredetiből kiinduló hasonlítások” módszerén, és – legalább néha – a „fordításmű önértékére”[38] is fény vetült. Úgy vélem, az alapvető célt, a regény eszmei mondandójának közvetítését mindegyik fordítás teljesítette. A létrejött szövegváltozatok textológiai hűsége, stiláris megoldásai azonban különböző színvonalat képviselnek. Sajnos meg kell állapítanunk, hogy a regénynek teljesen elfogadható magyar nyelvű fordítása jelenleg nem létezik. Azt gondolom, napjainkban minden feltétel adott egy új, korszerű, jegyzetelt fordítás elkészüléséhez, hogy a Jane Eyre végre magyar nyelven is méltó módon kerülhessen olvasói kezébe.
[1] Taxner-Tóth Ernő, A Brontë nővérek világa, Bp., Európa, 1984, 122.
[2] Az első német és francia kiadás: Currer Bell, Johanna Eyre, übers. v. Ernst Susemihl, Berlin, Duncker und Humblot, 1848. Currer Bell, Jeanne Eyre, ou les Mémoires d’une institutrice, trad. par Lesbazeilles Souvestre, Paris, Giraud, 1854.
[3] Dörgő Tibor, A Twist Olivér magyarországi könyvkiadásai = Az Országos Idegennyelvű Könyvtár évkönyve 2004, szerk. Sóron Ildikó, Takács Anna, Bp., Országos Idegennyelvű Könyvtár, 2005, 153–166.
[4] Bemutató: Hamburg, Thalia-Theater, 1853. jún. 8. Ez év decemberétől Bécsben, a Burgtheaterben is játszották.
[5] Szövegkönyv: OSZK SzT, N. Sz. L 82
[6] Hevesi Sándor, Brontë Charlotte, Budapesti Szemle, 1939/735, 211.
[7] Charlotte Brontë, Jane Eyre, ed. by Margaret Smith, with an introduction and revised notes by Sally Shuttleworth, Oxford, Oxford University Press, 2008 (Oxford world’s classics)
[8] Currer Bell, Jane Eyre: Önéletírás, I-II, ford. Huszár Imre, Bp., Légrády Testvérek, 1873.
[9] Arany János, Jegyzetek Ács Zsigmond „Velenczei kalmár”-jára = AJÖM XIII.: Hivatali iratok 1., s. a. r. Dánielisz Endre, Török László, Gergely Pál, Bp., Akadémiai, 1966, 345. Idézi: Klaudy Kinga, A fordítás elmélete és gyakorlata, Bp., Scholastica, 1994, 21. Klaudy Kinga megállapítja, hogy az „ön, maga, te” megszólításformák használatának változása miatt „minden angolról magyarra fordított szépirodalmi mű spontán szociolingvisztikai kísérletnek tekinthető”. Uo., 34.
[10] „Sweetened and flavoured wine mixed with hot water.” (Édesített és fűszerezett bor forró vízzel keverve.) Charlotte Brontë, Ua., 466.
[11] Charlotte Bronte, Jane Eyre: A lowoodi árva, I–II, ford. Karinthy Frigyes, Bp., Kultura, 1918. (A két kötet egyforma borítóképét Pólya Tibor festette.)
[12] Karinthy Márton, Ördöggörcs: Utazás Karinthyába, Bp., Ulpius-ház, 2013, I, 164.
[13] A Huckleberry Finn esetében. (A tényleges fordító, Koroknay István elmondása szerint.) L.: Török András, Miss Watson Jimje: Egy irodalmi dialektus fordításához = Az Angol Tudományos Diákkör Évkönyve, Bp. ELTE, 1976, 227.
[14] Currer Bell, A lowoodi árva: Regény fiatal leányok számára, ford. Honti Irma, Bp., Győző Andor, 1935. Ill. Benedek Kata.
[15] Charlotte Brontë, A lowoodi árva, ford. Fónagy Iván, Bp., Bibliotheca, 1942. (A borítót Fenyves Sándor tervezte. Az általam vizsgált OSZK-példányon a borító hiányzik. A köteten 2. kiadás van feltüntetve, de Fónagy szövegének más kiadásáról nincs tudomásom.)
[16] A Jane zárkózott természetére utaló mope (búslakodó, levert) szó az alliterációt eredményező madam szóval adott a fordítóknak eddig megoldatlan feladatot. N. Kiss Zsuzsa közelítette meg legjobban: „te búvalbélelt” .
[17] Charlotte Brontë, Jane Eyre, ford. Ruzitska Mária, Bp., Európa, 1959. Borítóterv: Bozóky Mária. További kiadásai: Európa, 1962., Szépirodalmi, 1963. I-III. Ill. Bozóky Mária (Olcsó könyvtár), Európa, I-II. 1964. Ill. Bozóky Mária új rajzokkal (Kincses könyvek), 1968., 1969., 1970 (Világirodalom remekei), 1972., 1976.
