A BÁV-ban (Poétai plener, 7.)
Poétai plener. Szerkesztőségünk szervezi: kigondol egy élményt ígérő helyszínt, előzőleg megállapodik három-négy költővel, akik – miután elfogadták a játékszabályokat – ránk bízzák magukat, s adott időpontban, megbeszélt helyen: találkozunk. Megérkezünk a helyszínre, a költők letelepednek (mozgásuk azonban nem korlátozott), s harminc percben megalkotják a látvány-idézte verset. Átadják kéziratos művüket. Teremtettünk pici utócsiszolásra is lehetőséget: a poéta másolatot vihet haza – majd küldi a begépelt véglegest. Az eseményt a helyszínen készült felvételekkel dokumentáljuk.
Hetedik alkalommal Barna T. Attila, Szűgyi Zoltán és Viola Szandra adta fejét a kalandra. 2017. október 3-án a BÁV Jászai Mari-téri boltjában vendégeskedtünk, Pauló Tamás bútorász-mester rögtönzött szavait hallgathattuk, köszönjük az üzlet vezetőségének a lehetőséget, a mesternek a szellemes és adatgazdag előadást! (A szerkesztőség)
* * *
Barna T. Attila
TŰNŐDÉS EGY AUKCIÓS HÁZBAN
Régi bútorok s festmények között járok kint sötétedik
elnézem hosszan egy gyárigazgató barokk tükreit
bennük nézték meg magukat az érkező vendégek az előszobában
sár lettek ők azóta mind
áznak szomorún temetők sarával keveredve
divatot pletykát feledve
s velük az a fiatal szőke nő is ott a falon kalapban
aki száztíz évvel ezelőtt ágyából felugrott egy reggelen
s a körútra tárva ablakát
konflislovakra látott s nyújtózott hálóingben kéjesen
a tavaszi fényzuhatagban
majd felkacagott ok nélkül bolondul csiklandozó sugaraknak kínálva magát
Egy varróasztalkán húzom végig kezem
hallom messziről nagyanyám gépe zúg
Singer
e kor bűzös szemétdombján hová kallódhatott el
s miféle zug
rejti örökre a faliórát ami nagyapám
ágya felett függött hajdanán
hangja zengő ezüst emlék
hűvös selyem
érint a sejtelemkék
nemlét
Hintaszék reccsen
záróra redőny zörög
a kirakaton túl esik
rázva ökleit káromkodik
röhög
a hajléktalan Jelen.
* * *
Szűgyi Zoltán
ALKALMI PILLANGÓVERS
Korok – bútorok.
Dió – topolyagyökér.
Tömör cseresznye.
ITEM
Mestereiket követvén –
elfér-e mind Isten tenyerén?
* * *
Viola Szandra
Anzix három hangra és időre
Régiségkereskedő: ez egy tabernákulum vagy írószekreter fenyő alap dió és topolyagyökér a gazdagság szimbóluma agyonnyomja a lelket az elmúlt kétszáz év a magyarságom érint meg a bútort kérem ne érintsék meg másfél millió forint
Gondolat: mennyit ér szálkánként köröm alá szorulva úgy csinál mintha lenne olyan idő ami többször is el tud telni
Elbeszélő: azt beszélik az ágyat az éppen virágzó cseresznyefából kellett kifaragni hogy szerelem virágozzék a túl korai nászból is
Régiségkereskedő: már felismerem melyik mester formálta a bútort
Gondolat: de milyenné formálta a bútor a levegőt maga körül
Elbeszélő: a nő odalép sóhajt cirádás oxigénmolekulákat szív be a rokokó rekamié mellett a dohszag ráadás valódi időszag nincs
Régiségkereskedő: rózsamundér almaillatú biedermeier az idő megy a formák visszatérnek diófunérral díszített formavilág
Gondolat: stílusos formavilág bent és formátlanná bomló kint ázó „nagyvárosi ikonok” „bomlik a volt” mostnak tűnik a soha mire gondolhatott kétszáz éve az ugyanittben
Elbeszélő: A nő egy biedermeier fotelben ülve gondolt arra hogy jó volna élni mint bárki félni a telet és várni a tavaszt
* * *
* * *
Illusztráció: Tóth Csilla Ilona és Kállay Kotász Zoltán fényképfelvételei (2017)
Cimkék: poétai plener, vers
