Kakuk Tamás: Skót játék
(regényrészlet)
Nemzetiszínű és vörös zászlók lobognak szélben. A napos, csípős időben a reggeli tornán kétszer futják körbe a gyakorlóteret. A bakancs húzza a lábukat, fáznak az átizzadt atlétatrikóban. Nem marad el a kínzó guggolás, békaügetés, fekvőtámasz sem. A mosdóban egymást taszigálják a csapoknál, küzdenek a kétségbeejtően fogyó percekkel. Sietős borotválkozás, öltözködés, napirend szerinti körlettakarítás az undorítóan elhasznált felmosórongyokkal. Sorakozó az ágyak előtt a szemléhez: a hibák a bűnökhöz hasonlóan nem változnak. A penitencia az újraágyazás, a rendrakás a szekrényben, a hiányzó zubbonygomb felvarrása.
Az étkezdében a sárga műanyagtányér ragad a mosogatólétől. Ebbe kerül a főtt lecsókolbász, a szakács evőkanállal csapja hozzá a mustárt. A kenyérszeleteket a tiszta konyharuhával letakart tálcáról vehetik el. A bögrébe konzumkeverékből készült forró teát mernek: a grúz és kínai tealeveleket a gyártáskor plantával, mesterségesen színezett szederlevéllel dúsítják. Az ebből forrázott friss teát megkedvelheti fogyasztója.
Ezen a napon eszébe jut gyermekkorának kedvenc olvasmánya, Gracza György: Az 1848-49-iki magyar szabadságharcz története. Az illusztrációk az eredeti térképek, röpiratok korhű másolatai, a színes műnyomópapíron a fegyvernemek egyenruhás katonái. Téli megfázással fekszik otthon, a paplan melegébe bújva lapozgatja a csatajeleneteket. A branyiszkóinál a magas láztól estig álomba merül.
Ez idén Buda-Pest lakosai nem imádkoztak, hanem a tény mezejére léptek; kitörtek a türelem medréből s hatalmas hullámaikkal megrázkódtatták az egész Buda-Pestet, mint tiz év előtt a felbőszült Duna. Ez idén leromboltattak a bécsi bürokrácia és abszolutizmus intézményei, földre sújtattak mindazok, mit a zsarnokság 800 éven át épitett. Azt hiszszük e városban a hatalom szót ezentúl csak az említse, ki a nép nevében beszél, és csak akkor említse, midőn magáról a népről beszél.
A nemzeti ünnepen sem marad el a kiképzés, a gyárakban, hivatalokban is munkaidő van. Az utcákon az emberek közül kevesen viselnek kokárdát. Édesapja ezen a napon nemzetiszínű szalagot ragaszt az ablakba. Az iskolákban azonban tanítási szünetet tartanak. A televízió délelőtti rendkívüli adásában amerikai westernfilmet sugároz az otthon maradt diákoknak.
James McKay Baltimore-ból érkezik a marhapásztorok közé. Feleségül akarja venni a gazdag farmtulajdonos lányát. Nem szereti az erőszakot. Ezért szép szóval sikerül megvennie a környék egyetlen marhaitatóját. Emiatt régóta háború zajlik apósa és szomszédja között. Ők nem fogadják el a megegyezést. Az egymással vívott pisztolypárbajban mindketten meghalnak.
A terepen a harcászati feladatokat sulykolják: Ferenc dühösen szedi előtte a lábát. A harmadik kiképzési időszakban unalomig ismeri a foglalkozásokat. Eszébe juthat, hogy félév múlva újra a hittudományi főiskola hallgatója lesz. A pihenőben szélvédett helyre húzódnak. A bokrok takarásában véletlenül kihallgatják két tiszt beszélgetését. A hadnagyok egyetértenek abban, hogy az első támadási hullám általában sikertelen. A második talán eléri célját. Látja maga előtt az élettelen mező szögesdrótakadályain fennakadt hullákat. A saját holtteste valószerűtlenül kifacsartan fekszik. Ha közelebb hajolna hozzá, látná, tágra nyílt szeme a borús égre néz.
A nép szeretetét, a helytállást most másként, legfőképp munkával, tanulással kell igazolnunk. Bizonyára akadnak, akik ezt nem érzik elég vonzónak, nagyszerűnek és felemelőnek. Pedig a béke, az építés munkája – ha tetszik: romantikája – méltó leginkább az emberhez. Hatni, alkotni, gyarapítani – ez a mi legfőbb és legszentebb kötelességünk! A kokárdás külsőségek helyett racionális történelemszemléletre van szükség, és a nagy érzelmek helyett a szocialista alkotómunkában fejeződjön ki a hazaszeretet. A csepeli Vas- és Fémműveknél adták ki ennek jegyében a „Legyen 1973 a nagy fellendülés éve” jelszót.
Pár nap múlva a két körletet elválasztó félemeleti folyosón találkoznak Sebastiannál. Halkan meséli, hogy március 15-én több ezren kokárdásan, nemzeti zászlókkal vonultak fel a pesti belvárosban. A rendőrség szétverte az egyetemistákból álló tömeget. A tüntetők közül sok embert letartóztattak. Az újságokban megjelent hírek: Az amerikaiak néhány héten belül elvesztik a vietnami háborút, Az ország vezetői Varsóba utaztak, Elkészült az egymilliomodik belorusz traktor, Albínó tőkés récét találtak a Tiszán.