[18] Séllei Nóra, A nevelőnő hangja – Charlotte Brontë: Jane Eyre = Lánnyá válik, s írni kezd: 19. századi angol írónők, Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 1999 (Orbis litterarum), 147. A tanulmányban Séllei Nóra a regény több részletét saját fordításában közli.
[19] Charlotte Brontë, A lowoodi árva (Jane Eyre), ford. Ruzitska Mária, az ifjúság számára átd. Szász Imre, Bp., Móra, 1967. Ill. Kondor Lajos (az első kiadásban van a legtöbb illusztráció). További kiadásai: Móra, 1969., 1977., 1984., 1999. A legutóbbi kiadásnak csak a borítóján van kép, Kottek Péter munkája. Szeged : Könyvmolyképző, 2005., 2007. A borítót tervezte: Márföldi Rita.
[20] Vándor Judit, Adaptáció és újrafordítás, Bp., ELTE BTK, 2009. (A disszertációban a szövegek összehasonlításakor, amikor Ruzitska Mária 1959-es fordítása van megadva, ott valójában az 1984 óta létező, Zombory Erzsébet által átdolgozott szöveg olvasható. Az eltérés csak néhány szót érint.)
[21] A 2. kiadásban kismértékben tovább csökkent a vallást érintő szövegrész, a 4. és a további kiadásokban hiányzik az addig meglévő, „imádságos” utolsó bekezdés is.
[22] Vándor, Ua., 83.
[23] Itt említem meg a legújabb fejleményt, a gyermekirodalom kategóriába sorolható, csupán 68 oldalas átdolgozást: Charlotte Brontë, Jane Eyre, átd. Sara Torrico, ford. Magyar Myrtill, Bp., Napraforgó, [2016]
[24] Charlotte Brontë, Jane Eyre, ford. Ruzitska Mária, a fordítást átd. Zombory Erzsébet, Bp., Európa, 1984 (A világirodalom klasszikusai). További kiadásai: Európa, 1986 (A Brontë nővérek regényei), 1991. (A borítón a szerző arcképe látható.), Bp., Palatinus, 2005., 2007., 2015. (A Palatinus-kiadásokban egy purista kéz a bride és a Bridewell szavakat menyasszonyra és fegyházra változtatta, elvéve így a kitalálós játék nyelvi lényegét.), Zalaegerszeg, Pannon Lapok, 2010 (A kedvenc könyveim), Szeged, Lazi, 2011., 2015. (A borítókon Cary Fukunaga Jane Eyre-filmjéből látható egy, ill. két jelenet.)
[25] Charlotte Brontë, Jane Eyre, ford. N. Kiss Zsuzsa, Bp., Ulpius-ház, 2007. Borítóill. Kazuko Nomoto. További kiadása kép nélküli borítóval: Ulpius-ház, 2014.
[26] Vándor Judit disszertációjában a fentebb említetten kívül a Jane Eyre két utolsó fordításának néhány részletét vizsgálja. Ua., 143–154.
[27] Sara J. Lodge, Literary Influences on the Brontës = The Brontës in Context, ed. by Marianne Thormählen, Cambridge, Cambridge UP, 2013, 143–150.
[28] Helena M. Ardholm, The Emblem and the Emblematic Habit of Mind in Jane Eyre and Wuthering Heights, Göteborg, Göteborg University, 1999, 71–106. (A könyv megtalálható az MTA Könyvtár és Információs Központban.)
[29] Izajás jövendölése, ford. Szénási Sándor = Biblia, Bp., Szent István Társulat, 1979, 869.
[30] John Bunyan, The Pilgrim’s Progress, London, Oxford UP, 1967 (The world’s classics), 151.
[31] Nagyszívű (Ruzitska–Zombory), Bátorszívű (N. Kiss).
[32] Az Oxford-kiadásban a Wolfe névről nincs jegyzet, pedig indokolt lenne.
[33] „Mint hanga kinn a pusztán / Ha vad szél hordja el.” (N. Kiss Zsuzsa fordítása.)
[34] Az idézőjel nélküli magyar fordítást kénytelen vagyok idézőjelbe tenni, hiszen én idézem. A továbbiakban a Zombory-féle fordításból idézek.
[35] Az idézőjel a Lazi kiadásaiban megvan (erre az öt szóra vonatkozóan).
[36] en.wikipedia.org/wiki/A_History_of_British_Birds
[37] 1800 woodcuts by Thomas Bewick and his school, ed. by Blanche Cirker, New York, Dover, 1962, 217.
[38] Vö. Józan Ildikó, Mű, fordítás, történet: Elmélkedések, Bp., Balassi, 2009, 212–213.
Illusztráció: Charlotte Brontë
Cimkék: cédrus, kritika, műelemzés
