A Magyar-Bolgár Barátság Napjára
Egy évvel ezelőtt a Magyar Országgyűlés és a Bolgár Országgyűlés egyhangú döntéssel törvénybe iktatta: október 19. a Magyar-Bolgár Barátság Napja. (Október 19-ére esik Csodatévő Rilai Szent János ünnepnapja, aki az ortodox egyház szentje és Bulgária védőszentje.) Műhelyünk a következő kis színes blokkal tiszteli meg e régi barátság új ünnepét. (A szerkesztőség)
* * *
Lászlóffy Aladár
A LEGUTOLSÓ
Utolsó reggel Szófiában.
Mindenki fel is ébredt már.
Szerte a helyünk: Erasmusé
s Szent Jeromos szobája vár.
Fő hogy felfogd a küldetésünk.
S hogyha lekésed netalán –
lépj rá egy másik fapapucsra
a kolostorod udvarán.
Indulunk, mint a tanítványok.
Apostol-vízum, útlevél
elrejtve porba, fűbe, fába –
mondja ki hol és meddig él.
Ó mennyi boldog öntudatlan
vág neki minden reggelen
annak az első reggelének,
mi itt utolsó most nekem.
Beadnak végső tanulságot
tálcán, mint ma a reggelit.
Remélhetsz ennél szebb világot
máshol, ha ez itt eltelik?
Egyetlen kikötés az ember:
a freskó-recept ortodox,
mennybe vagy pokolba se járnak
más alakban a boldogok.
Utolsó estém porhüvelyben.
Vár pizsamám: a repülő.
Szállunk ezüstlő félhomályban.
Szófia volt? S mi volt a fő?
Szófia, 2000. június 8.
* * *
Светла Кьосева
БЕЗМЪЛВНИ ЛИСТИ…
Безмълвни листи
стелят паважа,
сухи и чисти
в лятната жажда;
парват косите,
рамото тръпно,
в дланите свити
хрусват безкръвно.
Пленници в есен –
дни неизбежни –
чезнеща песен,
съмнения скрежни;
стаени облаци,
бягащо лято,
спрели са птици
в очакване свято.
Szvetla Kjoszeva
Szótlan levelek
a macskakövön,
tiszták, melegek,
dől a fényözön;
hevítik hajam,
vállam remeg, süt,
ragyog nyakamban
vértelen testük.
Foglyok az őszben –
végzetes napok –
dal, eltűnőben,
gyanakvás vacog,
felhők menekülnek,
aszaló nyár van,
madárnép ül szent
várakozásban.
Utassy József fordítása
Néma levelek
utak porában,
aszott mind, pereg
nyárnak szomjában,
hajat perzselnek,
reszkető vállat,
ököltenyérben
vértelen fájnak.
Foglyai ősznek –
szűkölő napok –
tűnő, rőt ének,
kétlő dérdacok,
csöndülő felhők
inaló nyárban,
madarak, sejlők
szent várakozásban.
Szondi György fordítása
* * *
Ognjan Kozsuharov Bolgárkertész-emlékmű (XIV. kerület, Bosnyák tér)
* * *
Doncsev Toso
Emigránssors
Hatvanhat évet éltél.
Felét otthon, felét idegenben.
És hányat boldogan itt, távol a hazától?
Kérdi a pap a tátongó sír előtt.
Vékony szálon csüng a reménység.
Szorgos pókként szőjük szakadatlan, s por lepi be a titkolt álmokat is.
Miért adtad el puszpángos kertedet, virágzó meggyesed, a csobolyós csorgó
kutat, a visszaút végső esélyét?
Térj haza végre az atyai házba!
* * *
Sztojcsev Szvetoszláv
Haza
viharfelhők
a nyári éjszakában
távoli gondolat a hold
a tó felszínéről
visszahúzódik a fénytakaró
hullócsillag csobban
a szertefoszló csendben
hangja egy sötét elmébe
száll
Gyűlölet
a tükörből kísérem
az ajtóban áll
keze a kilincsen
felém nyújtja a másikat
tenyerében kavics
lángra lobban
égeti a hátam
ezt is megmagyarázod
szemében gyűlölet
nem mozdulok
Csapda
kiszaladtam
a világból
de
a világ követett
* * *
Diljan Benev
Aforizmák
Felbecsülhetetlen az értéke – mindenre kész bármi áron
A guillotine alatt mindenki egyenlő.
A benne élő áruló nem adja meg magát – olyan, mint az ellenállás hőse.
Az úttalanság útján minden mellékút reményt jelent.
Ott, ahol senki sincs a helyén, te sem a saját helyedre találsz.
A maradiság szellemóriásokat is szül. Vezeklésként.
Ahhoz, hogy temetéseden csak a két sírásó legyen jelen… – tényleg Mozartnak kell lenned!
Gogol holt lelkei ma holtabbak, mint valaha.
Az ember zsenije megteremtette a robotot. Hogy az zseniálisan a helyébe lépjen.
Fájdalommentes kivégzés – a hóhér filantrópiája.
Elena Batinkova és Kovács Gergely fordítása
Illusztráció: Zhenia Bozukova festménye
Cimkék: műfordítás, tizennegyedmagunkban, vers