A körlet neoncsöveinek fárasztó fényében olvas, a könyvtárban véletlenül találta meg a kötetet. Ha felpillant, az emeletes ágyak árnyéka forgatási fotó lehetne a Metropolisból. A közelben valaki a tízórairól megmaradt nápolyi szelet sztaniolpapírjával zizeg. A máskor észrevehetetlen zaj felerősödik a fülében, mintha a vihar dörgését hallaná a késő esti rádiójátékból.
Csak amikor a Múzeum-kerthez ért, lassította le lépteit. Az ünnepségnek vége volt már, de sokan ődöngtek, sétálgattak itt. István egyenesen a lépcsőknek tartott, nagyon határozott léptekkel, mintha arra készülne, hogy most ő megy ki a kőfalra, hogy elszavalja a Talpra magyart. De aztán megállt, balra kanyarodott, ahol a koszorúk lógtak. Alattuk rengeteg hóvirágcsokor hevert, amit az úttörők meg mások szórtak ide. Már arra gondolt, hogy hazamegy, amikor a kert bejárata mellett megpillantott egy virágárust. Odament hozzá, és vett két csokor hóvirágot, majd indult vissza.
A bevonuláskor köpcös tiszt faggatja a sportolásról. A futás tetszik neki, de igazán a bokszra csillan fel a szeme. A többiek unszolására ment el az ökölvívó edzésre. Kilógott a sorból. Az odajáró fiúk mindegyike újvárosi vagány volt. Tréning után egymás kezébe adták a cigarettát. A felnőttek sört ittak a büfében, a kamaszoknak is kihoztak egy pohárral. Az első alkalommal alaposan megverték a tapasztaltabb bunyósok. Emiatt még pár hétig lejárt közéjük. Mindezt csak hiúságból, mert nem szerette volna, hogy gyávának tartsák.
A kiválogatott újoncokat külön szakaszba gyűjtik össze. A saját kezűleg megcímzett papírzsákjaikat kézikocsira hajigálják. Másnap adják postára a civil ruhatetemeket. Az egészségügyi vizsgálaton mindenhol a pőreség párolog. Kombinált védőoltást kapnak a vállukba. A zuhanyzáskor bőven szórják testhajlataikba a fertőtlenítő port. Kapkodva rángatják magukra a kimenő viseletet. A gyakorló öltözethez, a felszerelésekhez az egységüknél jutnak hozzá. A hó nélküli hidegben izzadtan vacognak a körletükig. Reggel puritán hálóteremben ébrednek, ijedten botladoznak az emeletes ágyak között. Tanácstalanul toporgásuknak egy kifogástalanul felöltözött, egyenruhás fiatalember ordítása próbál irányt szabni. Zubbonyhajtókáján apró, barna csillagot visel.
Az ezrednél teljes menetfelszerelésű futóversenyt rendeznek. Más jelentkező híján, nevezik a század csapatával. A győztesek jutalma: háromnapos eltávozás. Elhagyott dűlőutakon érik el az első ellenőrzési pontot. Egy öregkatona diktálja a konok iramot, hat hónapja nem engedték el szabadságra. Szántóföldeken igyekeznek rövidíteni a távon, a süppedős talaj felőrli az erejüket. A hajdani uradalmi házak tanyáinál kutyák támadnak rájuk. Jelentős késéssel vonszolják be magukat a laktanyakapun. A mosdókagylóból kézzel lapátolják magukra a vereség jéghideg vizét. A közös fürdőben hetente kétszer van meleg víz, egyik alkalommal fehérneműt is cserélnek.
Én a dolgozó magyar nép fia esküszöm, hogy a Magyar Népköztársaságnak hűséges katonája leszek. A népköztársaság alkotmányához, törvényeihez és törvényes rendeleteihez híven, becsülettel teljesítem kötelességemet. Elöljáróim és feljebbvalóim parancsainak engedelmeskedem. Esküszöm, hogy hazámat, a Magyar Népköztársaságot minden külső és belső ellenség ellen életem feláldozásával is megvédem. méltó módon viselkedem, becsülettel élek és halok. Ha pedig eskümet megszegem, sújtson a népköztársaság törvénye és dolgozó népünk megvetése.
Az eskütétel napján az újoncok kimenőre mehetnek a városba. A főtérről nyíló korzón főleg katonák sétálnak az ideutazott hozzátartozókkal. A parasztbarokk házak közé emeletes lakótömböket ékeltek, a katolikus templom melletti monostor turistaszálló. A kirakati bábukon itt is a Vörös Október Ruhagyár konfekciótermékei. Könyökölnek a viaszosvászon abroszokon a hadsereg tagjainak engedélyezett kocsmákban. Csapolt sört és savas helyi bort mérnek, az ételek közül a brassói a legnépszerűbb, hasábburgonyával, csemege uborkával.
Este Ferenccel leülnek a sakktáblához. Megnyitáselméletekbe bonyolódnak, leragadnak a skót változatnál. Világos nem tesz előkészítő lépést, hanem e4-e5, huszár f3-huszár c6, d4-exd4-el megkezdi a centrumharcot. Nagyjából eddig jutnak a játékban, amikor takarodókor a napos rájuk oltja a villanyt KISZ-klubban. A körletben a riadólámpa derengésében botorkálnak az ágyaikhoz. Sokáig nyitott szemmel fekszik, és úgy érzi, átlát a mennyezeten.
Kakuk Tamás a 2017-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Várakozó pilóták (fortepan.hu)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Napút-köszöntők (8.) →
Móritz Mátyás: Ismeretlen fogalom →
