Németh János: Most is…
most is, ugyanúgy és mindig.
alant a csendben, némán,
csak megfogod a kezem,
s várok,
szétterülünk egy rongyos ágyon.
csak a kopott falak
és az árnyak.
letépett gombok, angyalszárnyak.
ha félsz, én is félek.
tépett falak, elfolyt festékek.
Németh János a 2017-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Fülöp Péter fényképfelvétele
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
