Albert-Lőrincz Márton: Két vers
(A kultúrember imája)
Nem szeretnék bambuszsapkát viselni,
Kalapomat ijesztőnek kitenni.
Nem szeretném fehér ingem mellőzni,
Bambuszszoknya a szemérmet kikezdi.
Nem szeretnék bombát hordó felleget,
De szeretnék bambuszdárdás sereget.
2017. június 18.
(Sétálnak odakint)
Sétálnak odakint a kertben (kik ők?) Szárnyaikat
leengedő madarak, leselkedő ragadozók,
lapuláshoz szokott mezei pockok, nyulak? S a kert
is, kié? Az egyik a levegő áramlásába
szagol, valamit szimatol, a másik a puha fű
dohában kotorász, valamit keres, a harmadik
szökken, fél vagy csak úgy. Gyorsan feketére vált az ég.
A kert befogadó, nincs benne holt mítosz, eleven
füvet növeszt, virágokkal és illatozó csenddel.
Nem jön a szellő kórót zörgetni, vásott viharral
ijesztgetni, meginteni, figyelj a jóra, arra
amivel nem ártasz másnak s magadnak, nem jön, csak a
kavargó por s a vitorlalevelek. Továbbra is
sétálnak ott kint a kertben. Egyidejűleg, nem úgy,
mint a múlt, a jelen és a jövő, egymást követve,
nem úgy, mint Milétoszban a görögök, az efendik,
a törökök. Európára tekintenek. Kondul
a falu harangja. Tizenkettőre ver. A mozgás
megáll. Én is megállok, nincs más feladatom, mint a
várakozás: kivárni, amíg elhallgat a harang,
azután folytatni a félbehagyott munkát.
2017. június 23.
Albert Lőrincz Márton a 2017-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Tóth Csilla Ilona fényképfelvétele (2017)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
