október 14th, 2017 |
0Saitos Lajos: Fintor
Ötven év aforizmáiból (részletek, 2.)
Mit nekem örökkévalóság – mondja a tiszavirág.
*
A helytállás némelyek szemében a maradiság szinonimája.
*
Akinek van igaz barátja, annak két lelke van.
*
Fájdalmasabb a bűnt elhallgatni, mint az igazságot kimondani.
*
Ha van feltámadás, a remény támad fel utoljára.
*
Az álhírnek ára, az igaz hírnek értéke van.
*
Barátaid kicsinyesek, csak az ellenségeid lehetnek veled szemben nagyvonalúak.
*
Fiataloké a jövő – és még a múltunkat is rájuk testáljuk.
*
Pénz pénzt fial; láttam a kicsinyeit – az apraját.
*
Kéz és láb: végtagok, de a szárny – akarat.
*
A gyógyulás az egészség lappangási ideje.
*
Az emberi faj nem állt meg a törzsfejlődésben; először a farkát veszítette el, most meg a gerincét.
*
Arra, hogy a sorok közt is tudj olvasni, nem az iskola, hanem az élet tanít meg.
*
Ahány ház, annyi szokatlanság.
*
A tisztesség fél egészség.
*
A legjobb védekezés, ha el sem követed.
*
A tehetségtelen politikusok többé-kevésbé pályatévesztett bűnözők.
*
Akit némaságra ítéltek, átkozódik; aki önként vállalja a némaságot: imádkozik.
*
A hal nem sok vizet zavar – szárazon.
*
Ma már a képmutatás is okos-telefonnal történik.
*
Alkoholista az a beteg, aki többet iszik az orvosánál.
*
Filozófia – a tévedés művészete.
*
Az a baj, hogy egyre kevesebben vállalják a nyereségvágyból elkövetett munkát.
*
A legnagyobb kételkedők lettek a legnagyobb hitvallók.
*
Az ember elhányja fogait – így szabadítja meg Isten a végső fogcsikorgatástól…
*
A legmélyén még a meszesgödör is fekete.
*
Ma már nem kell a világ végére mennünk, eljön az elénk mihamarább…
*
Polihisztor. A kérdést sem várja meg; mindenre van válasza.
*
A teremtéskor csak jelen és jövő idő volt… A múlt épp hogy csak elkezdődött.
Illusztráció: Noteszfüzetek (pixabay.com)